A kedvezőtlen időjárás ellenére is megtartotta tervezett sétáját Gyergyószentmiklóson a Gyulafehérvári Caritas Esély-programja és az Esély Alapítvány. Hatvan személy indult a Márton Áron Szociális Központtól a Csiky-kertbe: fogyatékkal élők, cukorbetegek és egészségesek apraja-nagyja. Az első alkalommal szervezett sétát hagyományossá szeretnék tenni, hiszen nagy szükség van arra, hogy empátiával, segítőkészen forduljunk a fogyatékkal élők felé. [caption id="attachment_88740" align="aligncenter" width="1000"] A rossz idő sem gátolta meg a séta résztvevőit céljuk elérésében. Útban az elfogadás felé Fotók: Boncina-Székely Szidónia[/caption] Sem a borús idő, sem az eleredő eső nem szegte kedvét a szombat délelőttre meghirdetett séta résztvevőinek. Az Esély programban részt vevő gyermekek szüleikkel, testvéreikkel érkeztek, de jelen voltak a Caritas önkéntes-programjában részt vevő fiatalok, az Ápoló és Gondozó Központ munkatársai, a Gyergyói Cukorbetegek Egyesületének tagjai, a Sportiskola képviselői, valamint több szimpatizáns, elsősorban édesanyák kisebb-nagyobb gyermekeikkel. A Csiky-kertbe érkezve szendvics, tea és limonádé várta a kis csapatot. Az időjárás ugyan nem volt kedvező a természet felfedezéséhez, a kert gazdag növényvilágának megismeréséhez, de a séta így is élményt nyújtott a résztvevőknek. – Sajnálatos, hogy nem lett jobb az idő, de a gyerekeink hozzá vannak szokva ahhoz, hogy újból és újból felmérjék a képességeiket. Edzettek és gyakoroltak a mai napra, hogy kibírják a sétát, és úgy látom, jó hatással volt rájuk – mondta Pupák-Felméri Zsuzsa, az Esély-program koordinátora. A programot támogató Esély Alapítvány évente többször is alkalmat keres arra, hogy a fogyatékkal élőket kivigye a közösségbe: tavaly a gyergyószentmiklósi önkormányzat Miénk itt a tér elnevezésű közösségépítő programjában vettek részt, a város főterén futóversenyt szerveztek. A több mint tízéves hagyománnyal rendelkező Esély-bált is a találkozások jegyében szervezik, hiszen ahogy Pupák-Felméri Zsuzsa mondta: akadálymentesítésre a léleknek is szüksége van. – Nem tudom megmondani, hogyan lehetne empatikusabbá tenni az embereket, de mi próbálkozunk, és nem adjuk fel. Az egészségesek félnek a sérültségtől, nem tudják, hogy mit kezdjenek vele és addig, amíg közvetlen környezetükben, családjukban nem sérül valaki, nagyon nehezen közelítenek feléjük. Ezért jövünk ki közéjük, ezért szervezünk ilyen megmozdulásokat, hogy lássák, milyen ügyesek, milyen sok mindent kibírnak, és mennyire hálásak minden külön programért – zárta gondolatait Pupák-Felméri Zsuzsa. Az Esély-program és az alapítvány a sétán részt vevő szervezetekkel, egyesületekkel szeretne együttműködni, a sétát pedig megszervezni jövőre is, minél több szimpatizánst bevonva, minél több gyergyóit megszólítva. Boncina-Székely Szidónia