A csíkszéki, udvarhely­szé­ki és a gyer­gyói térségből, illetve Sep­si­szent­györ­gyről, Med­gyes­ről, Ko­lozs­vár­ról, Dés­ről, Deb­re­cen­ből és Bu­da­pest­ről hetven résztvevő érkezett a múlt csütörtökön a gyer­gyó­szár­he­gyi ferences kolostorban szervezett hetedik zso­lozs­matáborba.

– Az volt a kiemelt célunk, hogy a zsolozsmatábor résztvevői találkozhassanak az egyház azon kincseivel, ami a zsoltárok világában jelenik meg. Ezeken a napokon tanuljuk, hogy a zsoltárokon keresztül miként kapcsolódhatunk Istenhez. Tanulunk imádkozni. A zsoltár tulajdonképpen az imádság anyanyelve, és mi itt a táborban az anyaszentegyháztól szeretnénk tanulni imádkozni a zsoltárok segítségével

– mondta Gegő Julianus gyergyószárhegyi ferences szerzetes, a tábor egyik szervezője.
A táborozók naponta elimádkozták a zsolozsma imaóráit, szentmiséken vettek részt, illetve meghallgatták Ull­mann Péter premontrei szer­ze­tes elmélkedéseit. 
Szoliva Gábriel, a budapesti Országúti Ferences Plébánia ferences szerzetese, egyházzenész már a kezdetektől részt vállal a szervezésben.

– Különösen szép ez a helyszín, egyrészt azért, mert itt rálátunk a Gyergyói-medencére, gyönyörű szép természeti környezetben vagyunk, másrészt itt van a magyar egyházzene-történet egyik nagyon jeles alakjának, Kájoni Jánosnak a sírhelye, és az ő személye valahogy fémjelzi ezt a tábort. Az ő munkássága nagyon sokrétű volt, de nagyon erőteljes egyházzeni vonulata is volt, igyekezett helyi értékeket felkutatni, kiadni, tanítani, megőrizni és átadni a következő generációknak az énekelt imádság értékét. Ezek a táborok ugyanezt a célt szolgálják, azaz szeretnénk mi is továbbadni az egyház énekelt imádságát, amely évszázadok óta szól, amelynek óriási hagyománya van, nagyon nagy múltra tekint vissza, és ezáltal nagyon sok lelki kincset őriz

– mondta a budapesti ferences szerzetes.
Az egyes programok közötti időszakokban a templomban éjjel-nappal folyamatos zsoltározás volt. 
A zsolozsmatáborral egy időben a gyermekek részére immár harmadjára szervezték meg a szkólatábort. Jonica Xénia, a gyermekprogramok egyik felelőse azt mondta, az ima mellett igyekeznek igazi közösségi élményt nyújtani a legkisebbeknek.

– A közösségi élmény attól közösségi, hogy élmény, valamint attól élmény, hogy közösségi. Ha mindez párosul énekkel, szkólával, imával, játékkal, kézműveskedéssel, akkor csak fontos lehet ez a tábor és annak minden velejárója. A szkólatábort harmadik alkalommal szervezzük, évről évre egyre több gyerek vesz részt, mindezt pedig aláhúzza, hogy már kiskamaszkorban van igény a jóra, a szépre, az istenire, mindarra, ami végül is formálhatja a jövő keresztényét

– mondta Jonica Xénia. 
A táborban a zsoltárok éneklésére a felnőtteket Gö­bö­lös­né Gaál Eszter egyházzenész, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, a gyermekeket Farkas Domokos, a gödöllői apátság karnagya, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene tanszékének oktatója tanította. A táborban jelen volt Farkas Ferenc Ákos, a budapesti Terézvárosi Szent Teréz Plébánia káplánja is. 

– Zsolozsmatáborban har­madjára vagyok, de Székelyföldön most járok először. Gyö­nyö­rű szép helyen élhetem meg a zsoltározást közösségi imaként. A táj valóban gyönyörű, azonkívül izgalmas is, mert nem tudni, hogy mikor jön a medve, vagy mikor nem. Ami a legjobban tetszik, hogy a közösségi imát és az egyedüllétet is egyszerre meg lehet élni

– mondta Kerek Ferenc, aki Budapestről érkezett a táborba.