– Az emlékezet tartja össze a világot, az emlékezet köt össze múltat jelennel és erősíti meg a jövő iránti elkötelezettségünket. Ez a nap arra kötelez, hogy számot vessünk a múlttal, megértsük és továbbadjuk üzenetét – ezekkel a szavakkal köszöntötte Ferenczy Krisztina az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 67. évfordulójára szép számban megjelent emlékező közönséget, majd felkérte vitéz Nagy Benedeket, volt '56-os elítéltet, hogy mondja el ünnepi beszédét.

Az egykori politikai elítélt felszólalásában felelevenítette a hatvanhét évvel ezelőtti eseményeket. Elhangzott, hogy a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem hallgatójaként részt vett a diáktanács programjának megfogalmazásában, amiért 1956. november 24-én letartóztatták és ötesztendei börtönre ítélték. Az egykori magyar egyetem diákjaiként „demokratikus és békés eszközökkel akartuk fellazítani a sztálini szovjet oktatási rendszert, kinyitni a kapukat minden irányba, és ennek lettünk az áldozatai” – idézte fel a történéseket.

– 1956-ban egy kis nép megvető bátorsága az egész világot lázba hozta. Egy forradalmat vérbe lehet fojtani, de az igazságot soha – vonta le a következtetést és üzente a jelen kor emberének Nagy Benedek. 

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében Fodor Tamás konzul mondott beszédet. Szónoklatában felhívta a figyelmet, hogy bár a történelem időről időre megpróbálta, a magyar nemzetet nem lehetett megtörni. Ez '56 üzenete is, ezért kell továbbadni annak szellemiségét. A konzul megköszönte az élő és elhunyt hősök példamutatását, az erdélyi és székelyföldi magyar szabadságharcosok helytállását.

– Sokat vérzett Erdély és Székelyföld magyarsága, azért, mert felvállalta a véleményét, és oly sokszor a történelemben, a legnehezebb időszakokban álltak oda és támogatták az anyaországi nemzettársaikat” – értékelte az erdélyi magyarság helytállását a konzul, méltó ünneplést kívánva a megjelenteknek.

A beszédeket követően Kelemen Csongor, az 56-os vitézi rend hadnagya szavalta el Márai Sándortól a Mennyből az angyal című verset, majd a történelmi egyházak áldása következett. Végezetül pedig elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Az ünnep magasztos hangulatát a magyar és a székely himnusz eléneklése emelte, amit a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar kísért.