enyhe havazás
borús égbolt
Pályázati pénzből rendezik a kegyeleti helyet
Lassan-lassan elhárulnak az adminisztratív akadályok a maroshévízi zsákhegyi (zenkáni) hősök temetője rendezése elől, már csupán a román védelmi tárca hadisírgondozó és kegyeleti főosztálya (ONCE) jóváhagyása szükséges: emlékoszlopot emelnek, amelyen feltüntetik valamennyi, a temetőben nyugvó hősi halott nevét, a hősi parcellán túl pedig köztemetőként működtetik a református egyház tulajdonát képező temetőt, a kor igényeinek megfelelő ravatalozókápolnát is építenek.
[caption id="attachment_4684" align="aligncenter" width="620"]
A hősök parcellájának látványterve[/caption]
[dropcap]M[/dropcap]ásfél évvel ezelőtt, 2014 januárjában vásárolta meg a református egyház – jóindulatú adomány segítségével – az addig a Sbârcea család tulajdonában lévő területet, amelyen a Monarchia hadseregében szolgált hősi halottakat temették el.
Az első világháborús magyar katonai temető létrejöttének körülményei is érdekesek, ugyanis Maroshévíz nem esett a frontvonalba, de 1916 őszén Nagyszebenből Maroshévízre költöztették az 1305-ös katonai kórházat. Barticel-Kiss Krisztián református lelkész tájékoztatása szerint ebben a kórházban két katonaorvos és több asszisztens tevékenykedett Donner törzsorvos vezetése alatt.
A közeli harcvonalakon megsebesült katonákat itt kezelték, míg az elhunytakat a patak túloldalán, a település egyik legszebb magaslatán, a Zenkányon (Zsákhegy) létesített katonai temetőbe temették el, ahol már létezett egy korábbi családi temető, a Sbârcea család temetője. Az így létesített Katonai Temetőbe 258 katonát temettek el, közülük 181 volt magyar, a többiek olaszok, osztrákok, németek és románok voltak, valamennyien a Monarchia seregében szolgáltak. 1930-ban az olasz katonák holttestét exhumálták az olasz hatóságok kérésére és egy gyűjtőtemetőbe vitték. Hasonlóképpen akartak eljárni a német hatóságok is a több mint 50 német hősi halott maradványaival, kezdeményezésük azonban meghiúsult. 1943-ban a temetőt átrendezték, a megmaradt hantok fölé új sírköveket helyeztek el. 1945 után a temető rendbetartását a helyi Magyar Népi Szövetség karolta fel, s hősök napján, halottak napján, március 15-én koszorúzásokkal egybekötött megemlékezéseket tartottak. 1950-től a helyi hatóságok betiltották az ünneplést és a hősök emléke előtti nyilvános tiszteletadást. Ettől az évtől megkezdődött a Magyar Katonai Temető hanyatlása. 1956-ra a bejárati székely kapu is összeomlott, a sírok felett lévő keresztek is lassan kezdtek eltűnni. Közben a város másik két katonatemetőjét – a szovjet és a román katonák temetőjét – megfelelőképpen gondozták. A lelkész emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás után Kolumbán Tihamér tanár kezdeményezésére próbálta a helyi magyar közösség rendbe tenni a kegyeleti helyet. Kitartásának köszönhetően 1994–1995 között a temetőt kitakarították, egy nagyobb méretű keresztet állítottak fel a temető közepén. Március 15-én, halottak napján koszorúzást szerveztek, s a Millecentenárium alkalmából a temetőt 1100 fenyőfacsemetével vették körbe. Kolumbán tanár úr igyekezete, a hőseinknek járó tiszteletadás nem talált megértésre, támogatásra, 1996-ban bekövetkezett halála után újból feledésbe merült a temető, az elültetett facsemetékből mára csak egynéhány maradt meg, a keresztek is eltűntek, és továbbra is rátemetkeznek a hősök sírjaira. Időközben a Sbârcea család visszakapta azt a földterületet, amelyen a temető áll, s hosszas huzavona után 2014 januárjában a református egyház megvásárolta a temető 1,2 hektáros területét. Ezen a területen nyugszik 181 magyar katona, no meg az elmúlt közel száz esztendő alatt oda temetkezett 500 polgári személy földi maradványa. A hősi halottak nevét és sírhelyét Czirják Károly helytörténész fáradozásai révén sikerült azonosítani.
– Reméljük, elhárulnak immár a bürokratikus akadályok a hősök parcellájának kialakítása és a zsákhegyi temető köztemetőként való használata előtt, már csak a román védelmi tárca hadisírgondozó és kegyeleti főosztálya (ONCE) jóváhagyása szükséges – tájékoztatott Barticel-Kiss Krisztián lelkész. Mint mondta, 2018-ra tervezik a hősi parcella kialakítását, a hősök nevét tartalmazó obeliszkkel, a köztemetői részben pedig a kor igényeinek megfelelő, minden felekezet tagjai által használható ravatalozókápolnát akarnak építeni – mindkettőt Máté Zoltán műépítész tervei alapján.
– Mivel a temető fenntartása sok költséggel jár, a presbitérium határozata értelmében minden sírhely után, nyugta ellenében 100 lejes temetőgondozói díjat kell fizetniük az itt nyugvók hozzátartozóinak – hangsúlyozta a lelkész, kiemelve, hogy ez a díj további 10 esztendőre biztosítja a sírhely használatát. – Ha valamely sírhely után nem fizetik ki a gondozási díjat 2015. december 31-ig, az adott sírhelyről lemond a hozzátartozó, így újból bérelhető lesz – fűzte hozzá. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy bármilyen információért a maroshévízi református egyházközség lelkipásztorát, gondnokait vagy presbitereit lehet megkeresni a 0741–478254-es telefonszámon.
