Az igazságszolgáltatás jelenlegi intézményes, jogi eljárásokon alapuló változata természeténél fogva nem tudja figyelembe venni az igazság szolgáltatásának emberi oldalát, azaz képtelen morális és lelki elégtételt nyújtani a bűncselekmények áldozatainak. Ezen változtathatna az angolszász területen ténylegesen alkalmazott kárhelyreállító (szakzsargonban resztoratív) igazságszolgáltatás. A Hargita megyei rendőrség A bűnmegelőzés hete elnevezésű rendezvénysorozata keretében ennek mikéntjéről és hogyanjairól tartottak tegnap előadást a Sapientia – EMTE oktatatói a megye valamennyi sz egletéből összesereglett rendőröknek. [caption id="attachment_78390" align="aligncenter" width="1000"] Tanácskozó rendőrök. Középpontban a resztoratív eljárás Fotó: László F. Csaba[/caption] Manuela Ionescu, a Hargita megyei rendőrség bűnmegelőzési osztályának koordinátora elmondta: országos premierről van szó, korábban senki nem tartott a rendőröknek képzést a kárhelyreállító igazságszolgáltatásról. Hozzáfűzte: nincs közösség konfliktus nélkül, a kárhelyreállító igazságszolgáltatás éppen ezek kezeléséhez nyújt gyakorlati segítséget. Varró Éva pszichoterapeuta elmondta, több angolszász országban, így az Amerikai Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában elkezdték alkalmazni a módszert, törvényt is alkottak a szabályozására. A tettes tudatlanságától az áldozat lelki békéjéig Az előadásból, amelyen a Sa­pientia – EMTE több oktatója kivette a részét, kiderült, a kárhelyreállító igazságszolgáltatás meglehetősen hosszas, akár több évig is eltartó folyamat, amely nemcsak a közvetlenül érintetteket, azaz az elkövetőt és az áldozatot, hanem a közvetve érintett teljes közösséget bevonja. A hagyományos igazságszolgáltatás többnyire kimerül abban, hogy bünteti az elítéltet, az áldozat pedig legfeljebb anyagi kártérítést kap, de az erkölcsi és lelki kára megmarad. A resztoratív igazságszolgáltatás célja ugyanakkor éppen az, hogy helyreálljon az áldozat lelki békéje, miközben az elkövető is szembesül tetteinek tényleges következményeivel. Az angliai tapasztalatok azt mutatják, hogy a kárhelyreállító igazságszolgáltatásban önként részt vevő bűncselekmény-elkövetők közül feleannyi visszaeső bűnöző kerül ki. Kósa István szociológus ugyanakkor elmondta: a konfliktusmegoldás resztoratív módszere minden esetben magára az elkövetett tettre koncentrál, nem általánosít, élesen megkülönbözteti magát a tettet a tettestől. Varró Éva ugyanakkor kifejtette: mielőtt az áldozatot szembesítik az elkövetővel az úgynevezett resztoratív konferencián, mindkettőjüket alaposan felkészítik, hogy pontosan tudják, mire számítsanak, mi a folyamat célja. Mint részletezte: legtöbb esetben a tettes meglehetősen keveset tud arról, hogy pontosan milyen hatásai voltak az általa elkövetett bűncselekményeknek. Az áldozat azonban elmondhatja neki, hogy mi volt számára a legrosszabb a történetben, és mi kellene történjen ahhoz, hogy többé ne érezze áldozatnak magát. Így működik a gyakorlatban Szemléltetésként levetítettek egy megtörtént angliai esetet bemutató rövidfilmet. A film alaptörténete meglehetősen egyszerű: a betörőt rajtakapta a ház tulajdonosa, aztán verekedni kezdtek, a betörő betörte az áldozat fejét az első keze ügyébe kerülő fémtárggyal, majd elmenekült, de éppen az időközben kiérkező rendőrök karjaiba futott. Később mindketten vállalták, hogy részt vesznek a resztoratív igazságszolgáltatásban. Az áldozat azért, mert az eset után állandó félelemben élt, hogy amikor hazaér, nem talál-e ott egy betörőt, a tettes meg azért, mert legalább addig sem a zárkában ül. A betörőt eleinte az egész nem érdekelte, csak akkor fogta fel, mekkora kárt okozott, amikor az áldozat elmondta neki, hogy azóta félelemben él és elvesztette azt a hitét, hogy meg tudja védeni a családját. Az igazi beszélgetés csak ekkor indult, és az lett a végeredmény, hogy a hosszú folyamat végén a felek megbékéltek egymással, a betörő szabadulásakor egykori áldozata segített munkát találni. Sőt, jó barátok lettek. A vetítést követően az előadók ugyanakkor elmondták: természetesen nem mindig kötnek barátságot egymással az eljárásban részt vevő személyek, de többnyire kölcsönösen tisztelni fogják egymást. Az áldozat választ kap kínzó kérdéseire, hogy miért éppen őt szemelték ki, az elkövető szabadulása után meg könnyebben tud visszailleszkedni a társadalomba, ugyanis ha a közösség elhiszi neki, hogy megjavult, akkor megszűnik az a megbélyegzettség, amellyel a börtönviselt emberek többnyire szembesülnek. Fogékony rendőrök Az előadás után érdekes volt az előadáson részt vevő, meglepően nyitottnak bizonyuló rendőrök reakcióit is hallgatni. Volt köztük, aki arról számolt be, hogy a filmben látott konfliktuskezelési technikákat maga is használta, anélkül, hogy ennek tudatában lett volna. Egy másik rendőr ugyanakkor inkább hitetlenkedésének adott hangzott, szerinte nem biztos, hogy ami Angliában működött, az nálunk is működni fog. Elhangzott a rend őreinek a szájából, hogy bizony gyakran szembesülnek hasonló feladatokkal, amikor békéltetni kell az érintett feleket. Stanciu Christian Leone, a Szeben Megyei Rendőrség bűnmegelőzési osztályának koordinátora szerint a módszert elsősorban a családon belüli erőszak kezelésében és a feltételesen szabadlábra helyezett elítéltek társadalmi visszailleszkedésében lehetne felhasználni. Kiss Előd-Gergely