Az emberélet fordulóihoz kötődő egyik legfontosabb és leglátványosabb népszokás a lakodalom. A színjátékszerűen kidolgozott ünnepi szertartás egyik része a leánykérés, melynek számos elemét leánykérő játékok őrzik. Ezek cselekménye az esemény eljátszása, s az sem véletlen, hogy a szereplők hagyományosan csakis 12–14 éves lányok voltak.

A többféleképpen játszott leánykérő játékok egyik módja szerint a szereplők körbeállnak, a körön kívül jár a kérő, aki a közös dalolás végén elviszi a házasulandó lányt a körből, azt, aki mögé érkezik a dal végén.

A játékot addig játsszák, amíg mindenkit el nem visz a kérő.

A leánykérés ügyében tudakozódó asszony figuráját számos játékszövegben Erzsébet asszony, Árpád-házi Szent Erzsébet jeleníti meg, aki a házasság védőszentje is. A leánykérő játékokban elhangzó dalok szövege is tartalmaz a szokással kapcsolatos motívumokat: dalos változatban és prózai szövegben is megjelenhet a „Mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját” szöveg, ami a leánykérésre utal. A „Most viszik, most viszik” szöveg változatai a lakodalomnak azt a mozzanatát idézik, amikor a menyasszonyt a vőlegényes házhoz viszik: a folytatásban megjelenik a menyasszony öltözékének leírása. A „bíborban, bársonyban” a menyasszony tehetős voltát jelzi – nemcsak a bársony, hanem a bíbor ruhadarab is a jómód jele volt, nem tellett rá mindenkinek. A menyasszony öltözékében a sarkantyús csizma varrással díszített csizmát jelentett.

A pünkösdi királynéültetés hagyományos pünkösdi szokás, amely Gyergyóalfaluban ma is él: nevét onnan kapta, hogy a szombati pünkösdi búcsúról hazatérők a Csíksomlyói Szűz Mária áldását hozzák és elültetik a családjuk tagjaiban. A pünkösdvasárnap délután tartott királynéültetést általában egy-egy utcasoron lakó szülők szervezik meg gyermekeiknek. Az ünneplőbe, népviseletbe öltözött gyermekek királyt és királynét választanak, egy olyan lányt és fiút, akik abban az évben voltak elsőáldozók. A menyasszony, fején virágkoszorúval, a vőlegény bokrétával a mellényén, a többi gyermek pedig lakodalmas menet mintájára felvonul a falu utcáin a templomig. Menet közben népdalokat, gyermekdalokat énekelnek, rigmusokat kiáltanak: „Kicsi csipor cseresznye, Bíró Marcsa menyecske! / Kicsi csipor mandala, Nagy Mártonka az ura! Ujj-ujj-ujj-júúú!”

A templomban rövid szertartás után a pap áldást ad a gyermekekre, majd a hazatérés szintén sorban történik. Egy udvaron összegyűlve édességgel, üdítővel vendégelik meg a gyermekeket, ezután kezdődik a mulatság, a tánc, az ének.
 

Felhasznált irodalom:
Remete Farkas László: Régi-népi, ifjúsági játékok; Magyarság hagyománya és története könyvsorozat, XII. kötet, 2021
Mesélő Alfalu – a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület kiadványa, 2020