Az esemény kezdetén köszöntötték a neves és rangos meghívottakat határon innen és túl, majd Dávid László, a Sapientia – EMTE szenátusi elnöke ünnepélyesen megnyitotta az ülést hangsúlyozva, hogy „a címet olyan emberek kapják, akik ugyanazt az értékrendet vallják, mint az egyetem, segítették az egyetem fejlődését, amire büszkék lehetnek, mert huszonkét év alatt elértük azt, hogy a romániai rangsor előkelő helyére kerültünk”.

Tonk Márton, a Sapientia – EMTE rektora köszöntőbeszédében a többi között kifejtette:

– Mi, erdélyiek úgy tartjuk és úgy érezzük, hogy a családon túl lennie kell egy tájegységi, regionális közösségnek, egy erdélyi nemzeti közösségnek, egy történelmi tudatában összeforrott magyar közösségnek, egy, akár éppen a csíksomlyói búcsú által is egyben tartott vallási közösségnek s végül, de nem utolsósorban a sapientiás közösségnek. A Sapientia több mint egyetem. Nemcsak kiváló szakembereket, kiemelkedő szakmai teljesítményű technokratákat képzünk, hanem az erdélyi és Kárpát-medencei magyar közösségnek elkötelezett, ennek jövőjére, értékeire érzékeny értelmiségi utánpótlást készítünk fel.  

Maróth Miklós kiváló professzor méltatására Pap Levente dékánhelyettest kérték fel. A laudációban a kitüntetett tudományos munkásságát, oktatói tevékenységét és oktatáspolitikai szerepvállalását magasztalták. Megtudtuk, hogy a kitüntetett a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjaként, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem arabista, latin és ógörög szakos hallgatójaként tudatosan készült a tudományos pályára. Első tudományos publikációja a magyar ókortudomány egyik legnevesebb lapjában jelent meg, 1969-ben. Maróth professzor munkásságának egyik sarkalatos pontja a klasszikus antik filozófia arab recepciójának kutatása. Behatóan foglalkozott az arab filozófiával és politikatörténettel, nem kevésbé tudománytörténettel. A Magyar Tudományos Akadémia először levelező, majd rendes tagjainak soraiba választotta. A neves intézmény Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának elnöke és az Akadémia alelnöke is volt. Oktatói tevékenységét az ELTE-n kezdi 1975-ben, ugyanitt lesz címzetes tanár 1989-től, majd az újonnan megalakuló Pázmány Péter Katolikus Egyetemre nevezik ki a klasszika-filológia és az arabisztika professzorának. Külföldi tevékenységének állomásai közt – ezek egy része kutatói munka volt – első a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Keleti Intézete, Leningrád, majd 1986-ban egy szemesztert a Harvard Egyetemen és 1999-ben szintén egy szemesztert Cambridge-ben dolgozott.

– Maróth Miklós akadémikus tudományos pályája, oktatói tevékenysége és a Sapientia – EMTE irányában tanúsított mindenkori jóindulatú támogatása megalapozottá teszi a doctor honoris causa kitüntető cím odaítélését – fogalmazott a laudáló, majd egy bibliai idézettel zárta gondolatait: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.” (Péld 1,7)

Az eseményen a köszöntések és laudációk után a kitüntetett székfoglaló előadását a kereszténységről hallgathatta meg a közönség. A beszédek között a Csíki Kamarazenekar előadása emelte a hangulatot.