erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Iskola a határon
Ottlik Géza méltán híres regénye címét kölcsönöztem írásom címéül, s nem véletlenül, mert miként a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotásában a kőszegi katonai iskola, úgy a hévízi Kemény János Gimnázium is a határon helyezkedik el, kultúrák törésvonalán van, s környezetében, illetve falai között valami feltartóztathatatlanul megváltozik, miközben a gyerekeket a felnőttek világába vezetik pedagógusaik.
Nemes feladata van a maroshévízi Kemény János Gimnáziumnak. Megnevezése nem tükrözi az intézmény valós szerkezetét, ugyanis az 1990-ben újraalapított magyar iskolában nemcsak középiskolai oktatás folyik, az intézmény lefedi a közoktatás teljes vertikumát az óvodától a középiskoláig. Összesen 15 csoporttal működik az iskola, ebből kettő óvodás csoport. Lapunk időnként beszámolt az iskola alapításának, működtetésének kálváriájáról, nehézségeiről s arról, hogy a mindenkori intézményvezetők, a pedagógusi közösség erőfeszítéseinek, a szülők és a magyar történelmi egyházak támogatásának köszönhetően sikerült megalapozni, működtetni és gyarapítani az intézményt. Míg kezdetben más iskolák épületeiben működött – paradox módon a város első román tannyelvű iskolájában kezdte meg működését a régi/új magyar iskola –, mára saját korszerű épületegyüttessel rendelkezik: jól felszerelt óvodai termek és iskolai tantermek, tornaterem áll a diákok rendelkezésére. A legnagyobb gond, amely a térség magyarságát – és óhatatlanul az iskolát is – sújtja: a fiatalok tömeges elvándorlása. Ennek következtében folyamatosan csökken a gyermeklétszám.
[caption id="attachment_154751" align="alignnone" width="2560"]
Bodor Attila Béla alpolgármester | Fotók: Sarány István[/caption]
Jó példa az új óvoda
Az iskola vezetői felismerték, hogy nem elegendő csupán az érzelmekre hivatkozni, mikor a magyar szülőket próbálják meggyőzni arról, hogy a magyar iskolába írassák gyermekeiket, érdekeltté is kell tegyék őket, például azáltal, hogy több és minőségibb szolgáltatást nyújtanak, mint más tanintézetek.
– Jelenleg két óvodás csoportunk van, az egyik normál programmal működik, a másik napközis rendszerben – tájékoztatott Deme Gabriella, az iskola igazgatója.
Mint mondta, a két csoportban összesen negyven gyermek van, maximális a létszám. Ez annak köszönhető, hogy a Kárpát-medencei óvodaprogram kedvezményezettje az intézmény, s a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) anyagi támogatását élvezi.
– Az óvoda a program keretében épült fel, elkészülte után a szövetség átadta a helyi önkormányzatnak, de működtetését továbbra is segíti, ugyanis három alkalmazottat az RMPSZ fizet, ők egészítik ki a három közalkalmazott óvodapedagógus munkáját. Ugyancsak a program jóvoltából a gyermekek étkeztetési költségeinek fedezéséhez is hozzájárulnak, így kevesebb anyagi teher nehezedik a szülőkre, az étkeztetéshez szükséges napi 12–14 lej felét fizetik csupán a szülők – fűzte hozzá az igazgató.
Az általa elmondottak azt igazolják, hogy valós segítséget jelent a szórványban élő magyarság számára az óvodaprogram, jótékony hatása már az első működési évben is megmutatkozott.
After school az elemiben
A gyerekek az óvodából az előkészítő osztályba kerülnek, onnan majd az elemibe.
– Elemiben öt osztályunk van – azaz előkészítő és I–IV. osztály –, de sajnos nagyon alacsony a gyermeklétszám, 10-12 gyerek van egy osztályban – mondta az igazgató, remélve, hogy az ősszel induló előkészítő osztályba többen iratkoznak a jelenlegi óvodások közül.
