– Honnan ered a tudatos internethasználat népszerűsítésének ötlete?

– Legfőbb feladatomnak, egyfajta küldetésnek érzem. A Mi Online program Biztonságosabb Online néven indult útnak még 2016-ban a csíkszeredai Juventutti Alapítványnak köszönhetően. A későbbiekben aztán önállóvá vált: szervezetekkel együttműködve és vállalkozások bátorításával folytatom a tevékenységeket különböző korosztályokkal.

– Mit feltételez az új projekt?

– A kezdetben csak 5–8. valamint 9–12. osztályosokat megcélzó program az utóbbi években elérhető már 2. osztálytól, hiszen hatalmas az igény a legkisebbekkel való foglalkozásokra is. A fő tevékenységemet az osztályközösségekkel való munka teszi ki. A digitális világgal kapcsolatos legalapvetőbb kockázatokat ismertetem a résztvevőkkel. Valamint igyekszem a tudatosabb felhasználói szemléletet népszerűsítve konkrét és hasznos tudnivalókkal ellátni őket. Az iskolai keretekhez igazodva is szívesen dolgozom, habár mindenki mondja, és valóban van benne igazság, hogy az ötven perc semmire sem elég az iskolában. Én mégis vallom, hogy az az ötven perc is több, mint a semmi. Az időt igenis ki kell használni arra is, hogy a digitális világgal kapcsolatban felelősebb szemléletet nép­szerűsítsünk.

– Hogyan zajlanak a foglalkozások?

– Szemléltetőkre, releváns ismeretekre összpontosítok, és a gyermekfoglalkozásokat élménypedagógiai gyakorlatokkal és játékokkal színesítem. Mint mondtam, fiataloknak is tartok foglalkozásokat, sőt, szülőkkel is gyakran dolgozom. A tevékenységek és témák tehát ilyen formában nagyon változóak, a cél mégis mindig ugyanaz: a digitális világhoz kapcsolódó érzelmi és gyakorlati készségek fejlesztése, a tudatosabb közösségimédia-használat népszerűsítése, na meg a digitális érzelmi intelligencia és digitális felelősségtudat megerősítése.

– A digitális érzelmi intelligencia nem feltétlenül ismert kifejezés…

– Valóban nehéz definiálni. Mivel az érzelmi intelligencia az a nagyon összetett képesség, ami az emberi kapcsolatainkhoz nélkülözhetetlen, az online térben is létezik, és oda kell figyelnünk a fejlesztésére. A kockázatok és a biztonságos internethasználat szabályainak ismerete azonban, nem hozza el varázsütésre az életünkbe. Tudnunk kell reflektálni önmagunkra, saját digitális használati szokásainkra és az ebből adódó érzéseinkre. Képesnek kell lennünk felismerni mások érzéseit, és fel kell tudjuk ismerni azokat a helyzeteket, amikor le kell kapcsolódni, ki kell lépni az érzelmi-digitális egyensúly érdekében.

– Ki lehet jelenteni, hogy ebben a gondolatban rejlik a motivációja?

– Azt gondolom, a küldetésem legfőképpen e köré épül. Ösztönözni szeretném az embereket arra, hogy a technológiát tanulják meg jól használni, majd tudatosítani a használati szokásainkon túl az idekapcsolódó érzelmeket is. Legyünk képesek önmagunkra reflektálni, hogy hosszú távon az emberi kapcsolataink tekintetében is kiegyensúlyozottabb felhasználókká válhassunk. 

– Jól hangzik, de hogy lehet elérni ezt?
– Ez sem foglalható össze két mondatban, nem könnyű ügy, de érdemes foglalkozni vele. Azt szoktam tanácsolni, hogy az online térben is figyeljünk a saját és mások érzéseinek és érzelmeinek felismerésére, figyelemmel követésére is. De fontos az empátiakészség, elfogadás is. Lényegében egymás figyelembevétele, tisztelete és megbecsülése az egészséges online kapcsolatok építésének az alapja. Akárcsak az élet más területein is.

– Ön a program egyedüli trénere. Milyennek látja annak jövőjét?

– Szervezetekkel együttműködve tananyagok, work­shopok kidolgozásában, szakmai anyagok elkészítésében is aktívan részt veszek. Együtt dolgoztam már többek között a Spektrum Oktatási Központtal is a Digital Upbringing-projektben, podcasteket, foglalkozásterveket és sok más hasznos anyagot kidolgoztunk, olyan intergenerációs foglalkozásokat is megvalósítottunk, amelyeken szülők és gyermekek együtt vehettek részt. A Pro Educatione Egyesület szakembereivel és együttműködő pszichológus­sal pedig a Digitális híd a generációk között program tananyagával az online térben történő súlyos bántalmazási formák terepére is bemerészkedtünk, ahol az alapvető „digitális szülői” ismeretek mellett a legsúlyosabb visszaéléseket és bűncselekményeket is tematizáltuk. 
Úgy érzem, hogy ezzel a programmal nagy eredményeket lehet elérni. Számos szakemberrel dolgozhattam együtt az elmúlt években, és ha az én kapacitásom végessé is válik, vagy a kérés meghaladja az én szakterületeimet, akkor is nagy valószínűséggel tudok ajánlani valakit a térségben vagy a közelben, aki segíteni tud.