Súlyosak és veszélyeztetik a gazdák megélhetését, a mezőgazdasági termelést a nagyragadozók okozta károk, hosszú távon pedig a havasi pásztorkodás, legeltetés megszűnéséhez vezethetnek, ami környezeti változást okozhat, csökkentve a biodiverzitást – közölte lapunkkal Romfeld Zsolt, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője.
Hargita megyében Udvarhely környékén szemes, Csík- és Gyergyó vidékén silókukoricát termesztenek. Ősz tájékán a medvék különösen ezeket a kukoricaföldeket dézsmálják meg, ugyanis nemcsak táplálékot, de menedéket is biztosítanak a vadállatok számára. A nagyvadak sokszor a betakarításig a kukoricatáblákban maradnak, és csak a gépek zajára menekülnek el a területről. A gazdák sok esetben előre bekalkulálják a medvék okozta veszteségeket a terméshozamba, így igyekeznek biztosítani a szerződésben vállalt takarmánymennyiséget – vázolta a szakember, megjegyezve, hogy idén mindeddig 380 káresetet jelentettek be Hargita megyében, ennek jelentős részét a medvék által okozott pusztítás képezi. Csak a kukoricában mintegy 500 hektáron okoztak kárt, emellett 125 juhot és 146 szarvasmarhát öltek meg, nem beszélve a kisebb háztáji állatokról.

A kárfelmérés nem játék

– A kárt a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság a környezetvédelmi hivatallal vagy az érintett a vadásztársaságokkal közösen méri fel, attól függően, hogy védett vadakról (medve, farkas) vagy vadászható fajokról (szarvas, vaddisznó, őz) van-e szó – emlékeztetett Romfeld, megjegyezve, hogy a kárfelmérő bizottság tagjai gyakran veszéllyel néznek szembe a munkájuk során, hiszen előfordult, hogy a medve még mindig a helyszínen tartózkodott, amikor kiszálltak a terepre. Amennyiben a nagyragadozó agresszívvé válik, a bizottság tagjai igyekeznek visszaülni a gépjárműbe, elkerülve a közvetlen támadást. A kárfelmérő bizottság három főből áll: egy tagot az önkormányzat, egyet a mezőgazdasági igazgatóság delegál, míg a harmadik tag a vadállat besorolásától függően a környezetvédelmi hivataltól vagy a vadásztársaságoktól érkezik. Érdekességként elhangzott: a megyében a szarvas és vaddisznó okozta károk nem jelentősek, noha a Maros és az Olt folyó mellett akadnak ugyan olyan mezőgazdasági területek, amelyeket megdézsmálnak.
Romfeld Zsolt úgy tapasztalta, hogy a helyi közösségek tagjai belefáradtak a medvetámadások elleni küzdelembe. A gazdák egy része már nem is jelenti be az okozott veszteséget, mivel nem látják értelmét. A beletörődés jelentősen befolyásolja a hegyvidéki életmódot és a mezőgazdasági termelést. Az állatállomány megcsappan, a havasi legelők elbozótosodnak, ami a biodiverzitás csökkenéséhez vezet.
– Ez a tendencia azt eredményezi, hogy a hagyományos mezőgazdasági tevékenységek, amelyek korábban a környezet fenntartását szolgálták, megszűnnek. Az emberek a települések környékére húzódnak vissza, ahol viszonylag kevesebb terület áll rendelkezésre a gazdálkodásra, így a helyi mezőgazdaság jelentős átalakuláson megy keresztül – hívta fel a figyelmet a szakember.

Csak a fülszám számít

A vadkárt a helyi önkormányzatnál kell bejelenteni. Emellett azonban a pásztoroknak is vannak kötelezettségeik. Az állatok őrzését biztosítani kell, éjszakai szálláshelyet kell fenntartani számukra, és megfelelő számú kutyát is tartani kell az őrzésükhöz. Emellett a haszonállatok fülszámmal kell rendelkezzenek, a körzeti állatorvos nyilvántartásában kell szerepeljenek.
– Ennek hiányában az állatok „nem is léteznek” – hívta fel a figyelmet.
Romfeld Zsolt szerint a vadállatoknak, különösen a medvéknek, nincs keresnivalójuk a mezőgazdasági területeken, de a jelenlegi helyzet megoldása nem egyszerű feladat. A medvék által okozott pusztítás nemcsak a gazdaságokat, hanem a vidék jövőjét is fenyegeti, ezért sürgető és elengedhetetlen a megfelelő intézkedések foganatosítása.