Díszcsomagolásban és kísérő tanulmánykötettel jelent meg a közelmúltban Kájoni János Sacri Concentus gyűjteményének hasonmás kiadása a Dévai Szent Ferenc Kiadó kiadásában. A 17. századi mű eredeti és egyetlen kézirata a Csíki Székely Múzeum csíksomlyói ferences állományában található. A kéziratról a múzeum munkatársát, Muckenhaupt Erzsébet könyvtörténészt, a munka zenetörténeti jelentőségéről Papp Ágnes budapesti zenetörténészt kérdeztük. E két kutató írta a kiadvány kísérőkötetében megjelent tanulmányokat is. [caption id="attachment_22244" align="aligncenter" width="620"] A kézirat címlapja és a színezett fametszetes kánonkép[/caption] Kájoni János tudós ferences atya többszólamú zenei kéziratainak egyikét veheti kézbe fakszimile kiadásban a 17. századi kelet-közép-európai zenekultúra iránt érdeklődő olvasó – foglalta össze Muckenhaupt Erzsébet. – A Sacri Concentus című zenei kézirat teljes címe magyar fordításban: Szent koncertek, vagyis motetták egyetlen énekszólamra redukálva, különböző szerzőktől, különösen Viadanától, összegyűjtve a csíki kolostor ferences orgonistáinak használatára és kedvéért. A kézirat Kájoni második mikházi gvárdiánsága idején (1666–1669) keletkezett túlnyomórészt Lodovico da Viadana (1560 k.–1627) olasz ferences zeneszerző művei alapján. Terjedelme 192 számozott és három számozatlan fóliónyi. A kézirat kottaírása az ún. új német tabulatúrás-írás, amelyet Nikolaus Ammerbach 1571-ben kiadott tabulatúrás könyvének megjelenésétől kezdve használtak a német nyelvterületen: a többszólamú művek minden szólamát betűírással, a hangokat jelölő betűkkel adta vissza. A könyvtörténésztől megtudtuk, hogy a kézirat címlapjának szövegtükrét Kájoni által készített szerény tollrajz keretezi, előzéklapja pedig nyomtatványtöredék, az Urban Kaym budai könyvárus költségén Velencében, Lucanto­nio Giunta nyomdájában kiadott Missale Strigoniense (esztergomi misekönyv) 1518. évi egyik példányából való. Az egyik oldalát igen szép, utólag kézzel színezett fametszetes kánonkép díszíti. Az eredeti kéziratot restaurálása óta papírtáblás új félbőr kötés védi. Korábbi pergamenborítását – amely egy 16. századi kódexből származik – a kötet restaurálása óta a kézirattól elválasztva őrzik a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében. – Ezt az értékes kéziratot 1985-ben találtuk meg Csíksomlyón, a ferences kolostor refektóriumának egyik elfalazott ablakmélyedésében, a ferences könyvtár ősnyomtatványaival és további öt Kájoni-kézirattal együtt – idézte fel Muckenhaupt Erzsébet. – Ugyanott volt elrejtve a Sacri Concentus két testvérkézirata is, az Európa-szerte híres nagy zenei antológia, a Kájoni-kódex (1634–1671), és az Organo-Missale (Mikháza, 1667). Az utóbbi kettő gazdag zenei tartalmát hasonmás kiadásban és modern átírásban már ismeri az érdeklődő olvasó, kutató. A falüregbe rejtették el az említett Lodovico da Viadana Opera omnia sacrorum concertuum c. művének második, frankfurti 1626. évi kiadását is. Lapjain Kájoni János feljegyzései olvashatók. Ezek tanúsítják, hogy ezt a példányt használta Kájoni a Sacri Concentus című művének összeállítása során. Ez az egyetlen többszólamú nyomtatvány, amelyről bizonyítható, hogy valaha Kájoni tulajdonában volt. A könyvek feltárásában halhatatlan érdeme volt János Pál nyugalmazott múzeumigazgatónak és P. Márk József ferences atyának – hangsúlyozta a bibliográfus, aki szerint