Minden bizonnyal kevés sportbarát kapta fel a fejét, mi több, a hazai sajtó sem szánt különösebben bővebb teret a múlt hét – számunkra, székelyföldiek számára legalábbis – legizgalmasabb hírére: nyolc év után iktatnak be ismét magyar vízilabdázót a Nemzetközi Úszó Hírességek Csarnokába. A sportág legnagyobbjait felvonultató panteon tagja lesz a gyergyószentmiklósi Molnár Endre is, aki nem mellékesen egyedüli kapusként került be minden idők tíz legjobb magyar vízilabdázója közé. Aki ismeri a magyar vízilabdázás erejét, évtizedek óta tartó dominanciáját, aki tudja, micsoda sportági legendákat adott az ország a nagyvilágnak, annak nem kell különösebben magyarázni, mit jelent, hogy a legjobbak közé egy gyergyóit is beválasztanak. Ráadásul – ismerve a hazai vizes sportágak infrastrukturális helyzetét – nagyobb tételben fogadhatunk arra, hogy székely vízilabdázó egyhamar nem kerül hasonló magasságokba.
Molnár Endre kimagasló eredményeit fenti cikkünkben igyekeztünk összefoglalni: nem lett rövid, hiszen ennyi kiváló eredményt, érmet nehéz tömören összefoglalni. Az idén júliusban nyolcvanadik születésnapját ünneplő egykori csodakapus bánatára pazar éremkollekciója nem jött könnyen, viszont könnyen ment: egy betörő magával vitte az összes érmet, trófeát. Vigasz lehet számára viszont, hogy sem itthon, sem választott hazájában nem feledkeztek meg róla: szülővárosa 2006-ban díszpolgári címet adományozott neki, öt éve pedig kiérdemelte a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést is.

A kezdetekről így mesélt egy korábbi interjújában: „A csínytevésekre is erőteljesen hajlamos, örökmozgó gyermekként számos sportágat kipróbáltam, mint mindenki abban a korszakban. Magánál a vízilabdánál csak viszonylag későn, 14-15 éves koromban kötöttem ki. A medencében valamivel hamarabb, ugyanis az Építőknél jelentkeztem úszóedzésre. Túl sokáig nem marasztaltak, mert a kitűnő úszó és úszóedző, Mészárovits Jani bácsi csakhamar kijelentette rólam, hogy belőlem nagy úszó egészen biztosan nem lesz. Ugyanakkor azt is mondta, hogy mivel hosszú karjaim vannak, érdemes megpróbálni a pólót. Máig nem tudom, hogy ezt nemcsak azért mondta-e, hogy ne bántson meg annyira, de ez már mindegy is. Mivel ugyanis a medence légköre, hangulata nagyon magával ragadott, így kapva kaptam a lehetőségen és vízilabdázni kezdtem. Eleinte ott sem annyira a sportág szépsége fogott meg, hanem a közeg, a társaság, amelyet nagyon megszerettem. Meg persze az is, hogy eléggé hamar átéltem az első sikerélményeket, amik további munkára sarkalltak.”
Molnár Endre négy érmet szerzett az olimpiai játékokon, ennél többre, ötre, csak a legendás Gyarmati Dezső volt képes pályafutása során. A gyergyói pólókapus azt mondja, az olimpiák sajátos hangulatú rendezvények, mindegyik emlékezetes maradt valamiről. „Számomra például arról, hogy a magyar póló számos nagy legendájával szerepelhettem egy csapatban, és arról is, hogy mindegyiken érmet nyertünk a válogatottal, így teljes éremkollekcióval rendelkeztem, amíg egy betörő el nem vitte a legfényesebb érmeket…”