Rég nem látott, halálos kór terjed Csíkszéken. Hargita megyében már több mint egy évtizede nem találkoztunk hasonlóval, most újra itt van az emberiség egyik legrégebb óta ismert halálos vírusos betegsége: a rabies, vagyis a veszettség. Ősrégi betegség, ősi törvényekkel, amiket a ma emberének is érdemes félnie. Tudniillik már négyezer évvel ezelőtt is törvények rendelkeztek arról, hogy büntetésben részesül az a gazda, aki tudta, hogy veszett a kutyája, mégsem zárta el. A zsidó Talmud bölcsei pedig nagy precizitással írták le a veszett eb ismérveit: nyitott száj, csorgó nyál, lelógó fülek, lábak közé csapott farok és céltalan kószálás az út szélén – a közösség védelmében még a szigorú szombati munkatilalom alól is kivételt tettek, ha egy veszett állatot kellett ártalmatlanítani. Ha négyezer éve tudták, mekkora a baj, nekünk sem árt újratanulni a leckét, mert a vírus nem válogat. Az veszélyes tévhit, hogy a veszett állat mindig habzó szájjal, őrjöngve támad. A valóság ennél jóval prózaibb. A vadállatok – különösen a rókák – a betegség hatására elveszíthetik természetes félelemérzetüket. Ha egy róka gyanúsan besétál a porta udvarára, hagyja magát megközelíteni vagy akár megsimogatni, az nem a megszelídülés csodája, hanem a halálos kór egyik intő jele. Házi kedvenceinknél pedig a viselkedésük gyökeres megváltozása az első jel, ami a vészharangot megkondítja: a korábban szelíd kutya vagy macska agresszívvé válhat, vagy ellenkezőleg, a korábban tartózkodó állat váratlanul és gyanúsan bújni kezd. Később nyelési nehézségek, fokozott nyálzás, majd bénulás is jelentkezhet.

Emberre nézve a veszettség az egyik legkegyetlenebb betegség, amely közvetlenül a központi idegrendszert veszi célba. A lappangási idő néhány héttől akár hónapokig is eltarthat, amíg a vírus eléri a központi idegrendszert. Az első tünetek még megtévesztők lehetnek: a seb helyén jelentkező bizsergés, zsibbadás, fájdalom, láz. A betegség előrehaladott szakaszában azonban megjelenhet a hírhedt víziszony: a nyeléskor fellépő fájdalmas izomgörcsök miatt a beteg már a víz látványára vagy hangjára is heves reakcióval válaszolhat. Ezt zavartság, izgatottság, hallucinációk, majd súlyos esetben légzésbénulás követheti.

A dráma tetőpontja, hogyha a veszettség klinikai tünetei az embernél megjelennek, a betegség gyakorlatilag száz százalékban halálos. Csak az mentőöv, ha a marás vagy érintkezés után azonnal vagy minél hamarabb megtörténik a megfelelő kezelés, ami megakadályozhatja a betegség kialakulását.

A közösségi média kommentfalairól az olvasható le, hogy többek kétkednek, vagy csak „nincs kedvük” egy újabb veszélyhelyzethez. Ez emberileg érthető – de nem változtat azon, hogy fontos a tájékoztatás, a tájékozódás, a cselekvés. A megelőzéshez nem hősiességre, hanem egyszerű józan észre van szükség. Bármennyire is sajnáljuk a kóborló állatokat – legyenek azok kutyák, macskák, rókák, egyebek –, ne etessük és ne simogassuk őket. Házi kedvenceink – kutyánk, macskánk – veszettség elleni oltásáról gondoskodjunk, ha ki-kijárnak az utcára, azt ezekben a napokban nem árt megakadályozni. A portán zárjuk el a hulladékot is, hogy ne vonzzuk oda a vadon élő állatokat.

Ha pedig megtörtént a baj, és egy gyanús állat megmart vagy megkarcolt, haladéktalanul forduljunk orvoshoz. A veszettség ugyanis nem legenda és nem forgatókönyv-alapanyag, hanem valóság: itt kószál a kapuk előtt.