Az elemisták számára is többletszolgáltatásokat nyújtanak, ugyanis a térség magyar politikusai – Bende Sándor képviselő és Barti Tihamér, a megyei tanács alelnöke segítségével az iskola bekerült egy újabb támogatási programba, amely révén az iskola utáni, délutáni foglalkozásokat finanszírozzák. A délutáni foglalkozás során négy tanítónő gondoskodik a gyermekek felügyeletéről, segítenek a házi feladatok elkészítésében, emellett ebédet is biztosítanak a szolgáltatást igénybe vevő gyermekeknek, ennek ellenértékét csak részben fizetik a szülők.
– Az öt osztályból négyben működik a délutáni oktatás – jegyezte meg Deme Gabriella.
Az intézményvezető megerősítette, hogy ez jelentős segítség a későig dolgozó szülőknek, ugyanis gyerekük felügyelet alatt van, ráadásul tanul is; és nagy segítség az ingázó diákoknak is, ugyanis nem az iskola folyosóján várakoznak a későn hazainduló iskolabuszra.
[caption id="attachment_154752" align="alignnone" width="1920"]
A névadó Kemény János szobra az iskola udvarán[/caption]
A térséget szolgálja ki a felső tagozat
Noha az elemibe is járnak a városon kívülről magyar gyermekek, az általános iskola felső tagozata elméletileg a megye északi részének magyar lakosságát, sőt a Felső-Marosmente Maros megyei falvainak magyar lakosságát is kiszolgálja Gyergyótölgyestől Palotailváig és Salamásig. Elméletileg, mert a gyakorlatban nagy a késztetés a szülőkben arra, hogy a közeli, román tannyelvű iskolába írassák a gyermekeket, hogy megkíméljék az ingázás fáradalmaitól.
– A tapasztalat azt mutatja, hogy a hévíziek mellett egy-két gyermeket nyerünk Galócásról. Salamáson nem népszerűsítjük nagyon az iskolánkat, mert ott működik magyar tagozat a központi iskolában, s nem szeretnénk elcsalni az ő gyerekeiket, ezzel veszélybe sodorva a tagozat létét – mondta az igazgató. – Kilencediktől úgyis hozzánk jön végzőseik egy része – fűzte hozzá.
Deme Gabriella arra is kitért, hogy az általános felső tagozatát is igyekeztek egyedivé, vonzóvá tenni a szülők és a gyermekek számára, szeptembertől heti három nap délutáni foglalkozást biztosítanak az azt igénylő gyermekeknek, ennek során megsegítő órákat tartanak az iskola pedagógusai, emellett kirándulásokat, táborokat, iskolán kívüli foglalkozásokat szerveznek a gyermekek számára. Mindezt egy nyertes pályázat révén tudják megvalósítani, s e pályázat által táblagépet bocsátanak a gyermekek rendelkezésére, az osztálytermeket korszerű okostáblákkal szerelik fel.
– A programban elnyert összeg 35 százalékát az oktatási folyamat digitalizálására kellett fordítanunk – mondta az igazgató.
Megjegyezte, a szaktanárok felajánlották, hogy nemcsak házit oldanak meg és nemcsak a román–magyar–matek tantárgyhármasra fektetnek hangsúlyt, hanem lesznek kirándulós napok, kint járó napok, outdoor programok, nyelvtanulást ajánlottak fel, illetve informatikai képzést is.
– Mi reméljük, hogy ezek meg is valósulnak, és a gyerekeink kitartók lesznek, mert reggel 8-tól délután 3-ig amúgy is itt vannak az iskolában – jegyezte meg.
Egy osztály, két szak
– A középiskolai tagozaton négy osztályunk van, a végzős osztály kivételével mindegyik osztály kétszakos: természettudomány és társadalomtudomány szakos diákok is vannak. Amolyan kétkulacsos osztályok – mondta mosolyogva beszélgetőtársam.
Közölte, hogy az általános műveltségi tárgyakat, valamint az opcionális tantárgyakat közösen tanulják, csupán a szakórákat tartják külön-külön, „hogy ne kelljen hatalmas normakülönbségeket fizetni, mert ez is egy nagy gond”.
