Először sikerült egy gömbfejű hajtűs, nagy valószínűséggel 12. századi sírt feltárni Csíkban, és több hasonló korból származó sírt megfigyelni – adta tudtunkra Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze. A tárgyként aprócska, de a térség történetében jelentős szereppel bíró leletet a csíkszentmiklósi templomnál végzett régészeti kutatás során találták, és további bizonyítékként szolgál arra, hogy Csík már a 12. században a Magyar Királyság része volt. Botár István a csíkszent­miklósi feltárás előtt tulajdonképpen számított arra, hogy a jelenlegi barokk templom elődjének nyomaira fognak bukkanni, de arra nem, hogy kiderül, az épület déli fala tulajdonképpen a korábbi, gótikus templom ma is álló fala, az északi fal pedig még korábbi, valószínűleg Árpád-kori. – Eléggé félreismertük ezt a templomot, alapvetően azt gondolták, hogy itt a 18. századi nagy építkezéskor elbontottak szinte mindent, és a torony kivételével nem maradt régi rész, ugyanakkor feltételezték, hogy a déli és az északi hajófal őrizhet középkori elemeket. Tehát nem teljesen előzmény nélküli a mi kutatásunk, de a déli és az északi hajófalat eddig egy periódusból származónak tartották, a meglévő támpilléreket pedig középkori­nak hitték, pedig ez utóbbiakról most egyértelműen kiderült, hogy kora újkoriak – számolt be az eredményekről. A csíkszentmiklósi kutatás a templom helyreállítási tervének előzménye. A régészek a tervezett geoszondák helyén kutattak, az alapozási mélységeket, a falak alját vizsgálták, és azt is tanulmányozták, hogy az alapozások egymással milyen viszonyban vannak. Öt szelvényt nyitottak a templom és hármat a védőfal körül, visszabontott támpilléreket, lábazati elemeket vizsgáltak, Kósa Béla művészettörténész falkutatást végzett, és az eredmények azt mutatják, hogy a mai barokk templomnak jelentős középkori felmenő falai vannak. A déli és az északi hajófal alatt is találtak sírokat a régészek: mindkét oldalon a gótikánál és az Árpád-kori templomnál is korábbi, a templomoktól eltérő, vagyis északnyugat–délkelet tájolású sírokat. – Végre, 15 év után először sikerült több olyan sírt megfigyelni, amely tájolása és betöltése alapján a gótikus templom elődjénél is korábbi. És ami különösen fontos, hogy az északi fal alatt levő temetkezésben a fej mellől olyan gömbös fejű hajtűk kerültek elő, amilyen gömbös fejű hajtű Erdély-szerte mindenhol 12. századi pénzekkel társult. Hogy magyar volt-e az elhunyt kislány, akinek sírjáról szó van, a csontokból nem derül ki, de olyan viselete volt, mint a magyar királyság Erdélyben lakó népességének. Legalább négy hajtűje volt annak a kislánynak, mert nyolc félgömböt találtunk. Ugyanakkor volt egy olyan sír a gótikus támpillér alatt, aminek a tájolása a korai hajtűs sírral egyezik, és aminek a szájában volt egy pénz, egy egyoldalas brakteáta, aminek a meghatározását a Magyar Nemzeti Múzeum numizmatájától várjuk. Egy olyan típusú pénzről van szó, amilyent a 12. század közepétől használtak Magyarországon. A csontokat karbonizotópos, C14-es módszerrel is keltezni szeretnénk, még akkor is, ha elég jól keltezettek a mellékletek alapján, mert egy kontrollminta sose árt – fejtette ki a régész. Botár István szerint eddig azért nem találtak ilyen sírokat, mert a Csíki-medencében a cintermen belüli temetkezés még ma is tart, ezért csak a templomok fala alatt vagy közvetlenül a támpillérek mellett maradhattak érintetlen temetkezések. A régész azt is elmondta, hogy az összetartozó csontvázakat a múzeumba szállítják, azokat a kevert csontokat, amelyek nem tartoznak össze, és amelyeket már évszázadokkal ezelőtt, a templomok építésénél megbolygattak, összegyűjtötték, visszatemetik. A geológus megnézi az alapozási mélységeket, majd mindent visszatöltenek. A feljegyzett, lerajzolt, fotózott, dokumentált eredmények a helyreállítási terv kiindulópontjai lesznek, mert a plébánia egy nagy volumenű templomfelújításra pályázik. Daczó Katalin