Imával és a harang hívó szavával kezdődött tegnap reggel Gyer­gyó­szár­he­gyen az Énkány utcai csengettyű tatarozása. A több mint kétszáz éves építmény felújításának előkészületei már tavasszal elkezdődtek: a község újraindult színjátszó csoportja egy helyi szerző kisregényének színpadra vitt változatát mutatta be; a belépőjegyek árából, valamint a folyamatosan érkező adományokból fedezik a munkához szükséges alapanyagok megvásárlását. A csengettyű hívó szavára gyűltek össze tegnap reggel a kalákások Gyergyószárhegyen, hogy megmentsék az utókornak a község egyik meghatározó építményét, az Énkány utcai csengettyűt. – Szerencsére nem kell az egész faszerkezetet kicserélni, viszont a zsindellyel fedett tetőrész, valamint a bádogból készült torony teljes felújításra szorul. Valamikor a két csengettyű – az alszegi és az Énkány utcai – egyforma volt, később erre bádogból készült torony került, feltehetően az anyagiak hiánya miatt alakították át. Most szeretnénk visszaállítani eredeti formájába a harangláb tetőszerkezetét – mondta a munkálatok helyszínén Gál-Pál László, a megmozdulás egyik kezdeményezője, szervezője. A harangláb felújítását közösségi esemény előzte meg, így tervezték előteremteni a felújításhoz szükséges nyersanyagok árát, a munkát pedig a közösség tagjai kalákában végzik el. Húsvétkor a Nyüszkölés a feredőn s a nagy víz martyán című, Szini Lajos kisregényéből adaptált színdarabot mutatták be Gyergyószárhegyen, valamint Ditróban, Alfaluban és Újfaluban. Az előadással sikerült népszerűsíteni a csengettyű ügyét annyira, hogy több mint nyolcszáz szárhegyi lakos nézte meg és vásárolt húsz lej értékű zsindelyjegyet. Emellett sokan adakoztak, közöttük számos, külföldön élő, Szárhegyről elszármazott személy, de olyanok is, akik nem tudnak fizikai munkával segíteni, de fontosnak tartották a kezdeményezést. Az adományokból eddig közel 29 ezer lej gyűlt össze, de folyamatosan érkezik a segítség, ma 850 lejt kaptunk erre a célra – fogalmazott Gál-Pál László, hozzátéve, hogy a kalákások ebédjét Magyarországon élő adományozó jóvoltából készíthetik el. Az 1800-as években készült faépítmény korábban már átesett kisebb-nagyobb felújításokon a helyi egyháztanács kezdeményezésére; alszegi „párját” három évvel ezelőtt, ugyancsak közösségi összefogással tatarozták. – Mivel ez a falurész távol esik a templomtól, a két csengettyű a harangszó továbbítására szolgált: a felelős meghallva a harangszót, a csengettyűt megszólaltatva értesítette a közösséget. Mára veszített ugyan a szerepéből, de ha a falurészen haláleset történik vagy tűz üt ki, most is van felelős, aki megszólaltatja a harangot. Főként eszmei értéke van már a község számára és semmihez sem hasonlítható érzés, amikor sorra érkeznek a kalákások és közös munkával, jókedvvel tesznek a közösségért, amelyben élnek – összegzett Gál-Pál László. A tervek szerint hétvégére végeznek a munkával: vasárnap rövid ünnepség keretében a helyi plébános áldását adja a megújult haranglábra.

Boncina-Székely Szidónia