– Ezt a kettősséget azért vezettük be, mert észrevettük, hogy a gyengébb képességű vagy humán beállítottságú tanulóink nehezen bírták a természettudomány szakot, a matekot, így lemorzsolódtak, vagy gyengébb, román tannyelvű iskolába iratkoztak át. Hogy megtartsuk őket, kezdeményeztük a társadalomtudomány, filológia szak indítását – számolt be az igazgatónő.
Közben azt is elmondta, hogy nem egyszerű egyensúlyt teremteni a két szak beiskolázási számai között, példaként a tavalyi kilencedik osztály esetét említette: 11 diák kérte, hogy természettudomány szakra járjon, és öt a társadalomtudományokat, ebből az ötből három borszéki volt. Hogy ne veszítsék el őket s a két saját nevelésű gyermeket, kardoskodtak azért, hogy öt diákkal működhessen a szak.
A középiskolásoknak is igyekeznek a tanórán kívüli foglalkozásokat szervezni, segíteni őket a vizsgákra való felkészülésben. Így az iskola részt vesz a ROSE programban, tanáraik nagyon sok érettségi felkészítőt tartanak. Az intézményvezető elégtétellel újságolja, hogy ennek meg is van az eredménye, ugyanis az évekkel ezelőtti 50-60 százalékos érettségi sikerarányt sikerült feltornázni 80-90 százalékra.
– Reménykedünk, hogy az idei generáció is – tíz végzősünk van – ügyesen fog szerepelni az érettségin – mondta bizakodóan.
Továbbá megjegyezte, hogy reménye nem alaptalan, ugyanis a tíz végzősből hét a próbaérettségin olyan eredményeket produkált, hogy biztosra veszi a sikeres vizsgát, s a másik három is kis odafigyeléssel képes megszerezni az átmenő osztályzatot. A nyolcadikosok próbavizsga-eredményeivel már kevésbé elégedett, de ösztönzően hathat a gyermekekre, hogy komolyabban készüljenek a tanév végi nagy megmérettetésre.
Elkötelezett tantestület
Deme Gabriella igazgató büszke az iskola pedagógusközösségére. Mint mondta, szaktanárokkal rendelkeznek, s a tapasztalt kollégák mellett sok fiatal dolgozik.
– A jó eredmények eléréséhez azonban nem elegendők a jó szaktanárok, nem elég hozzá az iskola, kell hozzá a diák és a szülő megfelelő hozzáállása is – jegyezte meg az intézmény vezetője.
S azt is elmondta, hogy kis iskola lévén, nincs aligazgatója, az igazgató kollégái segítségével tudja eredményesen végezni a munkáját. Például az egyes oktatási szintek megerősítése is a közös munka eredménye, jótékony hatásuk megmutatkozását négy-öt éves kemény előkészítő munka előzte meg.
Ismétlődő gondok
Az iskola felszereltsége, pedagógusokkal való ellátottsága, a diákok által elért eredmények egyaránt bizonyítják a minőségi oktatás feltételeinek meglétét, vonzóvá teszik az intézményt. De mindez még mindig nem elégséges ahhoz, hogy a diákok és szüleik vállalják az ingázást, a távol lakók számára a kollégium jelentené a megoldást.
– A bentlakás építése több éve húzódik, ugyanis az alapja már 2008-ban elkészült, de utána megszűnt a létesítmény építésének finanszírozása – vázolta az építkezés kálváriáját Bodor Attila Béla alpolgármester.
Elmondta azt is, hogy a különböző választási ciklusok alatt más-más volt a városvezetés politikai összetétele, és különböző volt a központi kormányzat hozzáállása a kisváros magyar közössége igényeinek teljesítéséhez. Megismétlődött a tornaterem építése kapcsán tapasztalt hercehurca, annak építése 2002-ben kezdődött, de a magyarellenes városvezetés minduntalan feltételhez közötte a munkálatok befejezését, egy román iskolában is tornaterem kellett épüljön. Végül 2007-ben felavatták a tornatermet, de a következő évben elkezdett bentlakásépítés is kísértetiesen hasonló pályát futott be eleddig.
