borús égbolt
enyhe eső
enyhe havazás
Énekek szerelemről és szenvedélyről
Harmadik alkalommal lép fel a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon az osztrák Michael Posch, először még a bécsi Clemencic Consort tagjaként, legutóbb pedig már az Unicornnal érkezett Csíkszeredába. A tegnapi közönségtalálkozón elmondta, mai koncertjük teljesen más lesz, mint az előző, hiszen ezúttal egyetlen szerző Oswald von Wolkenstein műveit adják elő.
[caption id="attachment_32314" align="aligncenter" width="620"]
Michael Posch (jobbról) tolmács révén közölte mondanivalóját Fotó: László Róbert[/caption]
Gondolkodás nélkül igent mondott, amikor felkérték, hogy lépjenek fel az idei fesztiválon, és erre biztatta azokat a kollégáit is, akik még nem jártak Csíkszeredában, hiszen itt a zenészeknek egészen különleges élményben van részük – mondta el kérdésünkre Michael Posch, az ausztriai Unicorn együttes alapítója. – A többi fesztivállal ellentétben itt lehetőség van találkozásra, beszélgetésre a zenészekkel, szinte olyan, mint egy svédasztal: mindenki ad, miközben mindenki kap valamit, mindent alaposan megszerveznek – vélekedett.
Az Unicorn együttest 1991-ben alapította neves osztrák, spanyol, svájci és német zenészek részvételével, azzal a céllal, hogy a középkor és a reneszánsz változatos zenéjét a szélesebb közönség számára is elérhetőbbé tegye. Mivel mindezt egy újfajta szemlélet révén kívánta megvalósítani, művészetük középpontjában a hiteles hangszerelés és a historikusan dokumentált rögtönzés áll, kerülve azonban a kottához való merev ragaszkodást. Rendszeresen hívnak meg énekes és hangszeres művészeket vendégelőadónak, miközben maguk is több együttessel koncerteznek, ezáltal is gazdagítva régizenével kapcsolatos tudásukat és fejlesztve virtuozitásukat.
A Csíkszeredai Régizene Fesztiválon csütörtökön fél nyolckor lépnek fel a Mikó-vár udvarán Oswald von Wolkenstein – énekek szerelemről és szenvedélyről című műsorukkal. Michael Posch elmondta, korábban kevesen játszottak Oswald von Wolkensteint, mivel nagyrészt az egyszólamú kompozícióit ismerték, amelyek kevesebb lehetőséget tartogatnak, mint egy többszólamú. Egy másik izgalmas része a választásnak, hogy Oswald von Wolkenstein tulajdonképpen korabeli francia és olasz slágereket „lopott”, s ezeket egyéni stílusában német szöveggel átalakította. Ugyanakkor elmondta, húsz éve, mióta ezzel a zenével foglalkozik azon gondolkodik, hogy miként érthettek ennyi mesterséghez az 1400-as években, hiszen Oswald von Wolkenstein egyaránt volt költő, zeneszerző, csillagász és diplomata, játszott fúvós, vonós, ütős hangszereken és énekelt is. Megemlítette, zenéjét két kötetben, nagyon tudatosan hagyta hátra az utókornak úgy, hogy ez a zenetörténet során az első kottáskönyv, amelynek első oldalán a szerző képe szerepel. Műveiben számos önéletrajzi utalás található, például annak a története, amikor még házassága előtt egy becsapott nő tőrbe csalta, megverték, eltört a lába, ezért a farsangi bálban mankóval kellett táncolnia a szép hölgyek helyett. Oswald von Wolkenstein műveinek modernségére is rávilágított, hiszen míg a minnesängerek az ideális, de elérhetetlen nőkről írtak dalokat, addig ő a feleségéről, aki már az övé és akire büszke, illetve van olyan darabja is, ami az első rapnek is beillik.
És mivel annak a kastélynak a közelében, ahol élt a szerző, számos dorombot találtak, amelyeket a tiroli múzeumban őriznek, elhozták legjobb dorombosukat, Albin Paulust is. Az együttes további tagjai: Markus Forster – alt, Tore Denys – tenor, Wolfgang Reithofer – ütőhangszerek, Thomas Wimmer – fidula, Leah Stuttard – hárfa, Guillermo Perez – organetto.
Mivel az idei fesztiválon a tavaly elhunyt Kobzos Kiss Tamásra is emlékeznek, ezzel kapcsolatban Michael Posch elmondta, korábban zenéltek együtt a Clemencic Consortban, a bécsi Belvedereben tartott karácsonyi koncertjüket körülbelül tíz éven át megismételték, és két éve közös CD-jük is megjelent, amely a fesztiválon is megvásárolható. Hozzátette, olyan embernek ismerte meg, aki nem sokat beszélt, de ha megszólalt, annak súlya volt, és további közös vonás, hogy mindketten tudományos szempontból is foglalkoztak a historikus zenével.