Sarány István
A hősök parcellájának látványterve[/caption]
[dropcap]M[/dropcap]ásfél évvel ezelőtt, 2014 januárjában vásárolta meg a református egyház – jóindulatú adomány segítségével – az addig a Sbârcea család tulajdonában lévő területet, amelyen a Monarchia hadseregében szolgált hősi halottakat temették el.
Az első világháborús magyar katonai temető létrejöttének körülményei is érdekesek, ugyanis Maroshévíz nem esett a frontvonalba, de 1916 őszén Nagyszebenből Maroshévízre költöztették az 1305-ös katonai kórházat. Barticel-Kiss Krisztián református lelkész tájékoztatása szerint ebben a kórházban két katonaorvos és több asszisztens tevékenykedett Donner törzsorvos vezetése alatt.
A közeli harcvonalakon megsebesült katonákat itt kezelték, míg az elhunytakat a patak túloldalán, a település egyik legszebb magaslatán, a Zenkányon (Zsákhegy) létesített katonai temetőbe temették el, ahol már létezett egy korábbi családi temető, a Sbârcea család temetője. Az így létesített Katonai Temetőbe 258 katonát temettek el, közülük 181 volt magyar, a többiek olaszok, osztrákok, németek és románok voltak, valamennyien a Monarchia seregében szolgáltak. 1930-ban az olasz katonák holttestét exhumálták az olasz hatóságok kérésére és egy gyűjtőtemetőbe vitték. Hasonlóképpen akartak eljárni a német hatóságok is a több mint 50 német hősi halott maradványaival, kezdeményezésük azonban meghiúsult. 1943-ban a temetőt átrendezték, a megmaradt hantok fölé új sírköveket helyeztek el. 1945 után a temető rendbetartását a helyi Magyar Népi Szövetség karolta fel, s hősök napján, halottak napján, március 15-én koszorúzásokkal egybekötött megemlékezéseket tartottak. 1950-től a helyi hatóságok betiltották az ünneplést és a hősök emléke előtti nyilvános tiszteletadást. Ettől az évtől megkezdődött a Magyar Katonai Temető hanyatlása. 1956-ra a bejárati székely kapu is összeomlott, a sírok felett lévő keresztek is lassan kezdtek eltűnni. Közben a város másik két katonatemetőjét – a szovjet és a román katonák temetőjét – megfelelőképpen gondozták. A lelkész emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás után Kolumbán Tihamér tanár kezdeményezésére próbálta a helyi magyar közösség rendbe tenni a kegyeleti helyet. Kitartásának köszönhetően 1994–1995 között a temetőt kitakarították, egy nagyobb méretű keresztet állítottak fel a temető közepén. Március 15-én, halottak napján koszorúzást szerveztek, s a Millecentenárium alkalmából a temetőt 1100 fenyőfacsemetével vették körbe. Kolumbán tanár úr igyekezete, a hőseinknek járó tiszteletadás nem talált megértésre, támogatásra, 1996-ban bekövetkezett halála után újból feledésbe merült a temető, az elültetett facsemetékből mára csak egynéhány maradt meg, a keresztek is eltűntek, és továbbra is rátemetkeznek a hősök sírjaira. Időközben a Sbârcea család visszakapta azt a földterületet, amelyen a temető áll, s hosszas huzavona után 2014 januárjában a református egyház megvásárolta a temető 1,2 hektáros területét. Ezen a területen nyugszik 181 magyar katona, no meg az elmúlt közel száz esztendő alatt oda temetkezett 500 polgári személy földi maradványa. A hősi halottak nevét és sírhelyét Czirják Károly helytörténész fáradozásai révén sikerült azonosítani.
– Reméljük, elhárulnak immár a bürokratikus akadályok a hősök parcellájának kialakítása és a zsákhegyi temető köztemetőként való használata előtt, már csak a román védelmi tárca hadisírgondozó és kegyeleti főosztálya (ONCE) jóváhagyása szükséges – tájékoztatott Barticel-Kiss Krisztián lelkész. Mint mondta, 2018-ra tervezik a hősi parcella kialakítását, a hősök nevét tartalmazó obeliszkkel, a köztemetői részben pedig a kor igényeinek megfelelő, minden felekezet tagjai által használható ravatalozókápolnát akarnak építeni – mindkettőt Máté Zoltán műépítész tervei alapján.
– Mivel a temető fenntartása sok költséggel jár, a presbitérium határozata értelmében minden sírhely után, nyugta ellenében 100 lejes temetőgondozói díjat kell fizetniük az itt nyugvók hozzátartozóinak – hangsúlyozta a lelkész, kiemelve, hogy ez a díj további 10 esztendőre biztosítja a sírhely használatát. – Ha valamely sírhely után nem fizetik ki a gondozási díjat 2015. december 31-ig, az adott sírhelyről lemond a hozzátartozó, így újból bérelhető lesz – fűzte hozzá. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy bármilyen információért a maroshévízi református egyházközség lelkipásztorát, gondnokait vagy presbitereit lehet megkeresni a 0741–478254-es telefonszámon.
Sarány István
.jpg)
