Várhatóan jövőre már akkreditált kemping várja a turistákat a Szent Anna-tónál, a területet már most villanypásztor védi a medvéktől, a parkoló éjjel-nappal használható, ugyanis nemrég felújították. Jelenleg pedig csíkszeredai építészet szakos középiskolások gyártanak különböző kempingbútorokat iskolájuk 13. nyári táborában. Ott­jártunkkor medvével nem találkoztunk, ötletelő, szorgosan dolgozó diákokkal viszont annál inkább. [caption id="attachment_72023" align="aligncenter" width="1000"] Lázas építőmunka. Készül a pihenő Fotó: Pap Éva[/caption] Önkéntelenül is szinte valami földöntúli nyugalom szállja meg az embert, ha a Szent Anna-tóhoz látogat, oda, ahol – ha minden jól megy – jövőre már működő kemping fogadhatja a turistákat. A sátortábor kialakítása azonban már javában zajlik. Mint ismert, a Szent Anna-tó és a szomszédságában fekvő Mohos-tőzegláp a Lázárfalvi Közbirtokoság tulajdonában lévő területen fekszik, a tulajdonos érdekeit a Pro Szent Anna Egyesület képviseli, miközben a terület gondnokságát az Ecos Club Kft. látja el. Készül a tábor Dósa Elek-Levente, a Pro Szent Anna Egyesület vezetője érdeklődésünkre elmondta: a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola alkotótáborának helyt adó területen várhatóan jövőre fog akkreditált kemping működni, az autóval érkező turisták azonban addig is megpihenhetnek a területen. A parkolót felújították, így a turisták nyugodtan elalhatnak éjjel az autójukban, ha ahhoz támad kedvük. A kemping megnyitásához a legfontosabb, a biztonság már adott: a vadháló-kerítés különleges, vadállatok távol tartására szolgáló anyagból készült, azon kívül villanypásztor is védi a bekerített területet. Hozzáfűzte: a közbirtokosság ugyanakkor örömmel adott helyt a diákok építész-táborának, az itt elkészülő szerkezetek hasznos berendezései lesznek majd a remélhetőleg jövőre megnyíló kempingnek. [caption id="attachment_72018" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: László F. Csaba[/caption] Szorgos, lelkes diáksereg Amikor megérkeztünk, lelkesen fűrészelő, fúró-faragó középiskolá­sok látványa fogadott, no meg a munkájukat irányító tanáruk, Má­thé Klára műépítész. Gyorsan megtudtuk tőle, hogy – mint minden évben – ezúttal is 9., 10. és 11. osztályos műépítész szakos diákok vesznek részt a táborban. Összesen huszonöten, ezenkívül befogadtak két vendégdiákot is, akik Marosvásárhelyről, illetve Sepsiszentgyörgyről érkeztek. Az idei táborban a gyerekek olyan hordozható építményeket építenek meg, amelyek tömege nem haladja meg a 260 kilogrammot és valamilyen funkciót töltenek be a tábor területén. Például pihenő- vagy étkezőhelyek, medvelesek. [caption id="attachment_72019" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: László F. Csaba[/caption] Többet tanulnak, mint az iskolában Máthé Klára elmondt, két év után tért vissza a tábor a Szent Anna-tóhoz. Mint részletezte, eddig azt a gyakorlatot űzték, hogy legfeljebb három év után tértek vissza egy-egy helyszínre, hogy a gyerekek ne unják meg. Ezúttal azonban kivételt tettek a Szent Anna-tóval, mert a gyerekek két évvel ezelőtt annyira megkedvelték, hogy folyamatosan kérték, térjenek oda vissza. Kérdésünkre elmondta, a táborban sokat tanulnak a gyerekek. [caption id="attachment_72022" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Pap Éva[/caption] – Lehet, ez alatt a négy nap alatt többet tudok nekik tanítani, mint 3-4 hónap alatt az iskolában – mondta. Hozzáfűzte: már a tervezés is egészen