Háromszéki Eszter
Michael Posch (jobbról) tolmács révén közölte mondanivalóját Fotó: László Róbert[/caption]
Gondolkodás nélkül igent mondott, amikor felkérték, hogy lépjenek fel az idei fesztiválon, és erre biztatta azokat a kollégáit is, akik még nem jártak Csíkszeredában, hiszen itt a zenészeknek egészen különleges élményben van részük – mondta el kérdésünkre Michael Posch, az ausztriai Unicorn együttes alapítója. – A többi fesztivállal ellentétben itt lehetőség van találkozásra, beszélgetésre a zenészekkel, szinte olyan, mint egy svédasztal: mindenki ad, miközben mindenki kap valamit, mindent alaposan megszerveznek – vélekedett.
Az Unicorn együttest 1991-ben alapította neves osztrák, spanyol, svájci és német zenészek részvételével, azzal a céllal, hogy a középkor és a reneszánsz változatos zenéjét a szélesebb közönség számára is elérhetőbbé tegye. Mivel mindezt egy újfajta szemlélet révén kívánta megvalósítani, művészetük középpontjában a hiteles hangszerelés és a historikusan dokumentált rögtönzés áll, kerülve azonban a kottához való merev ragaszkodást. Rendszeresen hívnak meg énekes és hangszeres művészeket vendégelőadónak, miközben maguk is több együttessel koncerteznek, ezáltal is gazdagítva régizenével kapcsolatos tudásukat és fejlesztve virtuozitásukat.
A Csíkszeredai Régizene Fesztiválon csütörtökön fél nyolckor lépnek fel a Mikó-vár udvarán Oswald von Wolkenstein – énekek szerelemről és szenvedélyről című műsorukkal. Michael Posch elmondta, korábban kevesen játszottak Oswald von Wolkensteint, mivel nagyrészt az egyszólamú kompozícióit ismerték, amelyek kevesebb lehetőséget tartogatnak, mint egy többszólamú. Egy másik izgalmas része a választásnak, hogy Oswald von Wolkenstein tulajdonképpen korabeli francia és olasz slágereket „lopott”, s ezeket egyéni stílusában német szöveggel átalakította. Ugyanakkor elmondta, húsz éve, mióta ezzel a zenével foglalkozik azon gondolkodik, hogy miként érthettek ennyi mesterséghez az 1400-as években, hiszen Oswald von Wolkenstein egyaránt volt költő, zeneszerző, csillagász és diplomata, játszott fúvós, vonós, ütős hangszereken és énekelt is. Megemlítette, zenéjét két kötetben, nagyon tudatosan hagyta hátra az utókornak úgy, hogy ez a zenetörténet során az első kottáskönyv, amelynek első oldalán a szerző képe szerepel. Műveiben számos önéletrajzi utalás található, például annak a története, amikor még házassága előtt egy becsapott nő tőrbe csalta, megverték, eltört a lába, ezért a farsangi bálban mankóval kellett táncolnia a szép hölgyek helyett. Oswald von Wolkenstein műveinek modernségére is rávilágított, hiszen míg a minnesängerek az ideális, de elérhetetlen nőkről írtak dalokat, addig ő a feleségéről, aki már az övé és akire büszke, illetve van olyan darabja is, ami az első rapnek is beillik.
És mivel annak a kastélynak a közelében, ahol élt a szerző, számos dorombot találtak, amelyeket a tiroli múzeumban őriznek, elhozták legjobb dorombosukat, Albin Paulust is. Az együttes további tagjai: Markus Forster – alt, Tore Denys – tenor, Wolfgang Reithofer – ütőhangszerek, Thomas Wimmer – fidula, Leah Stuttard – hárfa, Guillermo Perez – organetto.
Mivel az idei fesztiválon a tavaly elhunyt Kobzos Kiss Tamásra is emlékeznek, ezzel kapcsolatban Michael Posch elmondta, korábban zenéltek együtt a Clemencic Consortban, a bécsi Belvedereben tartott karácsonyi koncertjüket körülbelül tíz éven át megismételték, és két éve közös CD-jük is megjelent, amely a fesztiválon is megvásárolható. Hozzátette, olyan embernek ismerte meg, aki nem sokat beszélt, de ha megszólalt, annak súlya volt, és további közös vonás, hogy mindketten tudományos szempontból is foglalkoztak a historikus zenével.
Háromszéki Eszter
.jpg)
