Külseje méltóságosan egyszerű, be­csületes szerkezettel, kevésfajta anyaggal felépítve, cifrálkodás nélkül komoly; belseje színes, de nem rikító, vidám, de nem léha, gazdag, de nem hivalkodó. És mindenekelőtt magyar, sőt székely – írta Kós Károly a székely házról. Ezekben a házakban otthon van a múlt, akik pedig ezeket gondozzák, nem bízzák a véletlenre a holnapot.
A Biális-udvarház 1837-ben épült a székely nemesi kúriák régen ismert stílusában, nagy telekkel és melléképületekkel körülvéve, kőkerítéssel biztosítva. Biális Ferenc második fia, Biális László Tamás ezredes lányát kérte feleségül, és közösen építették fel a most is álló Biális-udvarházat.

A családalapító Biális Ferenc olasz eredetű, Genovából származik, 1650 körül jött katonaként Erdélybe. A Biálisok a legelőkelőbb székely primor családokkal házasodtak össze, így vérségi kapcsolatuk révén magasabb társadalmi pozíciókba kerültek, de tehetségük szerint is magas szinten szolgálták a csíki székely érdekeket. A XIX. század végén még osztatlan birtokkal szerepelnek a csíkszentmihályi birtoklajstromban a Minierekkel. 
A Biális-kúria üresen maradva a község tulajdonába került, valószínűleg az örökösöket kielégítve, a lakóházból községháza lett. A két világháború alatt katonai öltözőnek adott helyet. Ma posta és közbirtokosság működik benne. Ámbár régebben is születtek tudósítások az épület korszerűsítését célzó erőfeszítésekről, de az önkormányzatnak mindmáig nem sikerült egyről a kettőre jutni az épület felújítása érdekében. A korszerűsítés pedig időszerű, sőt sürgető lenne, és talán hamarosan a posta és közbirtokosság kiszolgálása mellett – a környéken található többi kúriához hasonlóan – a közösséget még jobban szolgáló funkcióval ruházzák fel. De a korszerűsítési munkálatok elsőbbséget kell élvezzenek minden egyéb terv előtt.