– Mióta hivatalba léptem, összeszedtem a hivatal különböző osztályairól a bentlakás építésére vonatkozó dokumentumokat, az időközben lejárt bizonylatok, engedélyek újrakérését kezdeményeztem, és az így összeállított dokumentációval februárban felkerestem az Országos Befektetési Vállalatot (CNI), hogy kérjem tőlük az objektum befejezésének finanszírozását – számolt be az alpolgármester.
Mint mondta, kezdeményezését a térség parlamenti képviselője és a megyei önkormányzat is támogatta, a helyi koalíciós partner, a liberális párt is segítő magatartást tanúsít ez ügyben.
– Remélem, sikerül kimozdítani a holtpontról az ügyet, ugyanis a bentlakásra égető szüksége van az intézménynek – hangsúlyozta Bodor Attila Béla.
Végvárnak nevezte a város magyar intézményeit, iskolája pedig kelet felé a tölgyesi, hollói, borszéki és székpataki, déli irányba a várhegyi, hodosi, salamási és galócási, nyugat felé pedig a ratosnyai, palotailvai és gödei magyarság egyik megtartó intézménye.
A tervezett bentlakás negyven bentlakó befogadására lenne alkalmas, menzáján pedig száz személy étkeztetését tennék lehetővé. Emellett orvosi rendelőt, kazánházat is magában foglalna az iskola tőszomszédságában elhelyezett épület. Jelenleg az építkezést jelző tábla olvashatatlan, az évek során a nap kivette a színét, a betűk-rajzok elfakultak rajta.
Egy kis statisztika
Az iskola honlapján talált dokumentumok szerint a legutóbbi népszámlálás alkalmával, 2011-ben 13 285 lakosa volt a városkában, ebből 3032 vallotta magát magyarnak, azaz a lakosság 22,11 százaléka. A tíz évvel korábbi adatokhoz viszonyítva a város lakossága 2581 személlyel csökkent, ami 16 százalékos fogyást jelentett, a magyar közösség fogyása azonban hangsúlyosabb volt a vizsgált időszakban, közel negyedével – 24 százalékkal – fogyatkozott meg. Ez a folyamat az utóbbi tíz esztendőben is folytatódott, talán hangsúlyosabb mértékben – de erre majd a népszámlálás eredményei adnak világos választ. A fogyatkozás oka a nagymértékű elvándorlás és a születések alacsony száma.
– Nagy a lemorzsolódás, a fiataljaink nem maradtak itthon – vázolta a helyzetet Deme Gabriella. – Van olyan diákom, akinek az édesanyja is tanítványom volt, osztályfőnöke voltam. Abból az osztályomból ő egyedül maradt itthon, rajta kívül szinte senki nem maradt a városban. A 17-ből egy maradt itthon, mindenki szétszórva a világban, Angliától Magyarországig.
Véleménye szerint a munkahelyek hiánya, a gazdasági helyzet kilátástalansága kényszeríti távozásra a fiatalokat, s a szülők sem nagyon marasztalják őket.
– Nem úgy látom, hogy a szülők reménykednek. Nagyon sok fiatallal elbeszélgetek, s minden fiatalt inkább arra biztatnak, hogy ott keresse meg a helyét, ahová elmegy. Nem hívják haza őket. De tulajdonképpen nem is látják a kiutat. Ez a szomorú helyzet. S az elrománosodás a másik. De vannak jó példák, hogy a vegyes házasságból született gyereket a mi iskolánkba íratják be, s ezek a gyerekek jól is teljesítenek.
Az igazgató arról is beszámol, hogy a magyar szülők egy része úgy gondolja, hátrányt jelent gyermeke számára, ha magyar iskolában tanul.
– Van, aki tévesen úgy gondolja, hogy a magyar iskolában a gyerek nem tanul meg románul, nem tanul románt, vagy nem annyit, amennyire szüksége volna. Pedig a romántanítás rendben van – mondta az iskolavezető.
