Az aszfaltos út egyszer csak elfogy, majd amikor azt hinnénk, hogy eltévedtünk, a patak mentén megyünk még egy kicsit, és egyszer csak ott leszünk – így juthatunk el Kóstelekre, a Bákó megyéhez tartozó gyimesi csángó településre, ahonnan a Fölszállott a páva tehetségkutató díjazott énekese, Vaszi Levente is származik. A kósteleki aranytorkú tanár bácsi mindennapjairól, Ének a fák tetejéből címmel filmet készítettek, amelyet a gyergyószentmiklósi Klassz-Tavasz Fesztivál első rendezvényén mutattak be. [caption id="attachment_47329" align="aligncenter" width="1000"] A főszereplő és a készítők. Többet ért egy riportfilmnél Fotó: Nagy Zsuzsa[/caption] A kis csángó településen töltött mindennapokat, a budapesti csillogást, az otthon szeretetének, a megszokott környezet értékeinek szemüvegén keresztül mutatja be a portréfilm, amelyet a Gyer­gyószent­miklósi Mű­velődési Kö­z­pont tavaszi rend­ezvényének első program­ja­ként vetítettek le. A film egyértelmű választ ad arra, hogy mit is jelent manapság a fontos értékek képviselete és továbbadása, mindez egy olyan ember életének bemutatásával, aki a csillogó népszerűség helyett az otthont, a családot és a hivatást választotta. A néző a családi és baráti körbe egyaránt betekintést nyerhet, de a kétkezi munka és a kicsi, de annál vidámabb kósteleki iskola világát is megismerheti. Mindezek mellett többször is feltűnik a Fölszállott a páva gyermekévadából ismert Vrencsán Anita, aki tanárához hasonlóan, szintén az otthon értékeit tartja sajátjának. Az otthonét, ahol internet és térerő híján a gyermekek még önfeledten játszanak az iskolaudvaron, tanáruk elmondása szerint azonban nem lehet tudni, hogy ez meddig lesz így, mivel mostanában nem igazán születik gyermek Kósteleken. – Ez az ember egy példakép, hisz a lábai előtt hevert a siker, mégis úgy döntött, hogy hazamegy – fogalmazott a bemutató alkalmával Zsigmond Attila, a film rendezője, akinek munkáját Bajna György producer és Molnár Cs. Attila operatőr segítette. Zsigmond Attila elmondta, összesen tizenkétszer utaztak el Kóstelekre, munkájuk során pedig olyan filmet igyekeztek készíteni, amely az igazságról szól, és az életképet, valamint az egyéniséget egyaránt bemutatja. A rendező visszaemlékezve hozzátette, a Leventével való első találkozásuk alkalmával egy riportfilmet forgattak, azonban gyorsan rájöttek, hogy mindez többet ér annál, így született meg az ötvenperces portréfilm gondolata. A bemutatón jelen lévő főszereplő a tőle megszokott szerénységgel, ugyanakkor ízes humorral válaszolt a közönség kérdéseire, így tudhattuk meg például, hogy egyáltalán nem zavarta a kamera a forgatások során, jelen pillanatban pedig a család, ezen belül pedig két kislányának a felnevelése a legfontosabb a számára. Olyan felszólaló is volt, aki éppen arról a vidékről származik, és elmondása szerint hazautazott a film által. Vaszi Levente többször is köszönetet mondott a szintén jelen lévő „Ferencz Bandi komáéknak”, akik nélkül elmondása szerint mindezt nem érte volna el. Nem érhetett úgy véget a rendezvény, hogy ne énekeljen, s bizony elő is kerültek a zsebkendők a nézőtéren, a rendezvény befejeztével pedig többen is megismételték a Vaszi Levente és Vrencsán Anita közötti – filmben elhangzó – párbeszédet: „– Menjünk-e haza? / – Menjünk.” Kertész László