Nemcsak a turistáknak, hanem a helybélieknek is sok érdekes és hasznos információval szolgált az a rendezvény, amely örmény házakba nyújtott betekintést Gyer­gyószentmiklóson. Bejön? – tették fel a kérdést a szervezők, s bizony nagyon sokan éltek a lehetőséggel és bepillantottak a tíz épület múltjába és jelenébe. [caption id="attachment_94426" align="aligncenter" width="1000"] Zsidó kereskedő is lakott a házban. Kultúrák metszéspontjában Fotók: Lázár Hajnal[/caption] Bejön? Nyitunk a városra címmel az örmény épített örökség bemutatására szerveztek rendhagyó programot Gyergyó­szent­miklóson, szombaton. Az Európai Területi Együttműködési Program (Urbact) kiírására tett le pályázatot Gyergyó­szent­miklós, s a nyertes pályázatnak köszönhetően másik hat ország pályázóival közösen dolgoznak a projektben. Az önkéntesekből álló gyergyó­szentmiklósi csapat úgy döntött, a város arculatát meghatározó örmény épített örökségre hívja fel a figyelmet. Tíz épület vett részt ez alkalommal a programban, köztük lakóházak, valamint intézmények székhelyei. Történelmi bevezető Az érdeklődőket elsőként a városháza épületébe hívták a szervezők, ahol átvehették a térképet, amelyen megjelölték a többi házat is, és Gál Levente szervező rövid történelmi áttekintést is nyújtott. Mint elmondta, a 13–14. században erdős, mocsaras volt a vidék, a Maros környékén nem tudtak letelepedni, éppen ez okból Gyergyószentmiklós központja sem ott volt, ahol jelenleg, hanem a Békény felső folyásánál, Both-vára környékén. A 15. században kezdett kialakulni a mai városközpont. Akkor és a következő századokban is a székelység alakította a városképet. Az örmények a 17. századtól kezdték befolyásolni a város arculatának alakulását. Az első örmények 1637-ben érkeztek, majd 1668-ban nagyobb csoportok is betelepedtek. A kezdetekben nem kaptak építkezési engedélyt, bérelt házakban laktak, majd az 1700-as évektől kezdtek építkezni is. Nagy változás az 1808-as tűzvész után történt, amikor a római katolikus templom környékén sok épület elpusztult, s az örmények az akkori Templom utcába kőépületeket építettek a korábbi faházak helyére. A 19. század folyamán alakult ki a jelenlegi főtér, kiszorult onnan a piactér és parkot létesítettek, majd az 1920-as évekre már a jelenlegi arculata is kialakult . A történelmi visszatekintést követően az érdeklődők a mai városháza, az egykori Novák-palota tornyába is felkapaszkodhattak, hogy onnan nézzenek szét a főtéren. Családok és történetek A városházától nem messze, az RMDSZ jelenlegi székhelye is kinyitott a látogatók előtt. 1931-ben épült, az idősek úgy emlékeznek, hogy emeletén kaszinó volt, és sok férfi hagyta ott vagyonát. A program keretében Nagy Zsolt néprajzkutató tartott előadást a gyer­gyói örmények gyümölcs-kultúrájáról. Mint elmondta, bár ma mindenki a pityóka hazájaként emlegeti Gyergyót, ez a kultúra csak a 18. század elején került a vidékre. Akkoriban az örmények már gyümölcsöt is termesztettek itt. A főtér másik oldalán a Vákár-fivérek háza fogadta a látogatókat. Az 1890-ben épült házban fűszer- és borkereskedést működtetett a család. Ottjárttunkor a helyszínen volt a család egyik leszármazottja, Lázár Mária, aki mesélt a falon látható fényképek szereplőiről, valamint azokról a kiállított bútorokról is, amelyeket megőrzött a család. A mesélő dédnagyapja, Vákár László virágzó fűszerkereskedése mellett a fényképészetnek is hódolt, hozzájárulva a város és a vidék korabeli arculatának megörökítéséhez. A Vákár-háztól nem messze Páll Sándor háza várta az érdeklődőket. Az építtető 1895-ben kezdett mészárosként tevékenykedni. Jelenleg itt működik Hargita Megye Tanácsának irodája, ez alkalommal a műemlékvédelmi pályázat eredményeit is bemutatták az érdeklődőknek. Az út másik oldalán újabb kapu állt nyitva: a Merza-házé. A századforduló éveiben épült házban méterárut, vásznakat, selymet forgalmazott a tulajdonosa. Ma többek között építészeti iroda működik itt, amelynek köszönhetően különleges városi panoráma is a látogatók elé tárult, ha a szolgálók feljáróján felmentek. A kis szoba régi bútorokkal, tárgyakkal berendezve fogadta a betérőt. A római katolikus templommal szemben a Kövér-portára térhetett be a programba bekapcsolódó, ahol Orel Dezső, a rendezett tanácsú város első polgármestere is élt. A Márton Áron utcán tovább haladva a következő látnivaló a jelenlegi unitárius imaházban volt, majd néhány házzal tovább a Fórika család háza, amelynek lakója arról mesélt, hogy sokszor tulajdonost cserélt az ingatlan: örmények mellett zsidó kereskedő is lakta. Az örmény plébánia volt a következő állomása a sétának. A látogató megtudhatta, a területet az egyházközség 1768-ban vásárolta. Az Örmény Katolikus Domus Historia szerint 1769-ben a plébániát, 1780-ban pedig a kápláni lakot építették. Évszázados örmény könyveket, festményeket, szobrokat és miseruhákat is bemutattak az érdeklődőknek. A program utolsó pontjaként nem messze innen az örmény közösségi házhoz és a templomhoz érkeztünk. 1729 tavaszán kezdődött a templomépítés szervezése, 1733-ban már álltak a falak, egy évvel később a torony is. A kíváncsi látogató ide is felmászhatott, hogy a magasból vegye szemügyre a várost. Jövőre is lehet Bejön? Sok érdeklődő követte végig a térkép által jelölt útvonalat, a helybéliek mellett pedig a programban részt vevő másik hat országból is jöttek látogatók, valamint az örmény fesztiválra érkezők közül is sokan kíváncsiak voltak az örmény épített örökségre. Vezetett sétákat is szerveztek a városban ez alkalommal, és kvízzek is fokozták az izgalmakat. A szervezők folytatnák a kezdeményezést. Elekes István szervező elmondta: remélik, jövőre még több ház nyitja meg kapuit, s még több látogató nyit majd be, hogy ismerkedjen a múlttal, a város arculatát alakító családok történeteivel. Lázár Hajnal