A magyar hagyományokat kövessük halottak napján – javasolja a néprajzkutató Mindenszentek napja az üdvözült lelkek emléknapja, november másodika pedig a halottak napja, amikor az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért imádkoznak. Vidékünkön legtöbben úgy emlékeznek ilyenkor, hogy kimennek a temetőbe és elhunyt hozzátartozóik sírján gyertyát gyújtanak, imádkoznak. Manapság azonban hagyományainktól idegen, divatos szokásokat is követnek sokan. Amítoszok világa, valamint a leletek is arról tanúskodnak, hogy a földi élet utáni lét kérdése mindig foglalkoztatta az embert. Talán nincs olyan nép, mely ne alakított volna ki külön hitvilágot arról, hogy a halál után mi történik az emberrel. Mindenszentek ünnepén, halottak napja előestéjén a felekezetek közti különbözőséget félretéve zajlik a megemlékezés a temetőkben. Nem olyan régen még nagy különbségek voltak e tekintetben – mondta Kisné Portik Irén néprajzkutató. Mint kifejtette, az unitáriusok például Jézus feltámadását nem tekintik példaértékűnek, őt tökéletes emberi mivoltában tisztelik, a többi keresztény felekezet pedig hisz a feltámadásban. A katolikus vallás fenntartja, hogy misékkel, áldozatokkal a purgatóriumban lévő lelkek üdvösségéért tenni lehet, a protestánsok nem hisznek a purgatóriumban. A halottak napi megemlékezés többnyire az ősök iránti tiszteletben nyilvánul meg, a sírokat megtisztítják, új virágokkal díszítik, az élet jelképével, csonkig égő gyertyákkal idézik meg, hogy a földi ember élete véges, s erre emlékezni kell. A néprajzkutató beszélt arról is, hogy tájainkon is nyomait lehet találni annak a hitnek, miszerint a halott lelkéért nem elég, ha csak a család imádkozik, hanem jó, ha idegenek is ima formájában könyörögnek. Falvainkon még több helyen él a szokás, hogy halottak napjára kalácsot sütnek és abból a családtagok mellett a szegények is részesülnek, akik azt a felkérést kapják, hogy imádkozzanak a meghalt családtag lelki üdvéért. Ez az ünnep dologtiltó nap is, katolikus vidéken azt tartják, hogy a munka eredménytelen, a halottak kegyeletét sérti. Pogány felfogás szerint, a temetőket fás részekre, erdőszélre létesítették, hiszen a hiedelem szerint minden naplementekor a halott lelke kiszáll a testből, és a földből és a fák ágain pihen, onnan néz haza, szemléli a világot, ha rendezetlen dolgai voltak otthon, hazaszáll. Ezért volt szokás az ablakba ételmaradékot tenni, és egy pohár vizet, hogy ne szomjazzon, ne éhezzen a hazatérő lélek. Divatos lett a kelta ünnep Manapság halottak napja körül távolabbról érkező ünneplési formákat is felvettek egyesek, ilyen például a halloween, mely kelta múlttal rendelkező, kicsit sem gyászos ünneplés. – Erről az a véleményem, hogy nekünk, magyaroknak igen sok megtartásra érdemes hagyományunk van, nem szorulunk arra, hogy tőlünk távol élő, idegen népek szokásait átvegyük – fogalmazott a néprajzkutató. Mint kifejtette, régen a kelták nyári és téli részre osztották az évet, a téli rész november 1-jén kezdődött. Az a hit járta, hogy ilyenkor a földi lét és túlvilági lét közti burok meggyengül, és a gonosz szellemek át tudnak jönni s ártani tudnak az embereknek. A kelta papok felvonultak a hegyekbe, a szent tölgyfa alatt áldozatokat mutattak be, az áldozati tűz parazsát osztották szét az embereknek, amit hazavittek lakásaikba, ez védelmezte őket a gonosztól. Új megnyilvánulása ennek az ünnepnek, amikor különféle riadalmat keltő arcfestésekkel, emberi mivoltból kivetkőző, emberi archoz nem méltó maszkokkal ünnepelnek. A néprajzkutató elmondása szerint, valamikor a mi farsangunkhoz hasonló rontás-távoltartó ünnepeket tartottak november 1-jén, s úgy gondolták, minél csúnyábbra, embertelenebbre festetik magukat, annál jobban szembe tudnak szállni a gonosszal. Ez a mi magyar hitvilágunktól teljesen idegen, pogány hagyományaink sem ismerik az arc torzítását, hiszen amikor farsang van, álarcot viselünk, ami nem a miénk, bármikor levehető. Lámpás Jack Töklámpást is sokan készítenek újabban. Ez a szokás az írektől származik. Az ír hagyomány ismert egy lámpás Jack nevű gonosz, csínytevő embert, akiről az a hír járta, hogy az ördögöt is félrevezette. Amikor meghalt, a mennyországba nem fogadták be bűnei miatt, de a pokolba sem fogadták. Az ördög kidobott neki egy parazsat a pokol tüzéből, azt egy kikapart tökbe helyezte, s azzal riogatta az embereket. – Ezt is átvette az európai divat, még ott is, ahol mélyebb lelki telítettségű hagyományok vannak, mint például nálunk, hangsúlyozom azonban, hagyományainktól ez teljesen idegen – fogalmazott Kisné.

Lázár Hajnal