– Vasárnap meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún. Mit jelképez?

– Az adventi koszorú hagyományosan kör alakú, fontos kiemelni, hogy nincs kezdete és vége, ez egyrészt jelképezi a kezdet- és végnélküliséget, másrészt pedig a kör alak Krisztus szeretetének teljességét is jelképezi. Hagyományosan fenyőágakkal díszítjük, ám itt kiemelném, hogy találunk más formában díszített adventi koszorúkat is, de a zöld ág, a fenyő, amivel mi díszítjük, a halhatatlanság reményét fejezi ki.
Van, ahol babérlevelet használnak, az pedig az üldöztetéseken vívott győzelemnek a jelképe. Máshol pedig látunk tövises leveleket is, az már Krisztus töviskoronájára utal a népi hagyományban, és némely helyen, ahol lehetséges, cédruságakkal is díszítik az adventi koszorút, ez pedig a gyógyulásnak a jelképe. Szintén hagyományos értelemben helyezünk el négy gyertyát a koszorún, de ritka esetben a koszorú közepébe egy ötödiket is meggyújtanak karácsonykor, ami Krisztus világosságát jelképezi.
A gyertyák színe kifejezi az egyház liturgikus színeit is, mivel advent kiemelt, bűnbánati időszak, amelyet a lila szín jelképez, ezért van három lila és egy rózsaszín gyertya a koszorúkon. Az öröm vasárnapja, ami a közeledő karácsonyt jelöli a rózsaszín miseruhákban és a koszorúkon egyaránt megmutatkozik. A hit, remény, szeretet és az öröm gyertyáinak egyházi szempontból nincs külön jelentőségük, az egyes vasárnapok kezdőénekei adják meg a gyertyagyújtás jelentőségét. Az első gyertyát: Harmatozzatok, egek, onnan felülről...; Harmatozzatok, magasságos egek... énekkel gyújtjuk meg a szentmisén. A negyedik gyertyát pedig a Gaudete in Domino semper, iterum dico, gaudete... kezdetű dicsőítésre, ami Pál Filippiekhez írt leveléből származik: Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! énekre gyújtjuk meg. Az örömre való felkészítésre ösztönöznek bennünket ezek az énekek.

– Mit jelent a római katolikus híveknek az adventi időszak?

– Az adventi időszakot két részre kell osztanunk, és ez a két rész liturgikus szempontból nagyon elkülönül. Az első két hétnek, ami december 16-ig tart, eszkatológiai jellege van, vagyis ekkor Krisztus második eljövetelére készülünk. Az is egy várakozás, az is egy advent. És hogy a liturgiában ez hogyan nyilvánul meg? Érdemes megfigyelni a vasárnapok olvasmányrendjét, hogy milyen szentírási szakaszokat választottak. Az első két vasárnap mindig a második eljövetelre utal. A harmadik vasárnap lép be Keresztelő Szent János alakja, a negyedik vasárnap pedig előtérbe kerül Mária, illetve a Krisztus születése körüli események elővételezése már megjelenik a negyedik vasárnapban. December 17-től átlép az egyház a második időszakba, vagyis szorosan Krisztus születésének a megünneplésére készít fel a liturgia.
Fontos szerepe van a hajnali szentmiséken, a rorátékon való részvételnek. Ez egyébként ismét eléggé közkedvelt lett a hívek körében. Persze, mindez kihívást is jelent, hiszen adventi időben három-négy héten keresztül kell úgy alakítsák a napirendjüket, hogy elérjenek a hajnali szentmisére. Ezek az alkalmak legtöbb esetben 6, fél 7, 7 órakor kezdődnek, az időpont plébániánként változhat. A kegytemplomban fél 7-től kezdődik a roráté.

– Hogyan lehet napjainkban, amikor már október végén megjelennek a bevásárlóközpontokban a karácsonyi díszek, az ünnep lényegére figyelni?

– Sajnos ez kihívás. Nagyon gyorsan akarunk mindent elővételezni, emiatt hamar kifuthat az ünnepre való megérkezésünk, így nem akkora öröm a karácsony, mint amit az ünnep ki akar fejezni számunkra. És meglátásom szerint csak tudatossággal lehet erre készülni. Tudatosan kell beépítsük az életünkbe azokat az adventi szokásokat, amit az egyház kínál. Gyakran összekeveredik a marketing, a lelkiség és a vallásosság. Fontos, hogy egyensúlyban legyenek a dolgok az életünkben, a külső-belső tisztaság egyaránt fontos ezekben a napokban. Főleg háziasszonyok, akiknek több a házimunkája, szoktak panaszkodni, hogy kevésbé tudnak felkészülni lelkileg karácsonyra. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy a feleség, édesanya, a család számára azzal, hogy elkészíti a dolgokat, vagy takarításban nagyobb részt vállal adott esetben, akkor ő ezzel imádkozik. Nagyon fontos az egyén hozzáállása, a lelkülete. Ismerjük fel, hogyan varázsoljunk ünnepet a munkánkkal, szolgálatunkkal másoknak az életébe.
Az is tudatos, hogy nem túl díszesek advent folyamán a templomok. Megjelenik a kék, a lila szín, ami már egyrészt visszafogottságra utal, másrészt eltűnnek a virágdíszek, egyéb díszítések. Szintén ilyen fölkészülés, ami segíthet a ráhangolódásban, a szálláskereső szent család, népi ájtatosság, amikor családok elmennek, és egy-egy családi házban összegyűlnek többen, és imádkoznak. Vagy pedig a Borbála-napi ág kivirágoztatása, habár ez nem egyházi hagyomány, hanem népi. Ilyenkor is búzát szoktak ültetni karácsonyra. Nem egy elterjedt szokás, inkább húsvéttal van kapcsolatban a búzaültetés, de megjelenik a népi hagyományban karácsonykor is. Az életet jelképezi a rügyből fakadó virág is.

