Úgy tűnik, végre bizonyítható lesz, hogy Csíkban is az első kőtemplomok építése előtt, valamikor a 12. század elején már léteztek fa- vagy sövénytemplomok – erre a következtetésre jutott dr. Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze a csatószegi templom megelőző régészeti feltárása során. [caption id="attachment_78314" align="aligncenter" width="1000"] A gótikus szentély visszabontott saroktámpillére a mai szentély déli oldalánál Fotó: Botár István[/caption] Készül a csatószegi templom helyreállítási terve, és az előtanulmányaihoz szükséges geotanulmány miatt a földet geológiai fúrások bolygatták volna, ezért az elmúlt napokban a kulcsfontosságú helyeken megelőző régészeti feltárás történt. A szakértők összesen öt szelvényt nyitottak, és azt vizsgálták, hogy egymáshoz időrendben hogyan viszonyulnak az épület egyes elemei, melyik a templom korábbi része, és melyik a későbbi. – Sikeres volt a kutatás – foglalta össze dr. Botár István régész. – Sikerült azonosítani a középkori, késő gótikus templom kiterjedését, most már pontosan tudjuk, hogy valamikor a 18. században honnan bővítették, és sikerült igazolnunk, hogy a hajó, legalábbis az északi oldal korábbi, mint a késő gótikus szentély, illetve, ami nagyon érdekes, de ritkábban fordul elő, hogy az északi és a déli hajófal nem egyidős. Csatószeg először a 14. század elején kelt pápai tizedjegyzékben szerepelt. A valamikor Csíkszentsimonnal közös plébániatemplomát különlegessé teszi az, hogy a gótikánál korábbi északi hajófala is legalább két periódusban épült: nyugati része rendes kőalapozású, a másik részének viszont döngölt földből készült alapozása van. – Ez a döngölt földből készült alapozás jelenlegi ismereteink szerint Székelyföldön és Erdélyben is igen ritka – közölte a régész –, és azért különösen érdekes, mert arra világít rá egy ilyen vidéken, ahol volt kő bőven, és mégis inkább az Alföldre jellemző döngölt alapozást használtak, hogy olyan építőmester jött, aki ezt a technikát ismerte és alkalmazta. Számomra ez azt jelzi, hogy a mesterek már az Árpád-korban is mozogtak, utaztak az Alföld és Erdély legkeletibb része között is, másrészt arra is utal, hogy a mi csíki templomaink sem egy hullámban, nem egyszerre épültek, hanem mindegyiknek saját egyedi építéstörténete van. Az északi hajófal egy részének döngölt földalapozásában – amely a jelenlegi épületnek a legkorábbi része – nagyon sok égett paticsdarabot találtak a szakértők. Ezek egy sövény- vagy faépület tapasztásából származó, másodlagosan felhasznált törmeléket jeleznek. Botár István szerint ez a paticsos épület, aminek a törmelékét felhasználták a döngölt alaphoz, egy ott álló fatemplomnak vagy sövénytemplomnak a leégett maradványa. – Ha ez igaz lenne, azt jelentené, hogy talán sikerült igazolnunk itt Csíkban először – s máshol sem olyan gyakori –, hogy a kőtemplomokat vidékünkön is megelőzhették föld felszínén álló, föld-fa-sár valamilyen kombinációjában épült templomok – jelentette ki Botár István. – Ezt támasztja alá az is, hogy a döngölt földalapozás készítésekor elődeink megsértettek egy sírt, vagyis ezt a templomot megelőzte egy sírokkal ellátott templom, és ez a sír ahhoz a fapaticsokat eredményező templomhoz tartozott, ami valahol a környéken állhatott. A megelőző régészeti ásatás során több korai Árpád-kori sírt is sikerült feltárniuk a szakértőknek, s bár jellegzetes leletanyaggal keltezett sír nem volt, Botár István abban bízik, hogy sikerül C14-es vizsgálatot végezni. – Ha ez a vizsgálat is a kora Árpád-korra keltezi a sírokat, akkor egy fatemplomnak a korai létét is fogjuk tudni igazolni. Csíkszentsimon területén egyébként van kora Árpád-kori régészeti lelőhely, voltak már cserépleleteink, és ha itt település volt, ha a 11. században lakták, akkor templomnak is lennie kellett – állítja a régész. Daczó Katalin