– Milyen tantárgyakból vizsgázol?

– Román, magyar, matek és biológia. A román és a biosz nagyon nehéz volt, nem erre számítottam.

– Miért volt nehéz a román?

– Nem tudok jól románul, nem értettem a szöveget, sok volt az ismeretlen szó, és a feladatok is nehezek voltak.

– Akkor hogy használod a román nyelvet?

– Nem is szólalok meg románul szívesen, mert félek, hogy valamit nem úgy mondok, ahogy kéne.

– Egyáltalán nem tudod felhasználni a hétköznapokban azt, amit az iskolában tanultok? 

– Sokat tanulunk a román érettségire, de azt a hétköznapokban nem nagyon tudjuk használni.

– Stresszes ez az időszak?

– Nagyon az, főleg az utóbbi két hét. Nem alszom rendesen, nincs étvágyam.

– Mióta készülsz a próbavizsgákra?

– Január óta tanulok, de nem húztam bele. Most nagyon el vagyok keseredve, mert szerintem reális képet ad az érettségi eredményeiről is.

– Szükség van arra, hogy magánórákra járj a felkészüléshez?

– Igen, én szeptember óta járok is matekra, és azt hiszem, nem ártana, ha bioszra is járnék.

– Hogyan fogsz készülni az érettségire?

– Sokkal komolyabban, mint a próbaérettségire, mert nekem fontos, hogy sikerüljön.

– Jó diáknak tartod magad?

– A legjobbnak. (Nevet.)

– Fontos az érettségi? 

– Igen, és szeretném, ha sikerülne, mert tovább akarok tanulni.

– A szüleidnek, tanáraidnak milyen elvárásai vannak?

– Én próbálok magamhoz képest jól teljesíteni, de felkészítettem őket, hogy ne számítsanak nagy jegyekre.

– Mit csinálsz érettségi után?

– Egyetemre mennék.

– A szak, amit választanál, kapcsolódna ahhoz, amit a szakközépiskolában tanultál?

– Nem.

– Valami teljesen mást akarsz tanulni?

– Én nem ebbe az iskolába akartam jönni, de ide kerültem, és egy olyan szakot tanultam, ami jól jöhet, de nem ezzel akarok foglalkozni.

– Előítéleteid voltak a szakközépiskolával kapcsolatban? 

– Igen, azt gondoltam, hogy ez rossz, gyenge iskola, és féltem, hogy mit mondanak a barátaim és a családom, hogy ide járok.
 
– Változott a véleményed négy év alatt?

– Rájöttem, hogy ugyanúgy tudok tanulni és fejlődni, mint mások az elméleti líceumokban.

– Mit szerettél ebben az iskolában? 

– Azt, hogy bízhattunk a tanárainkban, és azt is, hogy nemcsak a leckét tanították meg, hanem neveltek is minket.

– Mit nem szerettél? 

– Azt, hogy reggel hét órára kell járnunk. 

– És mi a terved, ha nem sikerül az érettségid?

– Ha nem sikerül, akkor addig próbálom még, amíg sikerülni fog. Esetleg közben elvégzek valamilyen tanfolyamot, hogy fejlődjek.

– Külföldre is mennél dolgozni?

– Szezonmunkára elmennék, de egy idő után mindenképp hazajönnék, gyötörne a honvágy.

– Hasznosnak tartod a gyakorlati tudást, amit itt szereztél?

– Igen, a hétköznapokban fel tudom használni. De sok olyan tantárgyunk van, amit szerintem az életben sehol sem.

– Milyen munkahelyet szeretnél itthon?

– Nagyon szeretnék egy állami munkahelyet, mert az biztos megélhetést ad. Ha nem jön össze, akkor valamilyen vállalkozást indítanék.

– Szerinted mire való az iskola?

– Jó arra, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és megtaláljuk azt, amiben jók vagyunk. Viszont az iskola börtön.

– Miért gondolod ezt?

– Tizenkét éven át ülünk a padban, telik az idő, és van, aki közben tanul, és van, aki nem. Mindennap négy fal között töltünk hét-nyolc órát, ez nekem börtön.