– Miként alakult a megye mezőgazdasága az elmúlt esztendőben? Hogy indult a tavasz, mit hozott a nyár, és ez milyen őszt eredményezett a nálunk termesztett kultúrnövények szempontjából?

– 2024 csapadékhiányos évként jellemezhető, mivel az éves átlag csupán négyzetméterenként 520 liter körül mozgott, ami elmarad a sokéves átlagtól. Ugyanakkor az országos agrometeorológiai térképek szerint Hargita megye elegendő csapadékot kapott, így katasztrofális mértékű szárazság nem lépett fel, tehát pedológiai – talajtani – szárazság nem volt. Ez azonban nem jelentette azt, hogy terméskiesések ne történtek volna. Különösen a tavaszi vetés és a nyári hőség idején mutatkozott meg a vízhiány, ami jelentősen befolyásolta a növények fejlődését. Ezért aki tehette, igyekezett olyan technológiát alkalmazni, amelyik a vízmegtartás szempontjából előnyös volt a kultúrák számára. 
A tavaszi időszakban, áprilisban, a vetést követően szárazabb periódus következett, majd július-augusztusban ismét hosszan tartó szárazság és nagy hőség nehezítette a termelést. A burgonyánál gyakori volt az a jelenség, hogy nappal a talaj erősen felmelegedett, és a víz- és csapadékhiány következtében a vegetáció leállt. Az éjszakai lehűlés során a növények nem tudták pótolni a nappali hőség miatt fellépő vízhiányt, ami végül terméskieséshez vezetett. A burgonya esetében a megyei átlag még így is 21 tonna volt hektáronként, de egyes helyeken akár 35 tonnás termést is mértek. Az elmúlt évben 5500 hektáron ültettek burgonyát.
Az őszi gabonák – amit 14 ezer hektáron termelnek – viszont kedvezőbb eredményeket hoztak. A termésátlag elérte a 4,5 tonnát hektáronként, ami meghaladta a sokéves átlagot. Egyes területeken pedig kiemelkedő, 7 tonna/hektár terméshozamot is elértek, különösen ott, ahol a vízgazdálkodás kedvezőbb volt. 
A kukoricát megyénkben főként takarmányozási célokra termesztik. A Gyergyói- és Csíki-medencében termelt silókukorica esetében a terméshozam átlagosan 30-40 tonna volt hektáronként. Silókukoricát, takarmánynak mintegy 2500 hektáron termesztenek, ezenkívül 1500–2000 hektáron szemes kukorica termesztése is folyik, elsősorban a megye nyugati részén, a Székelyudvarhely és Székelykeresztúr környéki területeken. Ugyanakkor itt jelentős károkat okoztak a medvék, ami nehezítette a betakarítást.
Cukorrépát 80 hektáron termesztettek tavaly, és több gazdaságban is jó termésmennyiség volt, de a betakarítás viszonylag hosszú időt vett igénybe. A Hargita megyei gazdák a moldvai Románvásárban található cukorgyárral állnak szerződésben. A betakarítógép az átvevő gyár tulajdona, és a szerződött gazdák terményeit betakarítva, Brassóból indulva Háromszéken keresztül érkezett Hargita megyébe. A betakarítást műszaki problémák lassították, a folyamat végül december végére fejeződött be.

– Az árak miként alakultak? Az infláció mennyiben nehezítette a mezőgazdasági termelők helyzetét?

– Az infláció olyan faktor, ami jelentős hatással van a mezőgazdaságra, mivel a termelőknek a bevételeikből kell fedezniük a következő év termelési költségeit. A magas infláció következtében előfordulhat, hogy ami az idén nyereség volt, azt a következő évi termelési költségek elviszik. Idetartozik a műtrágya és üzemanyag vásárlása is, így a profit egy részét mindig a következő év finanszírozására kell fordítani. Ha a termelő meg tudja finanszírozni az éves költségeket, az már túlélő mezőgazdaságot jelent.
Az árak alakulása vegyes képet mutat. Az őszi gabona ára 1 lej körül volt, míg a burgonya ára a betakarítás időszakában 1,50 és 1,80 lej között mozgott. Jelenleg az elraktározott, a zsákolt és piacra előkészített krumpli ára 1,71–1,80 lej között van. A termelők a kereskedelmi szerződések révén próbálják értékesíteni termékeiket. Hargita megyében a burgonyatermelők jelentős része ipari feldolgozásra, szerződéses alapon termel, ahol az ár 1,20–1,30 lej között mozog, vagyis az ipari feldolgozók, mint a csipszgyárak és hasábburgonya-feldolgozók, ilyen áron veszik a pityókát.
A kukorica főként takarmánynövényként van jelen a piacon, és ára körülbelül 20 bani körül mozog kilónként. A kukoricát a tejtermelő gazdák általában saját fogyasztásra termesztik, silózás céljából. Az árak tehát erősen befolyásolják a termelők bevételeit, miközben az infláció növekvő költségeket és kisebb profitot eredményezhet a jövőben.

– Említette, hogy a kukoricatermésben jelentős károkat okoztak a medvék. Vadkárok szempontjából milyen évet zártunk?

– A Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság 430 esetben végzett vadkár-felértékelést. A legnagyobb károkat a medvék okozták, de a szarvasok, vaddisznók és farkasok is jelentős pusztítást végeztek. A medvék ugyanakkor nemcsak a termésben tettek kárt, hanem az állatállományban is, különösen a juhok és szarvasmarhák esetében. A vadkárok kifizetését a Környezetvédelmi Minisztérium végzi, jelenleg is zajlanak az őszi időszak kártérítései.

– Mi a helyzet megyénkben az állattartás szempontjából jelentős szereppel bíró gyepterületekkel? Milyen irányba halad ezek fenntartása?

– Hargita megyében a gyepterületek összterülete 310 ezer hektár, amelybe beletartoznak a legelők és a kaszálók is. Sajnos a jelenlegi helyzet nem túl kedvező: a munkaerőhiány és a vadak által okozott károk miatt az alpesi és havasi legelőink kiürülnek, és nem kapják meg a szükséges mértékű legeltetést, ami hosszú távon a területek minőségi romlásához vezethet. Ennek következtében nemkívánatos növényfajok jelenhetnek meg, illetve a bozótosodás is elkezdődik. Ez a folyamat visszafordíthatatlan, mert ami beerdősödik, azt nagyon nehezen lehet visszaállítani a korábbi állapotába.
A jelenséghez hozzájárul, hogy a gazdálkodók inkább a farmokhoz és a településekhez közeli területeket használják intenzívebben, mivel ez anyagi szempontból is kedvezőbb, valamint kényelmi szempontok is szerepet játszanak. A juhállomány Hargita megyében 220 ezer példány, de a területek potenciálja alapján akár a duplájára is növelhető lenne. A szarvasmarhák száma jelenleg 95 ezer, és ezen a területen is van lehetőség a növekedésre. Hargita megyében az agráriumban tehát még van lehetőség a növekedésre. Az itt elérhető gyepterület nagysága lehetőséget ad arra, hogy a jövőben fenntartható módon bővüljön az ágazat, de ehhez hosszú távú elköteleződés és megfelelő gazdálkodói stratégia szükséges.