– A kezdetektől nyomon követi, egyengeti a társulás működését. Hogyan, honnan indult a kezdeményezés? 

– A Bogát ADI története egészen tizenöt évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor az alapító községek – Madéfalva, Csíkcsicsó és Csíkrákos – vezetősége megbeszélést kezdeményezett, amelyet 2008. január 7-én, a madéfalvi megemlékezés után meg is tartottak. A beszélgetés témája egy fejlesztési társulás megalakítása volt, amely által nagyobb európai uniós pályázati összegeket tudunk lehívni. A megbeszélést követően konkrét előrelépés nem történt egészen 2008 júniusáig. A helyhatósági választások után minden településen megalakultak az új tanácsok, és az ötlet újból napirendre került. Most már a korábbi három községhez jelezte csatlakozási szándékát Csíkszentmihály vezetősége is. A bejegyeztetés kivitelezésével a társulás vezetősége engem bízott meg, végül a négy község részvételével 2008. szeptember 19-én hivatalosan is megalakult a Bogát Önkormányzati Fejlesztési Társulás, vagy ahogy mi emlegetjük, az ADI Bogát. Időközben a társulás tagjainak száma gyarapodott, 2021. június 1-jétől csatlakozott Szépvíz és Csíkpálfalva is.

– Miben élvez előnyt a társulás egy önkormányzattal szemben pályázati lehetőségek szempontjából? 

– A fő célkitűzés az volt, hogy olyan európai uniós, illetve bármilyen más potenciális forrást vonjunk be a térségbe, amelyből főleg alap-infrastruktúrát lehet bővíteni. A fejlesztési témakör aztán gyarapodott, így a társulás turisztikával is foglalkozott. Állandóan arra törekedtünk, hogy feltérképezzük a lakosság szükségleteit, és össze­egyeztessük azokkal a pályázati kiírásokkal, amelyekben a társulás részt tudott venni. A 2007–2014-es uniós pályázati ciklusban főként az együttműködéseknek adtak előnyt. Gyakorlatilag 2007-ben jelentek meg az első társulások. A kiírások már úgy jelentek meg, hogy ha egyedül egy önkormányzat pályázik például úthálózat felújítására, akkor egymillió euróra számíthat, viszont ha két vagy több szomszédos község társulásként pályázik, akkor akár hatmillió eurós összeget is lehívhatott. Egy község egymagában bizonyos alap-infrastruktúrákat nem tud kiépíteni, egyszerűen működésképtelen. A hálózatokban, rendszerekben való gondolkodás sokkal előnyösebb, költséghatékonyabb. A pályázatok elkészítési költségei társulás nélkül megsokszorozódnának, a bürokratikus útvesztőkről nem is beszélve.

– Mit sikerült eddig megvalósítani? 

– Összesen tizenegy projektet adtunk le. Ebből hetet kedvezően bíráltak el, az utolsó kivitelezése jelenleg folyamatban van. A társulás alkalmazottai nemcsak a kistérség projektjeivel dolgoznak, az elmúlt években az önkormányzatok, különböző civil szervezetek, egyesületek pályázatait is elkészítették, ha volt felkérés rá. A legelső leadott pályázatunkkal sikerült az eddigi legnagyobb összeget bevonni a térségbe, a közel hatmillió euró értékű támogatásból Csíkcsicsóban, Madéfalván és Csíkszentmihályon leaszfaltoztuk a községi utakat, utóbbi településen napközi otthon is épült, Csaracsóban pedig a régi iskola helyére kulturális és természeti örökséget népszerűsítő, valamint tájékoztató központot létesítettek. Mindemellett Madéfalva és Csíkrákos lakosságát kiszolgáló szennyvíztisztítót építettünk a hozzákapcsolódó ivóvíz- és szennyvízhálózatokkal együtt. A számok embere vagyok. Ha tizenöt év költségvetését nézzük, a társulás működési költsége – ami 2,1 millió lej – soknak tűnhet. Cserébe a különböző pályázatokból származó bevétel 41,5 millió lej, ami, úgy gondolom, sokatmondó, és megérte a befektetett munkát.

– Milyen a kapcsolat a társulásban részt vevő községek vezetői között? 

