A szövetség nevében Kelemen Csongor volt politikai fogoly köszöntötte a résztvevőket, mondván: „az emléktáblán szereplő mind a 264 meghurcoltra élő kérdőjelként emlékezünk”.

Nagy Benedek történész, volt politikai elítélt kijelentette: fel kell nyitni a fiatalok szemét, hogy ne kövessék el újra a múlt hibáit, a diktatúra szörnyűsége ne ismétlődhessen meg. Beszédében ostorozta azokat a politikai szereplőket, akik báránybőrbe bújt farkasokként akadályozták az ország demokratikus átalakulását.

A kommunizmus iskolai oktatásának fontosságát hangsúlyozta Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere. Rámutatott, hogy

az egykori meghurcoltak még hitelesen mesélhetik el a jelen generációjának a totalitárius rendszer szörnyűségeit és azt: mekkora kincs a szabadság, mert ha ez elvész, akkor mi, erdélyi, csíki magyarok is elveszünk.

Tóth László főkonzul a magyar kormány nevében köszöntötte a megjelenteket, kiemelve: sok millióan voltak sokféleképpen áldozatai a kommunista rendszernek.

– Akikre ma emlékezünk, óriások voltak, akik életüket áldozták a szabadságért, miként a fiatal Bauer Sándor, aki a diktatúra ellen égő fáklyaként tiltakozott, mondván: „Szeretnék élni, de most szénné égett holt testemre van szüksége a nemzetnek” – idézte fel a főkonzul az egykor Budapesten, a Nemzeti Múzeum előtt történteket. 

Az egyházak részéről Darvas-Kozma József római katolikus esperes és Szatmári Szilárd református lelkész áldotta meg a megjelenteket. Az áldozatok előtti tiszteletadás koszorúzással és a székely himnusz éneklésével zárult.