Mint köztudott, a fejfájás gyakran tünetként jelenik meg egyéb betegségek következményeképpen – mint a lázzal vagy különféle gyulladásokkal járó fejfájás –, de lehet krónikus, mint a migrén, vagy „derült égből villámcsapás”, mint a napszúrás vagy hőguta okozta fájdalom. Eleink, bár feltehetően érezték a különbségeket, nem alkalmaztak sajátos kezelést a különböző fájdalomtípusokra.

Kiszabadítani az ártó szellemeket
Az első ismert kezelés a trepanáció, azaz koponyalékelés volt, ami a koponyában felgyülemlett feszültséget és az „ártó szellemeket” szabadította ki, ezzel szüntetve meg a beteg fájdalmát. A trepanációt honfoglaló eleinktől és a szkítáktól ismerjük, ahol a leleteket tekintve igencsak nagy számban alkalmazták ezt az eljárást elsősorban élő embereken, de halottak koponyáit lékelve is használták az azokból eltávolított részeket amulett­ként – erősíti meg ezt a Nemeskéri–Éry–Kralovánszky-féle antropológiai és a Hoppál–Törő-féle néprajzi tanulmány. A népi hiedelem úgy tartotta, hogy aki egy halott személy fogát vagy koponyacsontjának egy darabját magánál tartja, azt megszállja a halott ereje és esze, így ellenállóbb a betegségekkel, sebesülésekkel szemben. 

Füstölés, megkenés és egyéb varázslatok
A XVI. századi füveskönyvekből már többféle betegség okozta fejfájásról találunk feljegyzéseket, melyeket sok esetben lidércnyomás, igézet vagy épp hideglelés okozott. Melius Juhász Péter Herbáriumából tudjuk, hogy lidérces fejfájásra a rozmaringgal és borsmentával való füstölés javallott, Bingeni Szent Hildegárd a fehér üröm főzetének fogyasztását és az azzal való „megkenést” javallotta. Egy udvarhelyszéki feljegyzés szerint „a fejnek fájását igézetvízzel való megkenéssel kell gyógyítani. Az igézetvíz így készül: egy kannát tele vízzel a szoba földjére húzott keresztre téve, abba néhány (lehetőleg keresetlen faboronafogból való) eleven szenet kell dobni. Az így készült igézetvízből a beteggel három cseppet megitatnak, s azután kézzel való erős dörgöléssel – igézetvízzel – a homlokot, vakszemet és nyakat megkenik. A megmaradt vizet pedig az ajtósarkára öntik, mondván: Akkor fájjon a fejed, mikor az ajtósarka.”
A különféle gennyes sebek, kelések és pokolvar okozta fejfájásra a Kis-Küküllőmentéről ismerünk gyógymódot: „pokolvarnak ezüstpénzzel vagy kovász­s­zal való lekerüllése a következőképpen: a beteg homlokára az ezüstpénzzel (vagy kovásszal) egy keresztet húznak, mondván: Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten! Vidd el ezt a nehéz fájdalmat a Jordán vize mellé s szippantsd a Jordán vizit, ne e szegény ártatlannak a vérit. Egyidejűleg a pénzdarabbal (vagy kovásszal) napvisszájára kerüllik a fejet s kerüllés közben a nyakcsigolyán szintén keresztet húznak. Az eljárás háromszor ismétlendő.” 
A meghűlés okozta fejfájásra Siklódról ismerünk gyógymódot, miszerint a beteget jól betakarják és forró tejet raknak elé, amibe négy vagy öt izzóra hevített követ tesznek. A tejet a betegnek el kellett fogyasztania, és addig kellett a takaró alatt maradnia, míg az izzadtságából egészen meg nem száradt. Némiképp praktikusabbnak nevezhetők a csömör és emésztési betegségek okozta fejfájások gyógymódjai: előbbinél fokhagymás ecettel javallották a homlokot és a „vakszemet” dörzsölni, hasmenéskor borsos pálinkát vagy juhsajtot kellett éhgyomorra fogyasztania a betegnek, szorulásra pedig „fosókaszilvát” adtak a betegnek.

Ma is használjuk
Fejfájásra konyhasóval elegyített víz fogyasztását és hideg vízzel való borogatást is használtak, utóbbi sok esetben valamely gyógynövény visszahűtött főzete volt. Gyakran használták a csalán, borsmenta, levendula és citromfű főzetét fejfájás ellen. Utóbbiaknál fontos, hogy pár perccel a forrázás után kell elfogyasztani azokat, mivel hatóanyag szempontjából akkor a legerősebbek. Gyergyószéken a lázas fejfájásra savanyított káposztalevet és savanyú tejet is ajánlottak fogyasztásra, de a vadcsombor és a szurokfű teáját is előszeretettel fogyasztották havasi tanyákon.