– Polgármesternek lenni sokszor nem a leghálásabb közéleti feladat. Ön miért vállalná mégis?

– Négy évvel ezelőtt azért vállaltam a tisztséget, mert, amint a gyergyószentmiklósiak többségének, elegem lett a tétlenségből, a légből kapott nagy szavakból és az üres ígéretekből. A tenni akarás hajtott megteremteni a rendet az elmúlt évtizedek káoszában. És bár a háttérmunka sosem látványos, úgy ítélem, szemmel látható az, hogy nem csupán ábrándokat árultam, hanem olyan mennyiségű és ütemű munkálatokat indítottam el, amelyek létfontosságúak egy élhető városban. Az elkezdett munkát pedig úgy érzem, folytatni kell. 

– Miben látja Gyergyószentmiklós igazi erősségét, potenciálját?

– Gyergyószentmiklós kis­városi mivoltában. Annak ellenére, hogy mindig szegények vagyunk, s mégis gazdagok. Földrajzi elhelyezkedésünk mentén rengeteg kiaknázatlan lehetőségünk van akár a turizmus terén, de művészeink, sportolóink eredményei, a rengeteg működő civil szervezet is mutatja, hogy a gyergyószentmiklósi egy tenni akaró lokálpatrióta. Amennyiben nem az az első számú feladat, hogy víz- meg csatornahálózat legyen lefektetve, és a városvezetés is az imént felsoroltakra tudja fordítani az osztatlan figyelmét, könnyedén megváltoztathatjuk a „szürke, ködös kisváros” besorolást, amit olyan sokszor ránk húznak. 

– Vázolja egy olyan elképzelését, amely által új munkahelyek jönnének létre a városban. 

– Egy polgármester elsősorban arra kell törekedjen, hogy a város csábító legyen befektetők számára, ehhez infrastruktúra szükséges. Amennyiben ez adott, máris több lehetőség nyitja meg kapuit, ami magával vonzza azt is, hogy csökken a fiatalok elvándorlási kedve. 

– Röviden milyennek minősíti az elmúlt négy év városvezetői munkáját?

– Olyan félbemaradt munkálatokat sikerült befejezni, amelyeket még Pap József egykori polgármester hagyott hátra, és olyan beruházások indultak el, amelyeket bár sokan saját örökségüknek vélnek, mégis a valóság az, hogy a beharangozón túl oly keveset tettek a megvalósítás érdekében. Sorolhatjuk ide a felszegi utcák megépítését, kezdve az aszfalt alatti infrastruktúrával el egészen az új közvilágításig, a történelmi fontosságú macskaköves utak vagy akár a Testvériség sugárút teljes rehabilitálását. A lakószövetségek is hosszú évekig ígéretekre hagyatkoztak, vagy épp falakba ütköztek, de mi mégis elindítottuk a tömbházak felújítását. Három évtizednyi lemaradást három év alatt tökéletesen bepótolni más módon nem lehet.

– Időrendi sorrendben mi az a három legfontosabb és legsürgősebb feladat vagy probléma, amellyel újabb mandátumát kezdené?

– Mielőtt bármit is kezdenék, folytatnom szükséges. Az imént említett munkálatok lezárása a prioritás. A víz-, gáz- és csatornahálózat kibővítése, még több tömbház rehabilitálása. A következő mandátumban nyolc utcának az aszfaltozása van előkészületben, középületek szigetelése és a lakónegyedek közterületeinek teljes rehabilitációja az új EU-s pályázatok finanszírozásával. Komoly kihívás lesz egy fentartható közszállítás beüzemelése is.

Interjúk: Barabás-Pál Hajnalka, Burus János Botond