Zenés utazás gyermekeknek és gyermekszívűeknek – ezzel a műfaji megjelöléssel látta el „Múlnak a gyermekévek...” című produkcióját a Veszprémi Petőfi Színház. A Jászai-díjas Oberfrank Pál által rendezett előadást Tusványoson mutatják be ma este fél 7-től a Magyar Teátrum Sátorban, holnap pedig a csíkszeredai közönség láthatja a Csíki Moziban este 7 órától. [gallery link="file" columns="2" ids="32692,32693,32690,32691"] Múlnak a gyermekévek, igen, mégis sokan szívünkben-lelkünkben gyer­mekek vagyunk, azok akarunk maradni, keressük a gyermekkor boldog emlékeit magunkban, egymásban, a mindennapok apró, kis réseiben. Örömmel, az ölelés vágyával tekintünk gyermekeinkre, remélve, hogy még osztozhatunk velük az ártatlanságban, szépségben, tisztaságban. Mindent nekik adnánk, ha lehetne. Erről szól ez a zenés utazás, ismerős dallamokkal, magunkban oly sokszor ismételt sorokkal, hogy átadhassuk mindazt, amit kaptunk, és most már örökre szívünkben őrizzük – ezekkel a gondolatokkal ajánlja „Múlnak a gyermekévek…” című, zenés utazás gyermekeknek és gyermekszívűeknek műfaji megjelölésű előadását a Veszprémi Petőfi Színház. A társulat holnap Tusnád­fürdőn lép fel az Oberfrank Pál által színre vitt produkcióval Tusványoson, a Magyar Teátrum Sátorban. Az előadásról, létrejöttéről néhány színész – köztük gyermekszínész – számolt be a Hargita Népe kérdéseire válaszolva. Gyermekdalokból, illetve a gyermekekhez köthető dalokból építkezik a Veszprémi Petőfi Színház Múlnak a gyermekévek… című, nagy sikerrel játszott produkciója. Milyen kihívást jelent „gyermekeknek és gyermekszívűeknek” játszani? – kérdeztük elsőként. – Olyan dalok hangzanak el ebben az előadásban, melyek ifjúságunkban voltak ismertek és népszerűek – mondja Módri Györgyi színművésznő. Remélem, minden gyermekszívű nézőnek sok örömet szerzünk ezekkel a szerzeményekkel, és jót nosztalgiázhatnak, mialatt nézik az előadásunkat. A gyermekek pedig megismerhetik őket, hiszen valljuk be, ezek gyönyörű dallamok. Máthé P. Gábor színművész szerint gyermekeknek mindig jó játszani. Állítását meg is indokolta: a gyermek nem hazudik, ha tetszik neki a produkció, élvezi és teljesen beleéli magát, ha nem, ásítozik, beszélget és rosszalkodik. – Tanulságos volt megélni és megérni a reakciókat – szögezte le. – Amikor gyerekeknek játszunk, egy kicsit szerintem magunk is gyerekekké válunk. Ahogy a szülő is mikor gyermekével játszik, újra átéli gyermekkorát. Aztán mikor unokájával játszik ismét, és gyermekszívűként távozik majd a világból esendően, ahogy született. A csíkszeredai születésű Keresztes Gábor színművész is szeret gyerekeknek játszani. – Hálás és őszinte közönséggel találkozhatunk – osztja meg tapasztalatait, megjegyezve: – Jómagam is gyereklelkületű vagyok! Azért is kihívás gyerekeknek játszani, mivel ezekben az években dől el, hogy mennyire tudjuk megszerettetni velük a színházat, hiszen később belőlük lesz a nagybetűs Néző! – fűzte hozzá. A darab egyik gyermekszereplője Gellért Jenő. Mint mondja, kapcsolata a színházzal nem új keletű, mert szinte ott nőtt fel, ugyanis anyukája a színházban dolgozik. Azonban hosszú ideig nem érdekelte a színpad, inkább csak játszani akart. – Aztán egyszer csak megjött a kedvem – mondja –, elmentem egy válogatásra és kiválasztottak. Elsőként egy operettben, a Tokaji Aszúban alakította Andriska szerepét. A darab bemutatója is Tokajban volt, a fesztiválkatlanban 2000 ember elé kellett kiálljon a színpadra. – Nagyon furcsa érzés volt, hogy ennyien néznek – jegyezte meg, hozzáfűzve, hogy a színpadon a legjobban táncolni és énekelni szeret. A színészek kitértek arra is, hogy miként lehet összeegyeztetni a színészi játékot a gyermekek játékával, kinek volt nehezebb dolga? Módri Györgyi szerint mindig nagyobb odafigyelést igényel, ha egy gyermekkel játszanak. – Sokszor nagy