Megjegyezte, szeretné, ha a szülők belátnák, hogy ha elemiben nem ide íratják a gyereket, nem fog megtanulni magyarul, „ezt sem mérik fel nagyon sokan”.
– Próbáljuk meggyőzni a szülőket, de van egy határ: az iskola elmegy valameddig, de utána már a szülő döntése.
Az iskola pedagógusai a gyermeklétszámért küzdenek meg naponta.
– Nagy lelkesedéssel csináljuk, de túl kevés a gyümölcs, ami ebből fakad. De mindig azt mondom a kollégáimnak, hogy ha mi nem tesszük meg a magunk részét, akkor ennyi sem lesz, ez sem lesz. Amíg lehet, addig tanítsuk magyarul a gyerekeket. Ez a legfontosabb…
Bodor Attila Béla alpolgármester | Fotók: Sarány István[/caption]
Jó példa az új óvoda
Az iskola vezetői felismerték, hogy nem elegendő csupán az érzelmekre hivatkozni, mikor a magyar szülőket próbálják meggyőzni arról, hogy a magyar iskolába írassák gyermekeiket, érdekeltté is kell tegyék őket, például azáltal, hogy több és minőségibb szolgáltatást nyújtanak, mint más tanintézetek.
– Jelenleg két óvodás csoportunk van, az egyik normál programmal működik, a másik napközis rendszerben – tájékoztatott Deme Gabriella, az iskola igazgatója.
Mint mondta, a két csoportban összesen negyven gyermek van, maximális a létszám. Ez annak köszönhető, hogy a Kárpát-medencei óvodaprogram kedvezményezettje az intézmény, s a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) anyagi támogatását élvezi.
– Az óvoda a program keretében épült fel, elkészülte után a szövetség átadta a helyi önkormányzatnak, de működtetését továbbra is segíti, ugyanis három alkalmazottat az RMPSZ fizet, ők egészítik ki a három közalkalmazott óvodapedagógus munkáját. Ugyancsak a program jóvoltából a gyermekek étkeztetési költségeinek fedezéséhez is hozzájárulnak, így kevesebb anyagi teher nehezedik a szülőkre, az étkeztetéshez szükséges napi 12–14 lej felét fizetik csupán a szülők – fűzte hozzá az igazgató.
Az általa elmondottak azt igazolják, hogy valós segítséget jelent a szórványban élő magyarság számára az óvodaprogram, jótékony hatása már az első működési évben is megmutatkozott.
After school az elemiben
A gyerekek az óvodából az előkészítő osztályba kerülnek, onnan majd az elemibe.
– Elemiben öt osztályunk van – azaz előkészítő és I–IV. osztály –, de sajnos nagyon alacsony a gyermeklétszám, 10-12 gyerek van egy osztályban – mondta az igazgató, remélve, hogy az ősszel induló előkészítő osztályba többen iratkoznak a jelenlegi óvodások közül.
Az elemisták számára is többletszolgáltatásokat nyújtanak, ugyanis a térség magyar politikusai – Bende Sándor képviselő és Barti Tihamér, a megyei tanács alelnöke segítségével az iskola bekerült egy újabb támogatási programba, amely révén az iskola utáni, délutáni foglalkozásokat finanszírozzák. A délutáni foglalkozás során négy tanítónő gondoskodik a gyermekek felügyeletéről, segítenek a házi feladatok elkészítésében, emellett ebédet is biztosítanak a szolgáltatást igénybe vevő gyermekeknek, ennek ellenértékét csak részben fizetik a szülők.
– Az öt osztályból négyben működik a délutáni oktatás – jegyezte meg Deme Gabriella.
Az intézményvezető megerősítette, hogy ez jelentős segítség a későig dolgozó szülőknek, ugyanis gyerekük felügyelet alatt van, ráadásul tanul is; és nagy segítség az ingázó diákoknak is, ugyanis nem az iskola folyosóján várakoznak a későn hazainduló iskolabuszra.
