Zsúfolásig telt a csíkszeredai Székelyföld Galéria péntek délután a kettős eseményen: Petres László viseletgyűjteményének megnyitóján és a Székely népi imádságok című kötet bemutatóján. Bogdánfalva, Csügés, Kós­te­lek, Klézse, Pusztina, Lujzikalagor, Nagypatak, Somoska – csupán néhány, csángó magyarok lakta település, ahonnan viseletdarabot gyűjtött Petres László, az évek óta Moldvában tevékenykedő újtusnádi származású tanár (képünkön). – Az ingek, kendőzők, faták, keptárak sora távolról egységesnek látszik, de közel hajolva kiderül, hogy mennyire sokszínűek és különbözőek – magyarázta Tánczos Vilmos néprajzkutató a tárlatnyitón –, sokszor nemcsak falun belül, hanem családonként is differenciáltak. Minden darab személyes és közösségi tudást őriz, azt is mondhatnánk, hogy egy tárgy annyit ér, amennyit a kultúrából megmutat. Petres László színes előadásával, történeteivel mintha a ruhadarabok viselőit idézte a helyszínre, de amint elmondta, ez is a vágya: egy olyan csángó magyar néprajzi kiállítást megvalósítani, amelyen az egyes darabok „megszólalnak”, vagyis a technika segítségével a tárgyak használói is láthatóvá-hallhatóvá válnak. Amint elhangzott, a Csíkszeredában kiállított – és a következő hetekben a Galériában munkanapokon megtekinthető – darabok nagyobb, otthonkeresőben lévő gyűjtemény részét képezik. Székely vagy nem székely? Ima vagy nem ima? – ezek a kérdések vetődtek fel a Tánczos Vilmos által szerkesztett és a Székely Könyvtár sorozatban megjelent Székely népi imádságok című kötet kapcsán. A néprajzkutató Mirk Szidónia kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a válogatás reprezentatív szövegeket tartalmaz, viszont az imákat nem kizárólag Székelyföldön gyűjtötték, hanem Székelyföldről a századok folyamán kirajzott népcsoportok körében is, de mindenképpen a székely szellemi örökség részét képezik. – A népi szemléletben ezek teljesen keresztény imák – mondta Tánczos Vilmos –, de a történelmi egyházak nem biztos, hogy fenntartás nélkül elfogadnák imának, egyrészt mert nem ismerik, másrészt, mert az imádságokban megszokott kérő elem mellett ezekben a népi alkotásokban megjelenik a „személytelen kényszerítő varázserő” is. Daczó Katalin