„Tizenkét éven át ülünk a padban, telik az idő”
Négy szakközépiskolás, végzős tanulóval beszélgettünk az érettségi próbavizsgák után, mert kíváncsiak voltunk, hogyan látják helyzetüket most és a közeljövőben. Névtelen válaszaikat egyberostálva közöljük.
– Milyen tantárgyakból vizsgázol?
– Román, magyar, matek és biológia. A román és a biosz nagyon nehéz volt, nem erre számítottam.
– Miért volt nehéz a román?
– Nem tudok jól románul, nem értettem a szöveget, sok volt az ismeretlen szó, és a feladatok is nehezek voltak.
– Akkor hogy használod a román nyelvet?
– Nem is szólalok meg románul szívesen, mert félek, hogy valamit nem úgy mondok, ahogy kéne.
– Egyáltalán nem tudod felhasználni a hétköznapokban azt, amit az iskolában tanultok?
– Sokat tanulunk a román érettségire, de azt a hétköznapokban nem nagyon tudjuk használni.
– Stresszes ez az időszak?
– Nagyon az, főleg az utóbbi két hét. Nem alszom rendesen, nincs étvágyam.
– Mióta készülsz a próbavizsgákra?
– Január óta tanulok, de nem húztam bele. Most nagyon el vagyok keseredve, mert szerintem reális képet ad az érettségi eredményeiről is.
– Szükség van arra, hogy magánórákra járj a felkészüléshez?
– Igen, én szeptember óta járok is matekra, és azt hiszem, nem ártana, ha bioszra is járnék.
– Hogyan fogsz készülni az érettségire?
– Sokkal komolyabban, mint a próbaérettségire, mert nekem fontos, hogy sikerüljön.
– Jó diáknak tartod magad?
– A legjobbnak. (Nevet.)
– Fontos az érettségi?
– Igen, és szeretném, ha sikerülne, mert tovább akarok tanulni.
– A szüleidnek, tanáraidnak milyen elvárásai vannak?
– Én próbálok magamhoz képest jól teljesíteni, de felkészítettem őket, hogy ne számítsanak nagy jegyekre.
– Mit csinálsz érettségi után?
– Egyetemre mennék.
– A szak, amit választanál, kapcsolódna ahhoz, amit a szakközépiskolában tanultál?
– Nem.
– Valami teljesen mást akarsz tanulni?
– Én nem ebbe az iskolába akartam jönni, de ide kerültem, és egy olyan szakot tanultam, ami jól jöhet, de nem ezzel akarok foglalkozni.
– Előítéleteid voltak a szakközépiskolával kapcsolatban?
– Igen, azt gondoltam, hogy ez rossz, gyenge iskola, és féltem, hogy mit mondanak a barátaim és a családom, hogy ide járok.
– Változott a véleményed négy év alatt?
– Rájöttem, hogy ugyanúgy tudok tanulni és fejlődni, mint mások az elméleti líceumokban.
– Mit szerettél ebben az iskolában?
– Azt, hogy bízhattunk a tanárainkban, és azt is, hogy nemcsak a leckét tanították meg, hanem neveltek is minket.
– Mit nem szerettél?
– Azt, hogy reggel hét órára kell járnunk.
– És mi a terved, ha nem sikerül az érettségid?
– Ha nem sikerül, akkor addig próbálom még, amíg sikerülni fog. Esetleg közben elvégzek valamilyen tanfolyamot, hogy fejlődjek.
– Külföldre is mennél dolgozni?
– Szezonmunkára elmennék, de egy idő után mindenképp hazajönnék, gyötörne a honvágy.
– Hasznosnak tartod a gyakorlati tudást, amit itt szereztél?
– Igen, a hétköznapokban fel tudom használni. De sok olyan tantárgyunk van, amit szerintem az életben sehol sem.
– Milyen munkahelyet szeretnél itthon?
– Nagyon szeretnék egy állami munkahelyet, mert az biztos megélhetést ad. Ha nem jön össze, akkor valamilyen vállalkozást indítanék.
– Szerinted mire való az iskola?
– Jó arra, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és megtaláljuk azt, amiben jók vagyunk. Viszont az iskola börtön.
– Miért gondolod ezt?
– Tizenkét éven át ülünk a padban, telik az idő, és van, aki közben tanul, és van, aki nem. Mindennap négy fal között töltünk hét-nyolc órát, ez nekem börtön.