Madár Zsolt, a Hargita-hegység Közösségi Fejlesztési Társulás ügyvezető igazgatója, a sebespisztráng-telepítés apropóján kifejtette: a fejlesztési társulás célja, hogy a közeljövőben minden hozzájuk tartozó tagtelepüléshez közeli, hegyvidéki patakba telepítsenek a halfajból.

Terveik közt szerepel a halállomány fennmaradásának segítése, illetve abból a patakból, ahonnan esetleg kiveszett – az egyébként környékünkön őshonos fajnak számító sebes pisztráng –, ott visszatelepítsék. 

– A szakemberekből álló csoport tagjai egy nap alatt ötezer sebes pisztrángot telepítettek. Ezúttal Madéfalva közelében, a Hargita-hegység oldalában található Vár-patakba engedtünk szabadon ötezer pisztrángivadékot, amely szereti a tiszta és hideg vizű patakokat – mondta a közösségi fejlesztési társulás ügyvezetője. Hozzátette: a pisztrángokat a szomszédos Kovászna megyéből – Erdőfüléből – hozták, ugyanis a környéken egyedül ott tenyésztenek pisztrángot. Az ügyvezető nyomatékosított:

a mostani telepítéssel nem állnak le,  terveik szerint évente újabb és újabb hegyvidéki patakokba telepítenek sebes pisztrángot.

A mennyiségre vonatkozóan nem tudott pontos adattal szolgálni, csupán annyit válaszolt, hogy a Hargita-hegység Közösségi Fejlesztési Társulás anyagi lehetőségeihez igazítják a telepítésre szánt pisztrángok számát.

Szakértői kontra tenyésztői vélemény

Miklós Levente, a Csíkszeredai Vadász és Sporthorgász Egyesület vadőre ismeretei alapján kifejtette, hogy a haltenyésztői és a -szakértői vélemények eltérnek egymástól. Ha a két vélemény valamelyest megegyezik, akkor már megéri halakat telepíteni. Ugyanis tudomása alapján

a sebespisztráng-állomány szabadon engedve – a tenyésztők állítása szerint – 90 százalékos túlélési aránnyal megmarad a patakokban. 

– Egyes szakértői vélemények azonban ennél jóval szkeptikusabbak erre vonatkozóan, és azt mondják, hogy az elengedett halállomány csupán tíz százaléka marad életben a szabadon engedésüket követően. Bizonyára, ha valahol félúton találkozik a két vélemény, akkor is jól jártunk a haltelepítéssel – nyomatékosított a vadőr.  

Pecázni tilos!

A pisztrángokat a gyors folyású patak zúgóiba engedték szabadon, ami a szakember elmondása szerint azért fontos, mert a halak a patak lassabb és csendesebb részeit kedvelik. 

A most elengedett pisztrángok életképesek. Ragadozó halról lévén szó, a nála kisebb vízben élő állatokkal vagy a patak felszínén repülő rovarokkal táplálkozik. A természetbe most elengedett pisztrángok körülbelül másfél év múlva lesznek horgászhatók

– mondta Madár Zsolt. A visszatelepítést végző szakemberek a halak elengedésével párhuzamosan a „Horgászni tilos!” feliratú táblákat is kihelyezték a patak partján Madéfalvától egészen a forrásig. Ugyanis mostantól másfél évig tilos a patakban horgászni, amíg a halak mérete el nem éri a húsz centimétert.  Az országos horgászati szabályzat értelmében, a pisztrángnak legalább húsz centiméteresnek kell lennie, addig törvény tiltja horgászatukat. A húsz centiméter alatti példányokat vissza kell dobni a vízbe. A napi kihalászható mennyiséget tekintve egy személy tíz halat foghat ki. 

Természetvédelmi és turisztikai szempontok 

A mostani projektet a Hargita-hegység Közösségi Fejlesztési Társulás, Hargita Megye Tanácsa „13 prioritás” stratégiája alapján végzi, amelynek lejárati ideje 2030. A program a Zöld megye, a környezettudatosság és a fiatalokért címszó alatt fut. 
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke maga is részt vett a pisztrángtelepítésen. Kiemelte: fontos, hogy a megye vizei közül minél többet horgászhatóvá tegyenek. 

– A horgászatnak is, mint minden sportnak és szabadidős tevékenységnek, megvan a maga szépsége. Remélem, hogy a megye turisztikai szempontból történő megerősítéséhez a mostani pisztrángtelepítés is valamelyest hozzájárul és vonzóbbá teszi megyénket a horgászok körében – fejtette ki Borboly. Az elnök másik fontos tényezőként a biológiai és ökológiai előnyöket emelte ki, és leszögezte, a megyei tanács minden tőle telhetőt megtesz a jövőben is, hogy az ilyen jellegű kezdeményezéseket megfelelően támogatni tudják.