öröm számomra, ha látom, hogy milyen mélyen elmerülnek a feladatban és milyen értékes dolgokat tudnak produkálni – mondta a művésznő. – Ahogy egyre jobban fejlődnek és változnak a reakcióik. Keresztes Gábor és Gellért Jenő szerint nem volt nehéz dolguk. – Nehézséget nem érzek a felnőtt és a gyerek színész játéka között, hiszen közös a cél: egy jó és hiteles előadás – mondta Keresztes Gábor, kis társa pedig megerősítette állítását: Senkinek se volt nehéz dolga. Szeretünk játszani, a felnőttek meg szeretnek bennünket. Máthé P. Gábor tapasztalata szerint a színésznek kicsit nehezebb a próbafolyamat, „bár ha sikerül megtalálni az alaphangot, elég gördülékenyen haladhatunk”. – Valamelyik gyerekhez több türelem kell, de ez ugyanígy van a felnőttek viszonyában is – mondja. – Fontos, hogy alkotótársnak tekintsük őket, és akkor még az is előfordulhat, hogy mi tanulunk tőlük. Módri Györgyi a Vajdaságban született, ott végezte tanulmányait, Újvidéken szerzett diplomát, egy olyan közegben, amely rendkívül színes színházi élettel rendelkezik, s ahol kimagasló teljesítmények születnek. A balkáni háború elöl azonban kénytelen volt Magyarországra menekülni, ott teljesedett ki művészi karrierje. – Huszonpár éve élek Veszprémben, és most már veszpréminek érzem magam teljes egészében. Persze nem volt könnyű eleinte, főleg a családom hiányzott. De miután édesanyám oda költözött hozzám, minden egyszerűbbé vált – emlékszik a kezdetekre. Karrierje során számos nagy szerepet eljátszott, olyan hősöket alakított, amelyek sok pályatársa számára csak álom. Számára a színház jelent mindent. – Ez az életem – szögezte le. – A múltkorjában édesanyám holmija között megtaláltam egy interjút, amit egyetemista korunkban készítettek velünk, az osztályunkkal. Igen romantikus elképzelésem volt akkoriban. De azt hiszem, abban töretlen maradtam, hogy a színháznak egész életemben ott kell lennie. Otthon azonban csak egyszer volt alkalma fellépni, az is „csak egy beugrás volt egy olyan szerepbe, amit én már játszottam”, de remekül érezte magát. – Nagyon jó érzés volt visszatérni oda, ahonnan indultam, és egy kicsit elmerengeni az útról, amit végigjár az ember – mondja. Hasonló élményben idén tavaszon volt része a csíkszeredai születésű Keresztes Gábornak, ugyanis akkor játszott először szülővárosában. Lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy nagyon drukkolt itthoni bemutatkozása előtt, de mint mondja, jó volt itthon játszani, s nagyon hálás volt a közönség. – Olyannyira hogy két hónapon belül másodszor léphetünk fel Csíkszeredában! – fűzte hozzá. Módri Györgyi többször játszott már Erdélyben, fellépett Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, tavasszal Csíkszeredában járt a Kulcskeresők című produkcióval. – Mindig nagyon jól érzem magam itt – mondta, hozzáfűzve: – Remélem, ezt a produkciónkat is nyílt szívvel és szeretettel fogadja majd a közönség. Máthé P. Gábor szerint a „Múlnak a gyermekévek…” nem kimondottan gyermekdarab, hanem inkább családoknak, családi viszonyokról szól. – Itt minden generáció megkapja a neki szánt, róla szóló dalt vagy élethelyzetet – mondja. – Az előadásban gyermekek és felnőttek játszanak, hol együtt, hol gyermek énekel felnőttről, hol felnőtt gyermekről, férj, asszony és gyermek hiányáról, apa fia iránti szeretetéről és így tovább. A kohézió a szeretetben összpontosul, és ezért szép a dalcsokrokra fűzött történet. A darab címadó dalát Ihász Gábor írta: „Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút / Új mesék nem várnak reánk / Van mégis csillagfényű álomvilág / De azt gyermekünk álmodja tovább.” Látszatra szomorú a szöveg, Keresztes Gábor azonban más véleményen van: „Ezt az előadást mindenkinek ajánlani tudom, mert emlékezni ezekkel a gyönyörű dalokkal érdemes! Az elmúlás számomra természetes dolog!” Sarány István