Miért nem megy a szekér?
Nincs az a csapat, az az egyéni sportoló, aki pályafutása során legalább egyszer ne szaladt volna bele egy nagy pofonba, egy vereségbe, ne tapasztalta volna meg a sikert követően a kudarcot. De ha mégis, akkor én tévedtem hatalmasat, ennek viszont elég kevés az esélye. Apropó, esély: minden meccs, minden összecsapás 0–0-ról kezdődik, és mindkét félnek 50 százalékos esélye van a sikerre. Az arány viszont az első pillanatoktól változhat.
Mennyi az esélye annak, hogy a Gyergyói HK idén a csúcsra jut? Mennyi az esélye annak, hogy a Csíkszeredai Sportklub idén nem jut be sem az Erste Liga, sem pedig a hazai pontvadászat rájátszásába? A válasz egyszerű mindkét esetben: 50 százalék. Tény, hogy a kék-fehéreknek nagyon nehéz lesz a célt elérni, de van rá esélyük mindkét sorozatban, még.
Mindenki a címvédő ellen akar jól szerepelni, mindenki a címvédőt szeretné legyőzni. Éppen ezért „szívja fel magát” minden csapat a Sportklub ellen, hiszen évek óta a csapat meghatározó szerepet tölt be mint az Erste Ligában, mind pedig a honi bajnokságban. De valljuk be, a tavalyi „peches” szezon után a Gyergyói HK szekere a mostani idényben robog, és valljuk be, mindkét pontvadászatban az első számú esélyesnek tekintik a piros-fehéreket az ellenfelek. Az, hogy az elmúlt idényhez képest a keretben nem volt sok változás, homogén a csapat, kiegyensúlyozott a teljesítmény, ez mind arra vall, hogy nem hipp-hopp rakta össze a menedzsment a gárdát, hanem előre terveztek úgy, hogy akár egy-két szezont is beáldoztak. És lehet, hogy az idén révbe is érnek, ami valljuk be őszintén, a jelen állás szerint nem lenne meglepő.
A debreceniek ellen elszenvedett vereséget követően a Sportklub trénere arra panaszkodott, hogy még az észak-amerikai profi ligában (NHL) sem annyira sűrű a meccsprogram, mint a kék-fehéreknek. Tény, hogy a Sportklub tegnap egy olyan 11 napos ciklust zárt le, amely során hét mérkőzést játszott és ötszáz kilométert utazott. Az igazság az, hogy ez alatt a 11 nap alatt a Gyergyói HK és a Brassói Corona csak egy meccsel játszott kevesebbet, és nem utazott, viszont játékosaik pihentek és regenerálódtak, ami a kék-fehéreknek nem nagyon adatott meg.
Voltak évek, amikor a csíkiak kispadja volt hosszú, az ellenfeleké rövid, a kék-fehérek nyári felkészítője nagyon kemény és komoly volt, az ellenfelek pedig a kávézókban, a tengerpartokon töltöttek el napokat, vagy éppen a Sportklub játékosait elkerülték a betegségek, sérülések, míg az ellenlábasokat pont akkor csapta pofon egy járvány, amikor a döntőért kellett volna harcolni.
Most is elég hosszú a csíkiak kispadja, sőt, szinte félcsapatnyi játékos figyeli társait a palánk mellől, ugyan apróbb sérüléssel bajlódnak páran, de nem mondhatni, hogy ez utóbbi miatt menne ennyire gyengén a Sportklub szekere. Viszont néhány szakember szerint a komoly nyári felkészülés hiánya általában január-februárban szokott kicsúcsosodni. Talán ez lenne a probléma, ami miatt nem a szurkolók által elvárt eredményeket hozzák a kék-fehérek?