[caption id="attachment_154752" align="alignnone" width="1920"] A névadó Kemény János szobra az iskola udvarán[/caption]
A térséget szolgálja ki a felső tagozat
Noha az elemibe is járnak a városon kívülről magyar gyermekek, az általános iskola felső tagozata elméletileg a megye északi részének magyar lakosságát, sőt a Felső-Marosmente Maros megyei falvainak magyar lakosságát is kiszolgálja Gyergyótölgyestől Palotailváig és Salamásig. Elméletileg, mert a gyakorlatban nagy a késztetés a szülőkben arra, hogy a közeli, román tannyelvű iskolába írassák a gyermekeket, hogy megkíméljék az ingázás fáradalmaitól.
– A tapasztalat azt mutatja, hogy a hévíziek mellett egy-két gyermeket nyerünk Galócásról. Salamáson nem népszerűsítjük nagyon az iskolánkat, mert ott működik magyar tagozat a központi iskolában, s nem szeretnénk elcsalni az ő gyerekeiket, ezzel veszélybe sodorva a tagozat létét – mondta az igazgató. – Kilencediktől úgyis hozzánk jön végzőseik egy része – fűzte hozzá.
Deme Gabriella arra is kitért, hogy az általános felső tagozatát is igyekeztek egyedivé, vonzóvá tenni a szülők és a gyermekek számára, szeptembertől heti három nap délutáni foglalkozást biztosítanak az azt igénylő gyermekeknek, ennek során megsegítő órákat tartanak az iskola pedagógusai, emellett kirándulásokat, táborokat, iskolán kívüli foglalkozásokat szerveznek a gyermekek számára. Mindezt egy nyertes pályázat révén tudják megvalósítani, s e pályázat által táblagépet bocsátanak a gyermekek rendelkezésére, az osztálytermeket korszerű okostáblákkal szerelik fel.
– A programban elnyert összeg 35 százalékát az oktatási folyamat digitalizálására kellett fordítanunk – mondta az igazgató.
Megjegyezte, a szaktanárok felajánlották, hogy nemcsak házit oldanak meg és nemcsak a román–magyar–matek tantárgyhármasra fektetnek hangsúlyt, hanem lesznek kirándulós napok, kint járó napok, outdoor programok, nyelvtanulást ajánlottak fel, illetve informatikai képzést is.
– Mi reméljük, hogy ezek meg is valósulnak, és a gyerekeink kitartók lesznek, mert reggel 8-tól délután 3-ig amúgy is itt vannak az iskolában – jegyezte meg.
Egy osztály, két szak
– A középiskolai tagozaton négy osztályunk van, a végzős osztály kivételével mindegyik osztály kétszakos: természettudomány és társadalomtudomány szakos diákok is vannak. Amolyan kétkulacsos osztályok – mondta mosolyogva beszélgetőtársam.
Közölte, hogy az általános műveltségi tárgyakat, valamint az opcionális tantárgyakat közösen tanulják, csupán a szakórákat tartják külön-külön, „hogy ne kelljen hatalmas normakülönbségeket fizetni, mert ez is egy nagy gond”.
– Ezt a kettősséget azért vezettük be, mert észrevettük, hogy a gyengébb képességű vagy humán beállítottságú tanulóink nehezen bírták a természettudomány szakot, a matekot, így lemorzsolódtak, vagy gyengébb, román tannyelvű iskolába iratkoztak át. Hogy megtartsuk őket, kezdeményeztük a társadalomtudomány, filológia szak indítását – számolt be az igazgatónő.
Közben azt is elmondta, hogy nem egyszerű egyensúlyt teremteni a két szak beiskolázási számai között, példaként a tavalyi kilencedik osztály esetét említette: 11 diák kérte, hogy természettudomány szakra járjon, és öt a társadalomtudományokat, ebből az ötből három borszéki volt. Hogy ne veszítsék el őket s a két saját nevelésű gyermeket, kardoskodtak azért, hogy öt diákkal működhessen a szak.
A középiskolásoknak is igyekeznek a tanórán kívüli foglalkozásokat szervezni, segíteni őket a vizsgákra való felkészülésben. Így az iskola részt vesz a ROSE programban, tanáraik nagyon sok érettségi felkészítőt tartanak. Az intézményvezető elégtétellel újságolja, hogy ennek meg is van az eredménye, ugyanis az évekkel ezelőtti 50-60 százalékos érettségi sikerarányt sikerült feltornázni 80-90 százalékra.
