A húsvét a keresztény kultúrkör kiemelkedő, leggazdagabb és a legsokrétűbb szimbólumrendszerrel rendelkező ünnepe. Gyökereit a történelem előtti időkben találjuk: a természet tavaszi ébredésével az emberek a termékenységet, az újjászületést ünnepelték.

 A tojással kapcsolatos szokások és hiedelmek több ezer éve jelen vannak az emberiség hiedelemvilágában. A tojásdíszítés megelőzi a kereszténységet, ugyanis már az ókori egyiptomiak, görögök, perzsák is művelték. Számunkra a tojásfestés a magyar népi hagyományokat, a falusi élet és a természet szeretetét jelképezi.

Székelyföldön régen leginkább a levélrátétes díszítésnek, azaz berzselésnek vagy hagymahéjas tojásfestésnek volt hagyománya, mára már itthon is kísérleteznek mindenféle technikával. Kezd újra népszerű lenni a tojásírás, a hagyományos gyimesi minták is egyre gyakrabban előkerülnek.

A hagyományos gyimesi tojásfestés során kesicét vagy írókát használnak, mely más tájegységeken gica vagy kandé nevet is viselhet.

A régi kesicét, melynek tűszerű hegye volt folyamatosan viaszba kellett mártogatni, ma már a modernebb, rézből készült, tölcsér alakú írókát apró viaszdarabokkal kell megtölteni és láng fölött néhány másodperc alatt felmelegíteni. Ez az újabb változat sokkal praktikusabb, hisz egyszeri töltéssel több tojást is megírhatunk viasszal.

 A viaszolt tojásnál nagyon fontos, hogy hideg tojásra írjunk és hideg festékben fessük meg, másképp megolvad a viasz. Ha természetes színezéket, például hagymahéjat, kurkumát, céklát vagy diólevelet használunk, akkor hosszabb ideig kell a lében tartani a tojásokat.

A gyimesi minták közül legismertebb a gereblyés, ám abból is több különböző fajta létezik, de a hagyományos a piros tojás natúr színű díszítéssel. Azért a piros szín, mert az az élet és az egészség színe. A gyimesi minták alapelve a felosztás: több (kettő, négy, hat vagy nyolc) szimmetriatengelyt kell húzni vízszintesen és függőlegesen egyaránt.

Az üzletben megvásárolható folyékony tojásfestéket általában vízzel és ecettel kell vegyíteni, de ételszínezéket is használhatunk. Nincs pontos recept arra, hogy mennyi időt kell állnia a tojásnak a festékben, minden tojást másképp fog be a festék, ami függ annak eredeti színétől.

A legbiztosabb, ha néhány percenként ellenőrizzük, és amikor a számunkra megfelelő színt elérte, kivesszük, de túl sokáig sem érdemes a festékben tartani, ugyanis vastagabb réteg kerülhet rá, ami nem esztétikus.

Mostanában divatossá vált az asztaldíszként használt, faágakra akasztott vagy fapálcával virágcserépbe szúrt hímes tojás is. Ezekhez fontos, hogy ki kell fújni a tojást, melyhez alsó és felső csúcspontjait csiszolópapírral meg kell súrolni, egy vastagabb tűvel kilyukasztani, majd erőteljesen belefújni, hogy eltávolítsuk a tartalmát.

Ebben az esetben tanácsos vízzel átmosni a belsejét, hogy ne legyen kellemetlen szaga. A szúrt lyukakat viasszal kell lefedni.

A festett tojások mérete sem mindegy, ugyanis sem a túl kicsi, sem a túl méretes nem jó, a szokás úgy tartja, a közepeseket kell megfesteni. Egy néphagyomány szerint van egy babona, ami azt mondja, hogy a kicsi tojásban lidérc lakik, ezért nem szabad a kis tojást megfesteni.