– Mi járatban Székelyföldön?

– A Kulturális Filmek Fesztiválja népszerűsítésének egyik fontos részét a személyes kapcsolatok jelentik. A fesztivál idejére immár nyolcadik éve én hívom meg a Kárpát-medencei tudósítókat, filmeseket Magyarországra, hogy személyesen ismerjük, ismerjék meg egymást, és úgy gondoltam, most már kötelességem nekem eljönnöm hozzájuk. Én ugyanúgy jól érzem magam velük itt Székelyföldön, mint amikor ők eljönnek hozzánk Tállyára vagy Szatmárcsekére. És mindenütt, ahol most jártam, elmondtam, hogy mennyire büszke vagyok rájuk, az itteni filmesekre. 

– Idén már a nyolcadik kiadásánál tart a filmfesztivál. Mi ennek a rendezvénynek a küldetése?

– Azt szoktam mondani, hogy nem a régi Magyarországot kell háborúval visszaállítani, hanem a magyar kultúra által kell a nemzetet eggyé forrasztani. Most technikailag is adott erre minden lehetőség. Azt is gondolom, hogy nem elég a nagy magyar kultúráról beszélni, mert én is helyi televíziónak voltam a vezetője Magyarországon, és tudom, hogy ott vagy itt, helyben gyártják a kultúrát. Kerényi Imre, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas filmrendező, akivel elkezdtük szervezni a Kulturális Filmek Fesztiválját, azt mondta: morzsákat kell összegyűjteni, mert ezekből a kicsi morzsákból épül fel a nemzet és a kultúra. Itt van például Székelyudvarhely a maga helyi magyar kultúrájával, de erről mondjuk Mátészalkán, Beregszászon, Szabadkán már semmit nem tudnak, és az udvarhelyiek sem sokat más települések gazdag művelődési életéről. A fesztivál éppen erről szól, hogy bemutassuk a világnak és egymásnak a helyi kulturális filmeket. Egyébként legutóbb Tállyán Kövér László, a fesztivál mindenkori fővédnöke azt mondta, hogy a kultúra a mi immunrendszerünk. Ha van erős kultúránk, és tovább is tudjuk vinni, akkor sokáig él majd a nemzet. 

– Milyen filmeket vártok a fesztiválra?

– Az internetet kell ma már megcélozni, ez köt össze bennünket, ezért rövid, legtöbb ötperces filmek versenyeznek ezen a seregszemlén. Olyanok, amelyek pozitív példákkal, hiteles személyek életén keresztül mutatják be a Kárpát-medence területein ma is élő magyar kultúra értékeit. Koltai Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező, a zsűri elnöke úgy fogalmazott nemrég, hogy az ötperces híradó és az ötperces kulturális kisfilm között az a különbség, hogy az utóbbiak mívesen vannak elkészítve. 

– Hogyan látod a fesztivál jövőjét?

– Kicsit nagyobbak, erősebbek, ismertebbek lettünk mostanra. Azt tervezem, hogy a tizedik fesztivált Burgenlandban szervezzük meg. Eddig a Kárpát-medencét céloztuk meg, a diaszpórát kihagytuk, és nem véletlenül szeretnénk elmenni Ausztriába. A diaszpórában, a kivándorolt magyarok körében is sok érték van, viszont a második, harmadik generációs leszármazottak gyakran már nem is beszélnek magyarul. Ahhoz, hogy őket is megtaláljuk ennek a fesztiválnak az üzenetével, azt találtam ki, hogy a tizedik kiadásban már angol és magyar versenyt fogunk hirdetni. Tehát az eddigi célközönség mellett megszólítjuk a világon bárhol élő magyarokat is. Ezzel a nyitással talán már nem „csak” kétmillió embert fogunk elérni a videómegosztókon, hanem akár húszmilliót is. 

– Egyébként hol lehet megtekinteni a filmeket?

– Az eddigi nyolc fesztivál filmjeit a Kulturális Filmek Fesztiválja vagy a tudositok.hu Facebook-oldalon lehet megtekinteni, illetve a legutóbbi anyagát például a 8.kultfilm.hu oldalon. A jövőben – ahogy az anyagiak engedik – szeretnénk egy honlapot is.

– Ami egyfajta archívumként is működhet majd...

– Igen, valóban, ha majd valaki kutatja ezt a korszakot, a 2014-2022 közötti időszakot, hat ország több mint kétszáz filmjét találja meg, amelyek mind egy-egy kulturális értékről szólnak. A mi felületeinken tovább élnek a filmek.

– Legutóbb hány alkotással neveztek be a Kárpát-medencei filmesek?

– Általában 40-50 filmet küldenek be. A Kulturális Filmek Fesztiválja nem egy nagy fesztivál, a versenykiírás aktuálisan is dolgozó, profi helyi tudósítóknak, a közmédia vagy kereskedelmi tévék munkatársainak szól, akik már bizonyítottak. A díjakra pedig ebben az évben több mint ötmillió forintot osztottunk szét.

– Melyik régióból küldik be általában a legtöbb filmet?

– Erdélyből, Székelyföldről kapjuk a legtöbb alkotást, de Délvidékről is beneveznek, és néhány film idén is érkezett Kárpátaljáról, a háborús körülmények ellenére.

– Azt tudom, hogy a székelyudvarhelyi páros, Magyari Tekla és Simó Csaba három alkalommal hozta el a fesztivál fődíját. Rajtuk kívül azonban még több Hargita megyei filmes is elismeréseket gyűjthetett be az évek során a fesztiválon.

– Valóban, hiszen a legutóbbin is a Csúcs Mária és Csúcs Péter alkotta csíkszeredai páros nyerte el a fesztivál III. díját (ez már a sokadik díjuk a fesztiválról), míg Tekláéké lett a fődíj. Az évek során többször is elismerésben részesültek a székelyudvarhelyi Szabó Attila, az Avesmedia, illetve a gyergyószentmiklósi Gyergyó TV munkatársai, valamint az ugyancsak gyergyói Zsigmond Attila és Dezső Mátyás is.

– Mit emelnél ki a felsorolt alkotók munkájából?

– Nekem az tetszik a Hargita megyei filmkészítőknél, hogy valódi, természetes, hiteles, igaz jellemeket keresnek és találnak, legutóbb ugyanis portréfilmeket vártunk (a fődíjat elnyert Csibészek patrónusa című film például Gergely István „Tisztiről”, a csíksomlyói Csibész Alapítvány vezetőjéről szól – szerk. megj.). Itt nálatok vannak olyan alanyok, személyek, akiket szinte kötelességünk megmutatni, akik a magyar nemzet, a magyar kultúra jeles értékei. Én Budapestről csak irigykedni tudok, hogy Hargita megyében milyen zseniális emberek élnek, és őket példaként szeretnénk a mostani fiatalok elé állítani. A mai „celebvilágban” lelket gyönyörködtető, ami tőletek érkezik. És köszönet az itteni filmeseknek, hogy hittek nekem, illetve azért, hogy elfogadták, hogy öt percben is el lehet mesélni fontos dolgokat. A filmfesztiválról pedig még elmondanám, hogy ez az egyetlen, ahol a díjátadás előtt áldást kapnak a résztvevők.