– Reménykedünk, hogy az idei generáció is – tíz végzősünk van – ügyesen fog szerepelni az érettségin – mondta bizakodóan.
Továbbá megjegyezte, hogy reménye nem alaptalan, ugyanis a tíz végzősből hét a próbaérettségin olyan eredményeket produkált, hogy biztosra veszi a sikeres vizsgát, s a másik három is kis odafigyeléssel képes megszerezni az átmenő osztályzatot. A nyolcadikosok próbavizsga-eredményeivel már kevésbé elégedett, de ösztönzően hathat a gyermekekre, hogy komolyabban készüljenek a tanév végi nagy megmérettetésre.
Elkötelezett tantestület
Deme Gabriella igazgató büszke az iskola pedagógusközösségére. Mint mondta, szaktanárokkal rendelkeznek, s a tapasztalt kollégák mellett sok fiatal dolgozik.
– A jó eredmények eléréséhez azonban nem elegendők a jó szaktanárok, nem elég hozzá az iskola, kell hozzá a diák és a szülő megfelelő hozzáállása is – jegyezte meg az intézmény vezetője.
S azt is elmondta, hogy kis iskola lévén, nincs aligazgatója, az igazgató kollégái segítségével tudja eredményesen végezni a munkáját. Például az egyes oktatási szintek megerősítése is a közös munka eredménye, jótékony hatásuk megmutatkozását négy-öt éves kemény előkészítő munka előzte meg.
Ismétlődő gondok
Az iskola felszereltsége, pedagógusokkal való ellátottsága, a diákok által elért eredmények egyaránt bizonyítják a minőségi oktatás feltételeinek meglétét, vonzóvá teszik az intézményt. De mindez még mindig nem elégséges ahhoz, hogy a diákok és szüleik vállalják az ingázást, a távol lakók számára a kollégium jelentené a megoldást.
– A bentlakás építése több éve húzódik, ugyanis az alapja már 2008-ban elkészült, de utána megszűnt a létesítmény építésének finanszírozása – vázolta az építkezés kálváriáját Bodor Attila Béla alpolgármester.
Elmondta azt is, hogy a különböző választási ciklusok alatt más-más volt a városvezetés politikai összetétele, és különböző volt a központi kormányzat hozzáállása a kisváros magyar közössége igényeinek teljesítéséhez. Megismétlődött a tornaterem építése kapcsán tapasztalt hercehurca, annak építése 2002-ben kezdődött, de a magyarellenes városvezetés minduntalan feltételhez közötte a munkálatok befejezését, egy román iskolában is tornaterem kellett épüljön. Végül 2007-ben felavatták a tornatermet, de a következő évben elkezdett bentlakásépítés is kísértetiesen hasonló pályát futott be eleddig.
– Mióta hivatalba léptem, összeszedtem a hivatal különböző osztályairól a bentlakás építésére vonatkozó dokumentumokat, az időközben lejárt bizonylatok, engedélyek újrakérését kezdeményeztem, és az így összeállított dokumentációval februárban felkerestem az Országos Befektetési Vállalatot (CNI), hogy kérjem tőlük az objektum befejezésének finanszírozását – számolt be az alpolgármester.
Mint mondta, kezdeményezését a térség parlamenti képviselője és a megyei önkormányzat is támogatta, a helyi koalíciós partner, a liberális párt is segítő magatartást tanúsít ez ügyben.
– Remélem, sikerül kimozdítani a holtpontról az ügyet, ugyanis a bentlakásra égető szüksége van az intézménynek – hangsúlyozta Bodor Attila Béla.
Végvárnak nevezte a város magyar intézményeit, iskolája pedig kelet felé a tölgyesi, hollói, borszéki és székpataki, déli irányba a várhegyi, hodosi, salamási és galócási, nyugat felé pedig a ratosnyai, palotailvai és gödei magyarság egyik megtartó intézménye.