másként történik, mint az iskolában, ahol mindenki a saját kis egyéni tervén dolgozik, a táborban viszont csapatban kell dolgozniuk és össze kell hangolják az ötleteiket. Így megtanulják, hogy milyen másokkal együtt dolgozni, ami az építész szakmában meglehetősen gyakran előfordul. Ezenkívül teljesen más a súlya annak, ha a kitalált tervet nekik kell megépíteniük is, meg kell értsék, hogy azt, amit kitaláltak, hogyan lehet kivitelezni. Nagyon fontos, hogy megfogják az anyagot, amellyel dolgoznak. Ezenkívül megtapasztalják az alkotás örömét, maguktól jönnek rá, hogy milyen jó dolog valamit alkotni. – Lehet, hogy az első nap egy kicsit meg kell őket hajtsam, de onnantól kezdve, hogy beindul a dolog, inkább leállítani kell őket este – jellemezte a tábor hangulatát. Este a tábortűznél közös éneklés és különböző társasjátékok segítenek összerázni a csapatot, így egyrészt a diákok is jobban megismerik egymást, ugyanakkor a tanár–diák viszonynak is kifejezetten jót tesz a dolog. [caption id="attachment_72020" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: László F. Csaba[/caption] Nem lesz mindenki építész, de ez nem baj Kérdésünkre a tábor vezető­je elmondta: a táborban részt ve­vő gyerekek ugyan nem lesznek mint építészek, de nem is cél. Igaz, 1999-ben, amikor az építészképzés elindult a művészeti iskolában, még nagyon kevés volt az építész Hargita megyében, azonban ez azóta megváltozott. Másfél évtized alatt 195 diák végezte el a középiskolát építészet szakon, közülük 165 iratkozott be egyetemre, végül 87-en maradtak az építész szakmában, a belsőépítészeket, a szerkezet-mérnököket és tájépítészeket is beleértve. – Nem kell mindenki építész legyen, de ettől a képzéstől másként fog a gyermek később az épített örökségre tekinteni, más iskolákban is célszerű lenne legalább az alapismereteket megtanítani – hangsúlyozta. [caption id="attachment_72021" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: László F. Csaba[/caption] A közös munka öröme A táborban szorgoskodó gyerekek ugyanakkor szemmel láthatóan élvezték a munkát. Korodi Bíborka, aki tizedikes és építész szakon tanul a középiskolában egy stilizált medve alakú medvelest képzelt el. Azon nyomban hozzáláttak a megépítésének. Az ülő medve alakot stilizáltan ábrázoló szerkezet már „állt a lábán”, még a fejrésze volt hátra, amikor szóba állt velünk alkotója. Elmondta: kedvence a modern építészet, megkapónak tartja a faszerkezeteket és a modulá­ris konténer épületeket. Kérdésünkre, hogy hogyan érzi magát a táborban, gondolkodás nélkül vágta rá: „minden nagyon-nagyon szuper”. – Már az ötletelés fantasztikus volt, ahogy mindenki előkészítette a saját kis tervét, aztán összeálltak a csapatok és tegnap már nekifogtunk dolgozni. Nagyon nagy motivációt és lendületet tud adni, ha látod, hogy mindenki dolgozik és mindenki töri magát, hogy minél hamarabb, minél jobb szerkezetet tudjunk alkotni – mesélte. Kis Kata, aki még csak kilencedikes és értelemszerűen először vett részt a táborban, mosolyogva nyilatkozott. Újságolta, hogy még sosem volt ehhez hasonló barkácsolós táborban, ahol csapatban lehet együtt dolgozni. Hozzáfűzte, több mindenkivel tudott megismerkedni, ez tetszik neki a legjobban. Kérdésünkre elmondta: számára az is nagyon izgalmas, hogy mindennap láthatnak medvét, mert ilyen közelről még nem volt alkalma megnézni őket. Nem fél tőlük, csak akkor izgultak egy kicsit, amikor lementek a tóhoz, mert ott még nincs villanypásztor. Kiss Előd-Gergely