áldozatkész helytállásuknak köszönhető, hogy az értékes könyvek a Sacri Concentusszal együtt megmaradhattak. A kötetek megtalálásának körülményei a kísérőkötetben megjelent tanulmányban olvashatóak. A Sacri Concentus kéziratát Bukarestben, a Nemzeti Könyvtár laboratóriumában, a somlyói könyvlelet köteteivel együtt Elena Bartucief papírrestaurátor restaurálta, mivel abban az időszakban a csíkszeredai múzeumban nem volt papírrestaurátor és restaurálóműhely. A mű 1990-ben került vissza Csíkszeredába, a Csíki Székely Múzeumba, az 1985-ös könyvlelet restaurált további Kájoni-kézirataival és a templom 1664. évi orgonafeliratával egy időben. Vonalrendszeres kottaolvasást tanított – Ez a gyűjtemény motettákat, latin nyelvű többszólamú énekelt zenét tartalmaz Kájoni János ferences szerzetes saját kezű másolataiban – részletezte Papp Ágnes zenetörténész, Kájoni műveinek szakértője. – Az eredeti művek nagyobb részének Viadana a szerzője, aki szintén ferences volt, s Mantovában működött 1600 körül. E motettáknak szövegük szerint nem volt szigorúan megkötve a templomi használata, hiszen itt nem misékről vagy vecsernye-zsoltárokról van szó. Tehát bőven adódik lehetőségünk arról gondolkodni, Kájoni hogyan képzelte el ezeknek a megszólaltatását a csíksomlyói vagy a szárhegyi templomban. Viszont annyit a kézirat első látásra elárul: a közép-európai muzsikusok által kultivált betűkottás, ún. orgonatabulatúra-írással van lejegyezve. Megállapítható, hogy Kájoni az eredeti darabokat kivonatosan másolta le: kiválasztott egy-egy énekszólamot, s csak azt örökítette meg. Többnyire kíséretet, basszusszólamot is adott hozzá. Ez felveti a kérdést, milyen célja volt a másolásnak? A választ keresve kiderült, hogy a vonalrendszeres kottaolvasást taníthatta rendtársainak. Egy orgonista ugyanis akkoriban sokkal inkább olvasott betűkottát, mint vonalrendszeres kottát. A másik kérdésünk az, hogyan viszonyulnak letétjei az eredetikhez? Közelebbi vizsgálódás meglehetősen lényeges különbségeket mutatott ki Viadana és mások művei, illetve Kájoni érdekes átiratai között. Néhol úgy dolgozott, mintha maga is zenét szerzett volna. Összességében a gyűjtemény ékes példája annak, hogy a nyugat-európai barokk újdonságai a 17. században hogyan keltek életre a keleti végeken, a Kárpátok lábainál. A fakszimile – A kézirat fakszimiléje a Dévai Szent Ferenc Kiadónál jelent meg, 450 számozott példányban. Schöck Gyula ismert magyarországi könyvkészítő és munkatársai szakértelmét dicséri. A kiadvány érdeme többek között, hogy óvja az eredeti kéziratot és kutatási, kiállítási célokra is felhasználható – véli Muckenhaupt Erzsébet. – Ha valaki netán már a Kájoni-kódex megjelenésekor szívesen válogatott a színes kínálatból, hogy megszólaltasson valamit, most kiegészítheti egy-két énekelt szólódarabbal, ha van olyan vállalkozó szellemű, hogy a betűkottát kibetűzi. Nem akkora ördöngösség egyébként... – jegyezte meg Papp Ágnes. – A bevezetőből megtudható, melyek a Kódexszel közös darabok, sőt két kottát is közöltem mellékletben a legérdekesebb átiratokból. A Viadana-motetták modern kiadásai, a gyűjteményből megismert zeneszerzőnevek talán kedvet csinálnak ennek a régi zenének az ízlelgetéséhez – ma a világhálóról már számtalan hallgatnivaló elérhető. De ne kendőzzük el: szépsége, tetszetőssége révén a hasonmás kiadás igazi csemege a könyvritkaságokat kedvelők számára is. Daczó Katalin