Jelentősen elmaradt a csapadék mennyisége az év elején az ilyenkor megszokottól. Január és feb­ru­­ár hónapban mindössze négy­­zetméterenkénti 16 liternyi csapadék hullott, miközben a sokéves átlag 60 liter körüli. A már­ciusi vízmennyiség vi­szont duplája volt az átlagnak: 46 liter hullott, míg az átlagos érték 26 liter körül mozog.

Áprilisban az átlagos mennyiség fele esett, 24,6 liter, májusban viszont kiugróan magas, 160 liternyi csapadék esett, ami több mint kétszerese, sőt két és félszerese a megszokottnak, hisz 70 liter az átlagos érték, tudtuk meg Romfeld Zsolt­tól. A Hargita Megyei Mezőgazdasági Igaz­gatóság vezetője rámu­tatott: ez a változékony, szakaszosan je­lentkező csapadékeloszlás jel­lemezte az idei tavaszt. A hó­ta­karó hiányzott, így az abból származó lassú vízutánpótlás nem valósult meg. Két je­lentősebb hideghullám is nehezítette a vegetáció in­dulását: az egyik március elején, a másik május elején. Utóbbi esetben akár mínusz 10 fokot is mértek, ami jelentősen visszavetette a növények fej­lődését. Az őszi vetések fej­lődése megállt, a nö­vekedési csúcsok károsodtak, más növények pedig jelentős ké­séssel indultak el. 

Ugyanakkor a márciusi és a májusi csapdékmennyiség átlagon felüli volt, így a jelenlegi állás szerint nincs pedológiai szárazság a megyében, optimális a talajvíz-ellátottság egyméteres mélységig. Ez megerősíti azt a szemléletet, hogy a talajmozgatás mértékét csökkenteni kell. A tavaszi vetések pozitív eredményt hoztak azok számára, akik időben végezték el a munkálatokat. Az időjáráshoz alkalmazkodni tudó gazdák, főleg, akik vízmegtartó technológiákat tudtak alkal­mazni, előnyben vannak másokhoz képest, mutatott rá a szakember.