A tervezett bentlakás negyven bentlakó befogadására lenne alkalmas, menzáján pedig száz személy étkeztetését tennék lehetővé. Emellett orvosi rendelőt, kazánházat is magában foglalna az iskola tőszomszédságában elhelyezett épület. Jelenleg az építkezést jelző tábla olvashatatlan, az évek során a nap kivette a színét, a betűk-rajzok elfakultak rajta.
Egy kis statisztika
Az iskola honlapján talált dokumentumok szerint a legutóbbi népszámlálás alkalmával, 2011-ben 13 285 lakosa volt a városkában, ebből 3032 vallotta magát magyarnak, azaz a lakosság 22,11 százaléka. A tíz évvel korábbi adatokhoz viszonyítva a város lakossága 2581 személlyel csökkent, ami 16 százalékos fogyást jelentett, a magyar közösség fogyása azonban hangsúlyosabb volt a vizsgált időszakban, közel negyedével – 24 százalékkal – fogyatkozott meg. Ez a folyamat az utóbbi tíz esztendőben is folytatódott, talán hangsúlyosabb mértékben – de erre majd a népszámlálás eredményei adnak világos választ. A fogyatkozás oka a nagymértékű elvándorlás és a születések alacsony száma.
– Nagy a lemorzsolódás, a fiataljaink nem maradtak itthon – vázolta a helyzetet Deme Gabriella. – Van olyan diákom, akinek az édesanyja is tanítványom volt, osztályfőnöke voltam. Abból az osztályomból ő egyedül maradt itthon, rajta kívül szinte senki nem maradt a városban. A 17-ből egy maradt itthon, mindenki szétszórva a világban, Angliától Magyarországig.
Véleménye szerint a munkahelyek hiánya, a gazdasági helyzet kilátástalansága kényszeríti távozásra a fiatalokat, s a szülők sem nagyon marasztalják őket.
– Nem úgy látom, hogy a szülők reménykednek. Nagyon sok fiatallal elbeszélgetek, s minden fiatalt inkább arra biztatnak, hogy ott keresse meg a helyét, ahová elmegy. Nem hívják haza őket. De tulajdonképpen nem is látják a kiutat. Ez a szomorú helyzet. S az elrománosodás a másik. De vannak jó példák, hogy a vegyes házasságból született gyereket a mi iskolánkba íratják be, s ezek a gyerekek jól is teljesítenek.
Az igazgató arról is beszámol, hogy a magyar szülők egy része úgy gondolja, hátrányt jelent gyermeke számára, ha magyar iskolában tanul.
– Van, aki tévesen úgy gondolja, hogy a magyar iskolában a gyerek nem tanul meg románul, nem tanul románt, vagy nem annyit, amennyire szüksége volna. Pedig a romántanítás rendben van – mondta az iskolavezető.
Megjegyezte, szeretné, ha a szülők belátnák, hogy ha elemiben nem ide íratják a gyereket, nem fog megtanulni magyarul, „ezt sem mérik fel nagyon sokan”.
– Próbáljuk meggyőzni a szülőket, de van egy határ: az iskola elmegy valameddig, de utána már a szülő döntése.
Az iskola pedagógusai a gyermeklétszámért küzdenek meg naponta.
– Nagy lelkesedéssel csináljuk, de túl kevés a gyümölcs, ami ebből fakad. De mindig azt mondom a kollégáimnak, hogy ha mi nem tesszük meg a magunk részét, akkor ennyi sem lesz, ez sem lesz. Amíg lehet, addig tanítsuk magyarul a gyerekeket. Ez a legfontosabb…
*
Ottlik regénybeli iskolájával vontam párhuzamot a bevezetőben: egy olyan képzeletbeli intézménnyel, amely a történelem viharai nyomán a határra kerül, s amelyben a történések néha átlépik az abszurdum határait, ugyanakkor olyan terep, ahol a gyermekkort a felnőttkortól elválasztó határvonal átlépésére készítik fel a gyermekeket.Sarány István
.jpg)
