Ahol a kommunizmus nem fogta vissza a társadalmi fejlődést, ott a nemzeti kisebbségi kérdést valamilyen formában már megoldották, ezért ezeknek az országoknak a képviselői nem igazán értik, hogy miért van napirenden az őshonos kisebbségek védelme – mutatott rá a Minority SafePack európai polgári kezdeményezés aláírásgyűjtési nehézségeinek okaira Sógor Csaba európai parlamenti képviselő pénteki csíkszeredai vitafórumán. [caption id="attachment_67260" align="aligncenter" width="1000"] Sógor Csaba, Adorjáni Dezső Zoltán és Zelenák József Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] Csíkszeredába „hozta el” vi­tafórumát a Bartalis János Keresztyén Kulturális Egyesület. Elnöke, Zelenák József püspökhelyettes-esperes házigazdaként köszöntötte a jelenlevőket az evangélikus-lutheránus templomban, majd az esemény fővédnöke, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök vitaindítójában nyílt, őszinte, politikai korrektségtől is mentes beszélgetésre kérte a résztvevőket és az előadót, Sógor Csaba EP-képviselőt. A Kisebbségvédelem az Európai Unióban címet az is indokolta, hogy a Minority SafePack aláírásgyűjtése sokkal nehezebben halad, mint azt a kezdeményezők gondolták. Ennek okait boncolgatta Sógor Csaba, arra hívva fel a figyelmet, hogy Románia csak a 2003 óta beszél alkotmányos szinten nemzeti kisebbségekről és még mindig zászlócsatáknál tartunk, az EU pedig a 2009-es lisszaboni szerződésében említi első alkalommal az őshonos kisebbségeket, tehát Romániához képest is el van maradva. – Kisebbségvédelem szempontjából rendkívül megnehezíti az EU dolgát, hogy 28 féle jogrenddel kell szembenéznie. A tagországok más-másféleképpen viszonyulnak a nemzeti kisebbségekhez, és ezen a téren vannak Romániánál is hitványabb tagországok. Görögország például egyáltalán nem ismeri el a török kisebbséget, Franciaország pedig mindenkit egyforma állampolgárának tekint, függetlenül attól, hogy ezzel a szőnyeg alá sepri ezt a kérdést – részletezte Sógor Csaba. A kisebbségvédelemben is máig érezhető szerepe volt a vasfüggönynek. Mint az EP-képviselő kifejtette: ahol nem tombolt a kommunizmus, ott valahogy – jól vagy kevésbé jól – megoldották a nemzeti kisebbségek kérdését. Ezek a tagállamok, társadalmak azóta a szexuális kisebbségekkel és a bevándorló kisebbségekkel vannak elfoglalva, és egyszerűen nem értik, mitől kérdés ma is a nemzeti kisebbségek védelme. Annak ellenére, hogy az EU fejlettebb tagállamai 1993 óta készültek a keleti blokk több országának a felvételére, nem értették meg, hogy ezekben a tagállamokban súlyos hiányosságokkal találkozhatnak a későbbiekben. Az EP-képviselő kiemelte a hat „leghitványabbként” emlegetett tagállamot: elrettentő a helyzet Franciaországban, Görögországban, Romániában, Szlovákiában, Bulgáriában és Litvániában. Megemlítette Spanyolországot és Ciprust is – ezekben az országokban is kényes kérdés az őshonos kisebbségek védelme, holott fontos lenne minden tagállamnak felismernie: pusztán anyagilag is megéri a nemzeti kisebbségi kérdés rendezése. – Tanulságos ez számunkra, nem gondoltuk volna, hogy a tagállamokban élő 50 milliós kisebbségivel sem megy majd egyszerűen az 1 millió aláírás összegyűjtése – jegyezte meg az EP-képviselő. A vitafórumon részt vett Soltész Miklós, a magyar kormány emberi erőforrások minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, aki felszólalásában Sógor Csaba tevékenységét méltatta, továbbá a jó példák „ragadósságának” reményét fejezte ki.– Hiszem, ha egy ország mindent megtesz a nemzeti kisebbségeiért, akkor az jó hatást gyakorol a szomszédos államokra is. Szlovákiában és Szerbiában a magyarság megítélése javult, mert jó irányba mozdult el a magyar nemzetpolitika – fogalmazott Soltész. Tamás János csíkszeredai evangélikus lelkész meghívására az addiginál is kötetlenebb formában folytatódott a beszélgetés, szeretetvendégség keretében. Kovács Hont Imre A cikk a Hargita Népe március 19-i számában jelent meg.