Udvarhely határában, a Budvár- dombon volt egykor a székely rabonbán vára, itt élt az uralkodó egyetlen leányával. A várral szembeni dombon másik vár állt, Csicser vára. Benne élt Csicser, a fiatal lovag, aki erős és bölcs harcos volt ugyan, de nem rendelkezett nemesi címmel. Mégis neki állt legmagasabban a vára a környéken, ormáról látni lehetett a bágyi várat, a galambfalvi várat, sőt még Zete vára is jól látszott.
A környező várak vigyázó szeme óvta a völgyben lakókat, és ha valamelyik várban ellenséget észleltek, lármafát gyújtottak, hogy figyelmeztessék a többieket is a veszélyre. Csendes békeidő volt, amikor Csicser a vára ablakából nézte a szemközti vár urának egyetlen leányát. Addig nézték egymást, míg egymásba szerettek. Csicser lóháton vágtatott át a Budvár-domb aljába, hogy szerelmével találkozhasson. Megneszelte szerelmüket Budvár ura, és magához hívatta Csicsert. Elmondta neki, hogy nagyra tartja hősiessége miatt, ám mivel nincs nemesi címe, megtiltotta, hogy lányával találkozzon:
– Keress rangban magadhoz való lányt, felejtsd el a lányomat, és akkor hű szövetségesed leszek. Ellenkező esetben az ellenségemmé válsz, és jaj neked! – figyelmeztette az ifjút.
Csicser szíve szerint a lányt választotta volna, de nem akart szembeszállni legfőbb szövetségesével. Míg magában szomorkodott, egy napon nyílvessző talált be az ablakon, rajta Budvár lányának üzenetével. A lány kérte, hogy tartson ki, hiszen egy napon egymáséi lesznek. A fiú rögtön válaszlevelet írt, biztosította a lányt, hogy egyszer feleségül veszi, majd legjobb íjászával a lány ablakába lövette a nyílvesszőt.
Sok hosszú év telt el, míg egy napon Csicser ellenséget vélt felfedezni a völgyben. Rögtön meggyújtotta a lárma­fát, hamarosan pedig így tett a többi vár lakója is. Megérkezett az ellenség, de nem érte váratlanul a székelyeket, a csapatok felkészülve várták már őket. Csatasorba állt öreg és fiatal, hogy megvédjék váraikat és népüket. Hosszú ideig folyt a harc, már szinte győzedelmeskedett az ellenség, és bekerítették Budvár rabonbánját. Észrevette ezt Csicser, eszébe jutott, hogy ha meghal a rabonbán, akkor feleségül veheti a lányt, ám hamar elhessegette a gondolatot és rögtön a segítségére sietett. Megmentette annak életét és megölte a támadókat. A várvédők csapata Csicser bátorságán felbuzdulva megsokszorozta erejét és elkergette az ellenséget. 
A csata után Budvár ura magához hívta Csicsert, megköszönte, hogy meg­mentette az életét és felajánlotta, hogy kérhet bármit hősies tettéért cserébe. Csicser nem kért mást, mint lányának kezét. Budvár ura örömmel adta Csicsernek a lányát, hiszen a fiú bátorsága még azt is feledtette vele, hogy az nem nemes ember. Hét határra szóló lakodalmat csaptak, a lány Csicser várába költözött és boldogan éltek. Csicser pedig számos csatát megvívott még, hiszen sokszor gyúltak meg a lármafák a környéken, ám a székely várvédők derekasan védték népüket.