Nem azt akarom bemutatni, hogy miként kell székely kaput készíteni, milyen kell az legyen, hanem azt, hogy én hogyan csinálom – összegezte „Ez a kapu nem akar kizárni…” című kötete tartalmát a Csíksomlyón élő kapufaragó mester, Székely Csaba. A kötetet holnap este 6 órakor mutatják be a Csíki Székely Múzeum protokoll-termében. Két tanult mestersége van a csíksomlyói Székely Csa­bának: fényképész és ka­pufaragó. A fotografálást Bukarestben sajátította el, a fafaragással Csíkszeredában, a Művészeti Népiskola kétéves tanfolyamán ismerkedett meg. Aztán annyira megtetszett neki ez a foglalatosság, hogy nyolc évig folyamatosan visszajárt a faragókhoz, mert, mint mondja, nemcsak az oktatóktól, hanem a faragó kollégáktól is sokat lehet tanulni. A két szakma először a múlt század nyolcvanas éveiben találkozott: már túl volt első faragott kapuján, amikor felkérést kapott, hogy fényképezze le Udvarhelyszék faragott kapuit. Az első kaput 1980-ban faragta, utána még több mint ötven következett, a nagykapuk számát 15-re teszi. Másodmagával, Török Csaba taplocai fafaragóval együtt faragta a Csomortánban felállított Kárpátok Őre szobrot védő tornyot, munkái itthon és Magyarországon egyaránt megtalálhatóak. – Csak csíki kapukkal foglalkozom – szögezte le, s máris sorolta e tájegység faragott kapuinak jellegzetességeit: íveik három középpontúak, palmettában végződő életfa díszíti őket, a díszítés visszafogott, nem festett. S beszélt a kopjafákról is, mon­dván: nem tartja megalapozottnak azt az állítást, miszerint azok a protestáns vidékekre lennének jellemzőek, ugyanis a pogány korban a magyarok a harcokban elesettek hantját az elhunyt kopjájával jelölték meg. A kopjafák díszítése pedig az elhunyt névjegye, ugyanis kiolvasható belőle neme, életkora, vagyoni helyzete, társadalmi státusa, családi állapota egyaránt. De ugyanígy árulkodnak a család közösségi státusáról, vagyoni helyzetéről, életviteléről egyaránt a faragott kapuk is. Könyvét gyakorlatinak, amolyan kézikönyvnek szánta, segítségül a faragóknak. A csernátoni Haszman Pált idézve Székely Csaba intézménynek nevezi a székely kaput, olyannak, amely határvonalat, de átjárást is biztosít az egyén és a közösség között. Az már az egyénen múlik, hogy kapuja elzár, vagy beenged. A gazdagon illusztrált kötet számba veszi a kapu elkészítésének lépéseit az anyag kiválasztásától a darabok ácsolásán át a faragásig, majd a kapuállításig, majd részletesen leírja több – elsősorban közösségi térben felállított – kapu, kopjafa, illetve más faragvány elkészítésének történetét. A kötetet holnap este 6 órakor mutatja be Szatmári Ferenc, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség elnöke és András Lajos a Csíki Székely Múzeum protokoll-termében szervezett könyvbemutatón, az ismertetést kötetlen beszélgetés követi. Sarány István