– Nem véletlenül beszélünk társulásról. Jószomszédi viszony nélkül a partneri kapcsolat se tudott volna kialakulni. Amikor az együttműködést hivatalossá tettük, még nem láttuk a nehézségeket. Ahogy szokták mondani, a puding próbája az evés. Amikor gyakorlatba kell ültetni az együttműködést, előfordulnak véleménykülönbségek, de a cél érdekében mindig kompromisszumok születnek. Különben nem jönnének létre ekkora nagyságrendű fejlesztések. Az lehetetlen, hogy mindig minden partner százszázalékosan elégedett legyen, de túlnyomórészt jó az együttműködés. Figyelembe véve a települések nagyságát és lakossági számuk arányát, azt mondhatjuk, hogy nagyjából mindegyik partner testvériesen részesült a pályázati juttatásokból. 

– Melyek az idei tervek?

– Jelenleg folyamatban van a víz- és csatornahálózatok bővítése és korszerűsítése a Bogát ADI területén. A munkálatok határideje az idei év vége. Ezenkívül a társulat alkalmazottai végzik a csíkcsicsói Ábel-ház műemlék épület felújítására vonatkozó adminisztrációs feladatokat. Ott hamarosan el is kezdik a munkálatot. Ugyanakkor rövidesen elérhető lesz a Csík LEADER egyesületnél a vízgazdálkodási tanulmány elkészítését támogató pályázat. Ez azért is szükséges, mert a Nemzeti Stratégiai Tervben pályázatot hirdetnek öntözőberendezések megvalósítására. Erre speciális egyesületek pályázhatnak, amelyeket gazdák vagy szövetkezetek hozhatnak létre. A másik előfeltétele a pályázásnak egy vízügyi tanulmány, amelyet megpróbálunk előzetesen elkészíteni, hogy majd az egyesületeknek segítsünk, és gördülékenyebb legyen a munka. Másodsorban ez a tanulmány nemcsak az öntözőrendszerek kialakítását segíti elő, hanem a teljes vízgazdálkodást fogja át. Tehát árvízvédelmi szempontból is fontos. Jelenleg ez a három fő tevékenység van folyamatban. Távlati célok között szerepel további községi és mezei utak, bicikliutak létesítése, idősotthon és ipari park építése. A turizmus szintén „kiaknázatlan” terület a térségben, és energetikai szempontból is nagy hiányosságaink vannak. A megvalósítások részben függnek a kiírásoktól, másrészt attól, hogy az önkormányzatok milyen szinten képesek az önrészt biztosítani.

– Milyen kihívásokkal szem­besülnek?

– A projektek szempontjából mindig a legnagyobb nehézség a bürokrácia. Az engedélyeket kiállító intézmények közötti kommunikáció hiánya sokszor megnehezíti az ügyintézést. Ami még probléma, hogy nincs mindig kiszámítható kiírási naptár. Éltünk olyan időszakot, amikor már decemberben tisztán láttuk, hogy a következő év melyik hónapjában mire készülhetünk. Jelenleg úgy történik, hogy egyszerre mindent kiírnak, és ha fel vagyunk készülve, azonnal lépünk, különben lemaradunk. Gyakran az is előfordul, hogy időközben megváltoztatják a „játékszabályokat”, és teljesen újra kell tervezni a munkafolyamatot. Olyan is volt, hogy olyannyira módosultak a feltételek, hogy kénytelenek voltunk visszalépni, és több hónapnyi munkánk veszett kárba. A tizenöt év alatt természetesen voltak kudarcaink. Hangsúlyoznám, hogy a meg nem nyert pályázatokkal is szinte ugyanannyi munka van, mint a sikeresekkel. Tény az is, hogy kudarc és kockázat nélkül nincs fejlődés és előrelépés.

– Miként látja a társulás jövőjét a 2024-es önkormányzati választások után?

– Az elmúlt tizenöt évben több választáson, ezáltal változáson vagyunk túl. Mi mindig azt hangsúlyoztuk a társulásban részt vevő önkormányzatoknak, hogy magát a társulást ne használja senki semmilyen formában politikai csatározások színteréül. Az ilyesfajta megnyilvánulás megbélyegezheti az együttműködést, és kudarcba fulladhat. Ezt mindeddig sikeresen be is tartottuk, tehát a társulás projektjeinek sikere vagy kudarca fölött egymásnak feszülés nem történt. Az esetleges vezetőcserék a társulás jövőbeni célkitűzéseit is befolyásolhatják jó vagy rossz értelemben. Viszont a működés szempontjából nem gondolkozhatunk négyéves mandátumokban, illetve egyes polgármesterekben. Itt hétéves projektciklusokban gondolkozunk, és a pályázatokat minden változástól függetlenül kivitelezni kell az utolsó pontig. A jó együttműködéshez az egyéni érdekeket és a pártpolitikát félre kell tenni, különben nincs előrelépés.