Második alkalommal mosolygott rám az UEFA istene és adott foci-EB-akkreditációt, hogy azon kevés szerencsés újságíró egyike legyek, aki tudósíthat a németországi kontinenstornáról. Nem siették el a döntést, mindössze egy hónappal a kezdés előtt derült ki, hogy mely meccsekre mehetek, és mire nem.
Megkezdődött a tervezés, hisz mégiscsak 2000 kilométerre kellett elutazni. Ma­ros­vásárhelyről az Erdély TV-kollégáknak köszönhetően autóval utaztam. Az első megálló Passau volt, „a háromszínű folyó városa”, ahol az elmúlt napok esőzései és viharok miatt a Duna, az Inn és az Ilz vízszintje is nagyon magas volt. A rakparti utcákon sétálva láthattuk, hogy a tűzoltók több pincéből szivattyúzzák a vizet és készenlétben állnak egy esetleges árvízre. A körülményekhez képest a város lakói nyugodtak voltak, akárcsak én, hisz a szállásom a dombon volt, így nem fenyegetett veszély.

Másnap Németországot átszelve érkeztem meg Kölnbe, ahol vonatra szálltam és a Bochum melletti Hernében töltöttem az éjszakát, amely Bernd Storck egykori magyar szövetségi kapitány szülővárosa – tudtam meg vendéglátómtól, a marosvásárhelyi származású barátomtól, aki egy VFB Bochum sállal várt engem az állomáson. Megjegyzem a vonatom több mint félórás késéssel ért célba, amin igencsak meglepődtem, hisz 14 évvel ezelőtt, amikor még Németországban tanultam, ilyet nem tapasztaltam. Azóta sokat változott itt minden, hisz minden járat telt házzal működik, köszönhetően a barátságos bérleteknek (49 euróért az egész országban utazhatunk, kivétel ICE járatokat), fejlesztések viszont az elmúlt időszakban nem voltak, és emiatt sok alkalmazott otthagyta a Deutsche Bahnt, így munkaerőhiány is van. A késés ellenére azért a nyitómeccsről nem maradtunk le, sőt két Tucher Rotes társaságában néztük meg, hogy gázolnak át a németek a skótokon. Másnap erős szélre és futózáporra ébredtünk, majd Köln felé vettük az irányt. A vonaton már nagyon sok magyar hangot lehetett hallani, sőt a hangosbemondó a svájciaknak németül, a magyaroknak magyarul kívánt sok sikert!
A vasútállomásról kilépve közvetlenül a 13. századi kölni dómot pillanthattam meg, amelynek tornyai 157 méter magasak, és a világ harmadik legmagasabb temploma. Lenyűgöző látványt nyújt, évente nagyjából hatmillió látogatója van. Miközben bámultam ezt az építészeti csodát, felhangzott a „Ria, Ria, Hungária!”, és azt vettem észre, hogy mindenhol magyarok vannak. Azonnal meg is jegyeztem, ha ma tartanának választásokat Kölnben, biztos, hogy lenne magyar képviselet, sőt kis túlzással még magyar polgármestert is választhatnánk. Mindezt azért, mert ellepték a magyarok Kölnt. Mielőtt a stadion felé vettem volna az irányt, megszaglászhattam az igazi „kölnit”, amelynek ára nagyjából 23 és 27 euró között mozog. A magyar szurkolók délben gyülekeztek a város északi felében, majd a több ezres tömeg megindult a RheinEnergie stadion felé az FC Köln otthonába, amely épp májusban esett ki a Bundesligából.

Az ötvenezer fős létesítmény környékén megbénult a tömegközlekedés és az autós forgalmat is elterelték, miután a svájciak és a magyarok is megszállták a környéket. Ez jót tett a német gazdaságnak, hisz a sörfogyasztás és a bratwurst forgalma jelentősen megnőtt, ráadásul a helyiek is élvezték a felhajtást. A német rendőrök nagyon szervezettek voltak, és minden kis rendbontást azonnal büntettek, egy magyar szurkolót azért emeltek ki a tömegből, mert görögtüzet gyújtott. Honfitársunk így a meccset nem a lelátóról, hanem a fogdából nézhette, ha egyáltalán nézhette. A stadionba való belépés korrekt volt, teljesen átvilágítottak mindenkit, pont mint a reptéren, de időben nagyjából tíz percet vett igénybe, szóval gyorsan bejutottunk.
A sajtópáholy a kispadok fölött volt, én pedig egyértelműen a magyar kispad fölött foglaltam helyet. A szervezők nagyon készültek, gyönyörű koreográfia vezette fel a találkozót, ahogyan azt egy Európa-bajnokságon az ember elvárja. Szólt a „Hajrá Magyarország!” és a „Ria, Ria, Hungária!”, svájci oldalon meg szintén nagyon profi szurkolás volt, igaz, egy néző olyan feliratot tett ki, hogy a fondue jobb, mint a gulyás. Igaza lett. A magyar válogatott pocsék első félidőt produkált, nem volt meg sem a lendület, sem a jó játék, még tán a szurkolás is halkabb volt, mint máskor, valószínűleg a hosszú út miatt a magyar szurkolók is elfáradtak. Jöhetett a Rossi-féle fejmosás a szünetben, mert itt most valami nagyot kellett varázsolni, hogy a kétgólos hátrányt ledolgozzák a mieink. Ráadásul úgy, hogy sem a védelem, sem a támadó szekció nem volt a helyzet magaslatán, csapatot kellett volna cserélni.
Az olasz mester úgy döntött, hogy Lang helyett jöhet Bolla, aztán pár perc múlva Szalai helyett Dárdai és Nagy helyett Kleinheisler. Na, és akkor megtört a jég, a 63. percben Varga fejes góljával szépítettünk: 2-1. Felcsillant a remény, és mintha a svájciak is megijedtek volna egy pillanatra, kezdtünk focizni. A magyar tábor is egyre hangosabb lett, és őszintén mondom, hogy a 90. percig biztos voltam benne, hogy kiegyenlítünk. A mindent vagy semmit alapon támadtak a fiúk, és ez visszaütött, Sommer hosszú kirúgását rosszul fejelte fel a levegőbe Orbán, aki egyébként egész meccsen árnyéka volt önmagának, és Embolo lecsapott a labdára: 3–1. Ennyi volt.
A magyar válogatott vereséggel kezdte azt az EB-t, amelyre csoportelsőként, veretlenül jutott ki. De nincs még veszve semmi, emlékezzünk csak, 2021-ben háromgólos portugál vereséggel kezdtük a kontinenstornát, majd döntetlent játszottunk a világbajnok franciákkal és Németországgal is. Hogy az akkori német válogatott és a mostani között hatalmas a különbség, azt senki sem vitatja, de amennyiben sikerül rendezni a sorokat, és fejben is megfelelő lesz a hozzáállás, akkor lesz keresnivalónk szerdán Stuttgartban a németek ellen. Sőt, a legutóbbi három meccsen a németek ellen két döntetlen és egy győzelem a mérlegünk, emiatt talán a házigazdákon is lehet némi nyomás. Szerdán kiderül.

Labdarúgó-Eb, eredmények
A csoport: Németország – Skócia 5–1, Svájc – Magyarország 3–1.
B csoport: Spanyolország – Horvátország 3–0, Olaszország – Albánia 2–1.
D csoport: Lengyelország – Hollandia 1–2.
A mai műsor
E csoport: Románia – Ukrajna (16), Belgium – Szlovákia (19).
D csoport: Ausztria – Franciaország (22)