Művészi felkiáltójel az apadó vízkészletekről
Székelyföldön elsőként Gyergyószentmiklóson tekinthették meg az érdeklődők a Magyar Nemzeti Múzeum gondolatébresztő fotókiállítását: a Lábnyomunk Radisics Milán fotóművész légi felvételeit mutatja meg, amelyek az absztrakció és a dokumentum határán a víz sokszínűségét tárják elénk.
Különleges látásmódú fotótárlatot láthatott a gyergyószentmiklósi közönség pénteken este a Tarisznyás Márton Múzeumban. Radisics Milán vajdasági származású fotóművész és sajtófotós hosszú távú multimédiás projektje révén a föld vízi útjainak evolúcióját kutatva Izlandtól indulva tizenhat országon keresztül fotózta drónjával a töredező gleccsereket, az eltűnő folyókat, a zsugorodó tavakat és vizes területeket.
A megnyitón L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, Csergő Tibor András, Gyergyószentmiklós polgármestere, valamint Ferencz-Mátéfi Kriszta, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója méltatták a kiállítást, az alkotó, Radisics Milán pedig tárlatvezetésen beszélt projektjéről, ember és természet kapcsolatáról, a klímaváltozás hatásairól.
A kiállítást tavaly ősszel láttam először, és mély hatást gyakorolt rám, hiszen nemcsak a fotózás művészi megközelítéséből adódóan kiemelkedő, hanem a mögöttes szándék és az üzenet teszi még időszerűbbé. A tárlat egy új dimenziót varázsol elénk, a kreatív kompozíciók könnyedén megtéveszthetik a nézőt, mégis a tiszta realitást, a pillanatot ragadják meg élénk színekkel, formákkal – beszélt egyéni benyomásairól Ferencz-Mátéfi Kriszta múzeumigazgató.
Csergő Tibor András polgármester értékelte a székelyföldi múzeumok és a Magyar Nemzeti Múzeum között fennálló többéves együttműködést, amely révén érték- és tapasztalatcsere valósulhat meg az intézmények között.
– A vándorkiállítás, amelyet a világ számos pontján bemutatnak, a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legsikeresebb vállalkozása, és azért is fontos, mert a magyar fotográfia legnagyobb gyűjtőhelye az intézményünk, ahol a második világháború előtti sajtófotók is megtalálhatók – hangsúlyozta a tárlatot méltatva L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. Hozzátette: paradox módon a vízi világ pusztulását megmutató fotók esztétikai értelemben is olyan magas minőséget képviselnek, hogy általuk még a legszörnyűbb valóság is széppé válik, magában hordozva annak a veszélyét, hogy nem indulunk el a változtatás útján.
A kiállításon a vajdasági születésű fotóművész beszélt a jelenlévőknek a drónfotózás adta kihívásokról, az így születő perspektíváról, a Water.Shapes.Earth projekt elindításának motivációiról.
Több mint húsz éve fotózom, de a drón egészen más élményt és kihívásokat adott, mint a hagyományos fotózás: meg kellett tanulnom vezetni, addig nem tudtam a fotóra koncentrálni. Ugyanakkor magas mércét állítottam fel saját magamnak, hiszen úgy gondolom, a fotó meg kell feleljen dokumentumnak, és absztrakt szépsége is kell legyen, hogy kollekcióban bemutatható legyen. A drón új perspektívát adott, rálátást, nemcsak a tájra, hanem az ott történő folyamatokra is
– fogalmazott a művész.
Hozzátette: az általa használt fejjel lefelé perspektíva kapcsán abban bízik, hogy ez a rálátás elindítja az emberekben az újragondolást, rávilágítva a klímaváltozásra, az eltűnő vízkészletek okozta ökológiai következményekre. MúzeumbA Lábnyomunk május 19-ig látogatható a Tarisznyás Márton Múzeumban.