Ünnepi szentmisére hívta a csíkszentdomokosi templom harangja vasárnap Márton Áron tisztelőit, akik ünnepi szentmisén pappá szentelésének századik évfordulóján emlékeztek. A helyiek közül sokan népviseletüket is magukra öltötték e jeles alkalomra. 

Áldozatos élet, hűség Istenhez
A szentmisét dr. Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke celebrálta, a szentbeszédet Szecsete Zoltán, a felcsíki település szülöttje, Balánbánya plébánosa mondta. Márton Áront 1924. július 6-án, a gyulafehérvári székesegyházban Majláth Gusztáv Károly püspök szentelte pappá, egy héttel később, július 13-án szülőfalujában, Csíkszentdomokoson mutatta be első ünnepélyes szentmiséjét – hangzott el a prédikációban.

 
– Márton Áron azzal, hogy igent mondott Isten hívó szavára, hogy igent mondott a papságra, mindenkinek mindene lett. Áldozatos életéről beszélnek a beszámolók, egykori paptársai, neveltjei, az egykori hívek visszaemlékezései. Beszélnek róla mindazok, akik ismerték, a dokumentumok, de főként beszél az áldozatos élete, a hűsége Istenhez és az egyházához

– mondta az ünnepi szónok.

Megörökített múlt a jövőnek
A szentmise után a Márton Áron Zarándokközpontban folytatódott a megemlékezés, nem véletlenül. A központban öt helyen szkennelték a fotókat, írták az adatokat és jegyezték a Márton Áronnal kapcsolatos emlékeket, ugyanis a szervezők kérésére sokan magukkal vitték azokat a fotókat, amelyek az egykori püspökkel készült emlékeiket örökítették meg.

 
– Gyermekkoromtól ismertem a püspököt, mivel nem messze lakott tőlünk. Édesanyám sokat beszélgetett vele, mert kortársak voltak, együtt jártak iskolába, és sokat táncoltak is együtt. A püspök atya nagyon szeretett táncolni. Most a bérmálkozásomról készült fotót hoztam magammal. Ezen látható a püspök úr, a bérmakeresztapám és én. Nagyon becsületes, egyenes emberként ismertem a püspököt, valódi székely ember volt

– mondta Fábián Nándor csíkszentdomokosi lakos.

Kristály Pált 1967. szeptember 3-án Márton Áron püspök Gyulafehérváron bérmálta.

– Pálfi Géza pap bácsi tizennégyünket vitt el Gyulafehérvárra. Sokat ministráltunk nála, a szüleink mindössze 30 lejt kellett fizessenek a kirándulásra. Marosvásárhely felé mentünk, a hazaúton Brassó felé jöttünk. Gyulafehérváron bérmálkoztunk, a pap bácsi állt a hátunkhoz a bérmaszülő helyett. Nagyon jól telt ott, a kántori lakásban aludtunk, a püspök úr meghívott vacsorára, hátravitt a püspöki palota kertjébe is, megmutatta a kiskutyáit. Nagyon komoly ember volt, szerette ha a szülőfaluja lakói meglátogatták

– mondta a csíkszentdomokosi lakos.

Nosztalgia nemes célokkal
Ilyen és ehhez hasonló emlékek sokaságát osztották meg a néhai karizmatikus püspök más tisztelői is vasárnap az ünnepséget szervező Márton Áron Múzeum önkénteseivel és egymással.

– Úgy gondoltuk, Márton Áron pappá szentelésének századik évfordulóján illik megemlékezni, imádkozni és hálát adni a falu szülöttéért. Az, hogy erre az évfordulóra időzítettünk egy másik történetet is, azzal függ össze, hogy a Márton Áron Múzeum feladatának tekinti nemcsak a már összegyűjtött tárgyi emlékek, képek kiállítását, hanem célunk ösztönözni a még „lappangó” emlékek feltárását, összegyűjtését és archiválását. Másrészt, ahogy telik az idő, egyre kevesebben vannak azok, akiknek még személyes emléke, találkozása lehetett a püspökkel, és semmiképp nem szeretnénk elmulasztani azt a lehetőséget, hogy ezektől az emberektől mint hiteles kortanúktól halljuk a történeteket, és a náluk lévő fényképeket archiváljuk

– mondta lapunk érdeklődésére Lázár Csilla, a Márton Áron Múzeum vezetője, aki arra is rámutatott, a helyiek többen is jelezték, miközben a fotókat keresték ez alkalomra, a fiatalabb családtagjaikkal jó hangulatú beszélgetésekbe elegyedtek, és gyakran szó esett arról, hogy az idősebbek miként éltek túl egy-egy nehézséget, és hogyan élték meg örömeiket. A szervező szerint, ha csak ennyit sikerült elérni, már akkor megérte megszervezni ezt az alkalmat.

Kitartani hitben, imádságban 
A rendezvényen részt vevő főként idősek mosolygó tekintettel, csillogó szemmel nosztalgiáztak nemcsak a rendelkezésükre álló öt percben, hanem egymás között is, és büszkén osztották meg Márton Áronhoz fűződő emlékeiket dr. Kovács Gergely érsekkel, Márton Áron szentté avatási eljárásának korábbi ügyvivőjével is, aki lapunknak a néhai püspök hivatásáról beszélt. 

– Érdekes Áron püspök úr a papi életpályán való elindulása. Mintha habozott volna, mintha várta volna, hogy érjen be a hivatása. Tudjuk, hogy érettségi után Doberdóban, a fronton szolgált, védte az akkori hazát, csak utána jelentkezett a teológiára. Meg vagyok győződve arról, hogy a hivatásában nagyon biztos volt, hiszen úgy jelentkezett, hogy a tanév már meg volt kezdődve, meg van az a levél is, amelyben a püspök válaszol, hogy várja szeretettel. Ettől a ponttól töretlen, lineáris a hivatása útja, és nemcsak a jó tanulmányi eredményeire gondolok, hanem mindarra, amit tett, vállalt – egyházirodalmi iskola és más tevékenységek – a szemináriumon

– mutatott rá az egyházmegye elöljárója, akit arról is kérdeztünk, szerinte mit üzenne a nehéz időkben lett pappá Márton Áron napjaink emberének.

– Minden idő nehéz a maga nevében, minden kornak megvan a maga kihívása. Áron püspök úr életpéldája, üzenete aktuális, de tőlünk függ, hogy megtaláljuk hozzá a kulcsot, és az üzenetét alkalmazzuk. Ami akkor kihívás volt, ma talán nem az. Ma vannak olyan nehézségek, amelyek akkor nem voltak, gondolok itt a szekularizációra, közömbösségre, a relativizmusra. Akkor, amikor a társadalomban az igazságok felhígulnak, elvesznek, és lassan nem is tudjuk, mi az igazság, mert az interneten és a különböző felületeken más-mást olvasunk, akkor ember legyen a talpán, aki ebből az igazságot ki tudja hámozni. Tehát minden kornak megvan a kihívása, de talán Márton Áron legnagyobb üzenete az, hogy a nehézségek közepette hű kell maradni, ki kell tartani szilárdan, és mindezt csak hitben lehet. Szóval kitartani hitben, imádságban Isten mellett, ez a feladatunk

– mondta dr. Kovács Gergely érsek. 
„Áron püspök jel volt, és példa tanításban, tettben, hősi szeretetben” – hangzott el a pappá szentelés századik évfordulóján bemutatott szentmise záróénekében, és minderről a beszámolók sokasága is tanúskodik, amelyek talán még a szentté avatási eljárás folyamatát is segítik a jövőben.