Egészsége megőrzése érdekében fogyasszon naponta legalább két liter folyadékot! Egészsége megőrzése érdekében mindennap egyen friss zöldséget és gyümölcsöt! Egészsége megőrzése érdekében töltsön a szabadban naponta legalább harminc percet! Társadalmi célú hirdetést hallottak. Harsogja a rádió félóránként magyar és román nyelven. Bennem két dolog merül fel ezzel kapcsolatban: hogy tényleg ennyire egyszerű lenne az egészségünk megőrzése, illetve hogy komolyan vannak emberek, akiket erre emlékeztetni kell?
Ha testi, fizikai egészségünk megőrzésére felszólít a társadalmi célú hirdetés, miért nem teszi meg ugyanezt a lelki egészségünk megőrzése érdekében is? Például, hogy beszélgessünk napi egy órát a szeretteinkkel, hogy tanuljunk meg hatékonyan kommunikálni, hogy ne tartsuk magunkban az értékes gondolatainkat, hogy ne féljünk kinyilvánítani a véleményünket, hogy kérdezzünk és válaszoljunk, hogy törekedjünk a tudatos jelenlétre, hogy tanuljunk és élvezzük a tanulást, hogy merjünk változni és változtatni. Vagy hogy ne féljünk segítséget kérni. 

Véleményem szerint testünk egészségét egyszerűbb monitorozni, mint a lelkünkét. Meglehet, hogy ezen bölcs kijelentésem után néhány orvos a fejét fogja, tudom, hogy vannak láthatatlan és sokáig észre sem vehető elváltozások, betegségek, én csupán saját magamról beszélek. Ha fáj egy testrészem, ha nem érzem jól magam, orvoshoz fordulok, vizsgálatra megyek, kezelésre járok, gyógyszert szedek. De mi van akkor, amikor az elménk betegíti meg a testünket? Mert hiába iszom két liter folyadékot, miközben zöldséget meg gyümölcsöt fogyasztok kilószámra a friss levegőn, ha közben nincs, akivel megosszam örömöm, bánatom, ha azt érzem, hogy nem számíthatok senkire, ha süket fülekre találok, ha nem értékelnek, ha nincs senkim, és nemcsak hogy válaszokat nem kapok, de már nem is kérdez senki. Mert mi van akkor, ha olyasmi fáj, amin nem segít a röntgenvizsgálat, a gyökérkezelés, a gipsz, a gyógytorna?
És itt akadunk el. Itt akad el a társadalmunk, kiemelt módon a székely ember általában. Mert sírni gyávaság, panaszkodni gyengeség, egy helyben toporogni a legegyszerűbb. És akkor melyiket is válasszuk?  Túl sok az olyan ember, akinek az életében nincs senki, aki ilyenkor fejbe kólintsa vagy hideg zuhany alá dugja, hogy észhez térjen. Hogy nemcsak a test kell egészséges legyen, a lélek teljessége legalább ugyanannyira fontos. Kezdjük kicsiben. Egy őszinte beszélgetéssel, egy kedves gesztussal, tegyük fel a rég bennünk ragadt kérdést! Aztán együnk együtt gyümölcsöt, meg igyunk sok vizet, biztos, ami biztos.