– Önnek személyesen mit jelent az advent?

– Én böjti időszakként tekintek az adventre, próbálok ilyenkor a magam életében visszafogottabb lenni, például étkezésben. Fontos az, hogy az étkezésben is legyen böjt, még akkor is, hogyha ma sokan kimagyarázzák a vallási, egyházi jelleg fontosságát. És ilyenkor keresni szoktam egy olyan könyvet, amit adventi időszakban olvasok, ami segít engem a ráhangolódásban, a felkészülésben. Egyébként pedig abban az is segít engem, bármennyire is furcsának hat, hogy eszköz tudok lenni másoknak a felkészülésében a szentmisék, a szentgyónások, beszélgetések által. A kolostorban is, mint minden családban, megünnepeljük az adventet, a karácsonyt. A saját szobám rendbetétele, kitakarítása mind hozzásegítenek abban, hogy készüljek az ünnepre.

–  Mi a legmeghatározóbb emléke erről az időszakról, ha van, hogyan tudná felidézni?

– Gyermekkoromban mindig kihívás volt a roráté szentmisén való részvétel. Volt egy olyan időszakom, amikor alkudoztam, hogy elmenjek, vagy ne menjek el a hajnali misére. Persze, ez az alkudozás az indulásig tartott, még akkor is, hogyha nem laktunk messze a templomtól. De eltelt az a kritikus pár perc, és sokszor az alkudozás legyőzött, és végül nem tudtam jelen lenni a templomban. Ilyenkor mindig rossz érzésem, bűntudatom volt. Ez az emlék még hosszú évtizedek után is megmaradt bennem, a lustaság vagy a kényelem győzelme mindig negatív érzésekkel társult a lelkemben. Emlékszem, hogy egy alkalommal ünneprontó voltam, hároméves koromban fölborítottam a karácsonyfát. A nővérem többször is elmondta utólag, hogy azért vannak most ilyen nagy díszeink, mert azt akkor kellett venni, mikor fölborítottam a fát. Persze, ezt utólag nevetés közben tárgyalták, és évente elhangzott a korábbi emlék felelevenítése. Most, felnőttként a karácsonyestéből emelnék ki egy mozzanatot, amikor minden lecsendesedik a kolostorban. Elimádkozzuk a zsolozsmai imából az esti vesperást, ami a karácsonyról szól. Utána énekelve levonulunk az ebédlőbe, és a karácsonyfa körül elő van készítve tíz gyertya. A könyörgések elimádkozása előtt pedig elénekeljük a martirológiumot, ami belehelyezi Krisztus születését a történelembe. Ez egy nagyon mély paraliturgia. Nagyon megérint.

– Mit tanulhatunk az elkövetkező időszakból, a várakozásból? Hogyan kell jól megélni a következő heteket?

–  Az evangélium otthoni olvasása, az elmélkedés mindig segít a lelki előkészületekben. Ha valaki egyénileg akar naponta készülni, akkor én ezt szoktam ajánlani, hogy a roráté szentmiséken, illetve a vasárnapi szentmiséken való részvétel mellett, bátran használják a mobiltelefonos applikációkat is, amelyekben elérhetők az olvasmányok, amelyekhez legtöbb esetben rövid elmélkedés társul. Mindez segít a szentírási szakasz megértésében, és arra ösztönöz, hogy töltsük el annak a lelkületében a napunkat. Ez nagyszerű módja annak, hogy egyénileg is készüljek az adventben a karácsonyra, amit a népi hagyományban az ünnepek ünnepének neveznek, azonban karácsony is csak húsvét fényében kap teljességet vagy jelentőséget. A húsvét a karácsony beteljesedése. És ezeket nem tudjuk elválasztani egymástól, vagy nem kell elválasztanunk egymástól. Nekünk, embereknek segít, hogyha a nagy egészet részekre osztjuk, és az adventi időben egy hétig annak a fényében, lelkiségében éljük meg napjainkat, amelyre az adott hét épül egyházi szempontból. Érdemes figyelembe venni a gyertyagyújtásnál, hogy a fény, amit Krisztus hozott a világba, mit is jelent számunkra, a hit, a remény, a szeretet, az öröm hogyan nyilvánul meg az életünkben.