A Gyimesekben a ház­táji gazdálkodás min­dig is része volt a hétköznapoknak. A ha­szon­állatok főként az élelmiszer-ön­ellátást szol­gálják, eseten­ként némi jövedelemkiegészí­tést is biztosítanak, mondja a Középlokon gazdálkodó Mihók-Bogdán Barnabás, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének falugazdásza, aki miután építőmérnöki dip­lomát szerzett Kolozsváron, haza­térve folytatta a gaz­dál­kodást – új szempontokat és szakmai célokat szem előtt tartva. Régebben a helyi gazdaságokban tenyész­tett sertéseknek gyakran gyen­ge genetikai hátterük volt, nemritkán bel­­tenyésztésből származtak, így a szaporulat értékesítése komoly nehézségekbe ütközött, hisz nem feleltek meg a piac elvárásainak. Ezt felismerve, Mihók-Bogdán 2021-ben Temes megyéből fajtiszta pietrain és duroc te­nyészállatokat vásárolt, majd Magyarországról magyar la­pály fajtát szerzett be. Az így kialakított állomány nemcsak a saját gazdaságában jelentett előrelépést, hanem értékesítés útján a térség, de Székelyföld más gazdái számára is elér­hetővé vált, javítva az állomány genetikai minőségét.

Sok kis ól, kevés nagy karám

Hargita megyében a legtöbb sertéstartó gazda 1–10 kö­zötti egyedlétszámmal gaz­dál­­kodik, főként saját fo­gyasztásra vagy közvetlen helyi értékesítésre. A közepes gazdaságok – amelyek 100 és 300 közötti sertésállománnyal rendelkeznek – már vállal­kozásként működnek, ám még nem érik el az ipari termelés szintjét. A nagy­gazdaságok jelenléte margi­nális, tekintettel a térség földrajzi és infrastrukturális sajátosságaira, valamint a ta­karmányellátás költségeire.

A kereskedelmi célú ser­téstartás komoly gazdasági ki­hívásokkal néz szembe. A ta­karmány, az energia és más inputanyagok folyamatos drá­gulása, valamint a sertéshús világpiaci árának ingadozása jelentősen megnehezíti a gaz­dák számára a bevételek tervezhetőségét. Az afrikai sertéspestis (ASP) elleni vé­de­kezéshez kapcsolódó szi­gorúbb állategészségügyi elő­írások különösen a kisebb gazdaságoknak jelentenek nagy terhet, amelyek nehezen tudnak megfelelni az új kö­vetelményeknek. Az ASP veszélye továbbra is fennáll, de Hargita megyében jelenleg nincs jelen a betegség. Az állategészségügyi hatóságok fokozott ellenőrzésekkel és megelőző intézkedésekkel igye­­keznek fenntartani ezt az állapotot.

Kevesebb malac túr

A statisztikai adatok is alá­támasztják az ágazat ne­hézségeit: 2020 és 2024 kö­zött Hargita megyében a ser­tésállomány mintegy 3000-rel csökkent, 28 590-ről 25 628 egyedre. A hanyatlás hátterében tehát elsősorban a termelési költségek emelkedése, a pia­ci árak bizonytalansága és a szigorodó járványügyi sza­bályozás áll. Ugyanakkor techno­lógiai szempontból is jelen­tős a lemaradás: sok he­lyen a sertéstartás még mindig kézi munkával történik, az automatizált rendszerek – ete­tés, nyomon követés – rit­kaságnak számítanak. Ennek oka részben az ismerethiány, részben pedig a korszerű eszközök finanszírozásának nehézsége.

A munkaerőpiaci kihívások közül az egyik legérzékenyebb aspektus a felsőfokú vég­zettségű mun­kaerő hiánya. Egy idén megjelent tanulmány sze­rint Romániában évente mintegy 600 000 új mérnökre lenne szükség a gazdasági pozíciók fenntartásához, jelenleg azonban csak körülbelül 21 500 mérnök végez évente. Ez a hiány az agrárszektorban, azon belül a sertéstenyésztésben is érezhető. Egy másik releváns szempont a gaz­datársadalom elöregedése. A fiatalok körében csökken az érdeklődés az állat­tenyésztési szakmák iránt, ami hosszú távon további mun­kaerőhiányhoz vezethet, mutat rá a szakember.

Trendi-e a disznó?

A gondok ellenére vannak pozitív tendenciák is. A gaz­dák több értékesítési formát is kihasználnak: a kisebbek élő sertéseket adnak el közvetlenül, míg a közepes méretű gazdaságoknál meg­jelenik a helyi feldolgozás, például a háztáji kolbász, szalonna előállítása. A na­gyobb szereplők a húsipari vállalatoknak értékesítenek, bár alacsonyabb áron, de biztosabb piaci háttérrel. Egyes fiatalok körében ta­pasztalható érdeklődés a sertéstartás iránt. A hazatérő, külföldi tapasztalatokat szerző fiatal gazdák technológiai és tenyésztési ismeretek birtokában bát­rabban vállalják az indulást, és hozzájárulhatnak az ágazat megújulásához. Mihók-Bogdán Barnabás rámutatott: a sertésfajták iránti érdeklődés is változik. A megye szintjén nem lehet álta­lánosítani, hogy melyiket preferálják a gazdák. 

– Sok esetben a falvak között is van különbség a „divatos” disznó értelmezésében. A ko­rábban domináns, nagy húshozamú fajták – pietrain, duroc – mel­lett újra előtérbe kerültek a zsírosabb, tradicionális faj­ták, mint a mangalica vagy a báznai, ami a székely gasztro­nómiában keresendő, hisz a székely tradicionálisan „sza­lonna­szerető” társadalom – fogalmazott.