– A minisztérium tervez a jövőben, a tavon és környékén természetvédelmi szempontból hasonló beavatkozást? – Miniszterként már a mandátumom kezdetétől egyik fontos vállalásom volt a Gyilkos-tó megmentése, hiszen nem nézhetjük tétlenül, ahogy az enyészeté lesz ez a tó, amely nemcsak országos, hanem európai viszonylatban is egyedülálló természeti kincs. A tó helyreállításának egyik fontos eleme, hogy a folyamatos hordalékfeltelést megállítsuk. Az ülepítő-gátakat, amelyek arra hivatottak, hogy megakadályozzák, hogy a patakok által hozott hordalék feltöltse a tó medrét, legalább 20 éve nem takarították ki az iszaptól. Éppen ezért tavaly megkezdtük az iszap eltávolítását és a tó ökológiai rendezését, a munkálatok egész decemberig folytak, és az Országos Vízügyi Hatóság idén is folytatta ezeket. Az élőhelyeket csak beruházásokkal, szakemberek bevonásával menthetjük meg. Az elmúlt húsz évben nem fordítottak annyi figyelmet a Gyilkos-tóra, mint az utóbbi egy évben. Precedens nélküli az a munka, amit a vízügyi szakemberek elvégeztek, technikai szempontból is óriási kihívás volt. A következő évekre is biztosítottuk a finanszírozást, hiszen a tó vízügyi és környezetvédelmi szempontú munkálatait belefoglaltuk az Országos Helyreállítási és Rezilienciaépítési Terv által finanszírozott beruházások közé. Már elindult a hatástanulmány elkészítése, a munkálatok között az ülepítőgátak korszerűsítése, a torrenciális vízfolyások mederrendezése is szerepel majd. Ezek a munkálatok biztosítják a tó jó állapotának megőrzését a következő néhány évtizedre. A másik fontos feladat megoldani az üdülőtelep folyamatos ivóvíz- és szennyvízproblémáit. A környezetvédelmi tárca most először olyan programot indít, amelyben a kétezer lakosnál kisebb közösségek a szennyvízkezelésre alkalmas rendszerek kialakítására pályázhatnak. A 2 ezer lakosnál kisebb agglomerációkra vonatkozó pályázati kiírás keretében 260 millió euró áll rendelkezésre a szennyvízelvezetés megfelelő kiépítésére. Ez hangsúlyosan azokra a közösségekre vonatkozik, amelyekben a kedvezményezett lakosság legalább fele természetvédelmi területen él. Így hozzájárulunk a felszíni és felszín alatti vizek tisztántartásához is. Ezeken a településeken új ivóvízhálózatok és szennyvízkezelő rendszerek kiépítését támogatjuk. – Kivel szoktak egyeztetni és milyen rendszerességgel a tóval kapcsolatos környezetvédelmi kérdésekben? – Tavaly kétszer is a Gyilkos-tóhoz látogattam, hogy személyesen beszéljek a szakemberekkel, a helyi közösségek vezetőivel a tó megmentéséről és a környék környezetvédelmi problémáinak megoldásáról. Tavasszal a vízügy szakembereivel közösen kerestük a megoldást a tó hordalékkal való feltöltődésének megállítására, majd októberben a már elkezdett munkálatokat is szemügyre vettük. A Gyilkos-tó a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkhoz tartozik, annak központi részét képezi, így minden tevékenységnek a park szabályait kell követnie. Rendszeresen egyeztetünk a park igazgatóságával, amelynek a tevékenységéről éves jelentést is kell küldenie a szaktárca alárendeltségében működő Természetvédelmi Területek Országos Ügynökségének. Ugyanakkor szintén a szaktárca alárendeltségébe tartozó környezetőrség felel az ellenőrzésekért. – Gondolkodnak a minisztériumban arról, hogy esetleges reformokra lenne szükség, a környezetvédelmi hatóságok, nemzeti parkok hatásköreinek és létszámának növelését illetően? – A hazai nemzeti parkok átfogó, integrált kezelést igényelnek, ami biztosítja a biológiai sokféleség védelmét és a helyi közösségek fejlődését is a park területén. Az az álláspontom, hogy ennek érdekében a nemzetipark-igazgatóságok új státuszt kell kapjanak, kiterjesztett hatáskörrel a park területén folyó összes tevékenység irányítására, a természeti értékek megőrzésétől az erdőalap kezeléséig. A nemzeti parkok kezelésének újragondolására azért is szükség van, hogy a szigorúan védett övezeteket a parkok területének 75%-ára kiterjesszük. Ez Románia vállalásai közé tartozik az uniós szabályozás gyakorlatba ültetéséről. Ez összetett folyamat, hiszen nemcsak arról van szó, hogy egy térképen átrajzoljuk a védett területek határait; ahhoz, hogy valóban védelmet biztosítsunk ezeknek a természeti kincseknek, a helyi önkormányzatokkal szorosan együttműködve kell kezelni a parkokat, oly módon, hogy a természetvédelmi célkitűzésekkel összhangban a helyi közösségeknek is biztosítva legyenek a szükséges erőforrások. Néhány napja Bukarestben találkoztam a hazai nemzetipark-igazgatóságok képviselőivel, elemeztük az egyes területeken tapasztalt problémákat, és megállapodtunk egy munkacsoport felállításában, amely előkészíti a szükséges jogszabályi változások kidolgozását. – Milyen megoldást lát hosszú távon arra, hogy az országban található természeti kincseket ne sajtolják ki pusztán profitszerzés céljából? – Ami a beruházásokat illeti, a környezetvédelmi tárca közel 1,2 milliárd eurót különített el a helyreállítási alapból erdőkre és a biológiai sokféleség megőrzésére. Ennek kiemelt eleme a természetvédelmi területek menedzsmentjének reformja, összhangban a Biodiverzitás Európai Stratégiájával. Idetartozik a menedzsmenttervek aktualizálása, valamint a szárazföldi és a tengeri élőhelyeken a potenciális szigorúan védett területek beazonosítása. Jelentős összeget, 245 millió eurót fordítunk a következő négy évben az élőhelyek ökologikus rekonstrukciójára és a réteken, vizekben, vízpartokon élő fajok megőrzésére irányuló beruházásokra is. Ugyanakkor fontos, hogy a természetvédelmi területeket úgy kezeljük, hogy azok a helyi közösségek számára ne csak korlátozásokat, hanem lehetőségeket is kínáljanak, ezzel is ösztönözve a lakosokat, hogy aktívan szerepet vállaljanak természeti értékek megőrzésében. Emellett hosszú távon nagyon fontos a nevelés, akár a különböző tudatosító kampányok által, akár az iskolában. Például az idei tanévtől bevezetett Zöld Hét jó alkalom arra, hogy a diákok ne csak az iskolapadban, hanem a természetben, szakértők segítségével is felfedezzék természeti értékeinket, és ezek védelméről tanuljanak.