Lassan egy éve annak, hogy az egyik gazdasági hírportál kormányközeli forrásokra hivatkozva közölte: az Országos Sportügynökséghez (ANS) tartozó klubokat infrastruktúrával együtt átadják azoknak az önkormányzatoknak, ahol a székhelyük található. A cikk szerzője azt is tudni vélte, amennyiben a helyi önkormányzatok visszautasítják a klubok átvételét, úgy azokat július 1-jével felszámolják. Tervezték továbbá azt is, hogy a megyei sport- és ifjúsági igazgatóságokat a megyei önkormányzatok alárendeltségébe helyezzék át, így biztosítva számukra a költségvetést.
Megkeresésünkre akkor Tánczos Barna pénzügyminiszter megerősítette a hírt, s közölte: ez nem csupán egy tervezet, hanem a kormány eltökélt szándéka, hogy gyakorlatba is ültesse. 
Tavaly január végén terjedelmes cikkben számoltunk be a helyzetről, átfogó képet nyújtva a megye egyetlen, az ANS alárendeltségébe tartozó klubjáról, a Csíkszeredai Sportklubról. A témára többször is visszatértünk – az év közepén az illetékesek már látni vélték a fényt az alagút végén: „A folyamat komplexitása miatt egyelőre nem tudni, ténylegesen mikor cserél gazdát a Sportklub, de a megyeszékhely polgármestere szerint ez még az idén biztosan megtörténik” – írtuk júniusban.

Itt érdemes egy zárójelt nyitni. A marosfői sportkomplexum, valamint a Hargita Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság egy része is az ANS alárendelt intézménye, és az elmúlt években egyik sem bővelkedett finanszírozásban, mi több, a marosfői létesítmény állapota már a katasztrofálisnak mondhatón is rég túl van. Pedig az ANS külön honlapot is készített a sportkomplexum számára, amelyben részletezték, hogy az I. kategóriás, két-, három- vagy négyágyas szobákat kínáló Drobeta, Horea, Cloșca, Crișan és Forrás villában 35 és 80 lej közötti árfekvésben lehet ágyat foglalni, legalábbis a 2024. január 5-i árlista szerint.
Az ANS alárendeltségébe jelenleg 48 sportklub tartozik, összesen 436 sportszakosztállyal (ebből 312 olimpiai sportág). Ezekből egy sem került át önkormányzati tulajdonba, és egy sem szűnt meg 2025. július elsejével, ahogyan azt egy éve az akkori pénzügyminiszter ígérte. Egyeztetések zajlottak ugyan, ám a Bolojan-kormány sokkal inkább az adók és illetékek emelésével, a megszorításokkal volt elfoglalva, a sportklubokat teljesen magára hagyta, hátha azok a támogatások megszüntetésével önként tesznek lakatot a még meglévő létesítményekre...
A Csíkszeredai Sportklub is majdnem erre a sorsra jutott. Ám a klubvezető a sarkára állt, és a jégkorongot kedvelő, s az elmúlt időszakban ezt a sportágat támogató maroknyi személy összedobta a pénzt, hogy a kék-fehérek hokicsapata indulni tudjon az Erste Ligában és a hazai pontvadászatban. 
A klub többi szakosztálya már nem ennyire szerencsés: a különböző versenyeken rendszerint családi támogatással indulnak el a fiatal sportolók, sportfelszerelések vásárlására pedig már nem is kérnek pénzt, hiszen a válasz mindig ugyanaz: nincs. A sportolók felkészüléséhez nélkülözhetetlen erőtermet a hokisok mezeinek árverezéséből próbálják korszerűsíteni, a Vákár Lajos Műjégpályát pedig még azért lehet használni, mert van egy maroknyi ember, aki a mostoha körülmények dacára sem adja fel.
Az egy évvel ezelőtti ígéretből, miszerint a Sportklub Csíkszereda önkormányzatának tulajdonába kerül, egyelőre nem lett semmi. Hodos László, a Sportklub igazgatója egy éve azt mondta nekem: „Csak a szájuk jár, nem lesz ebből semmi, meglátod.” Neki volt igaza, pedig bevallom, hittem, hogy tettek követik az ígéreteket – ma már azonban sokadmagammal szomorúan konstatálom: valóban csak üres szavak voltak.