Jeremy Floutier Montpel­lierben született, és jelenleg az Erasmus-program keretében a Szegedi Tudományegyetem történelem szakos hallgatójaként az erdélyi magyar identitást kutatja a dualizmus idején. Arról kérdeztük, hogy mi keltette fel érdeklődését a téma iránt, milyen érdekességekre bukkant eddig, illetve hogy miben lehetnek segítségére az újságolvasók. – Francia diákként mi keltette fel az érdeklődését a magyarok és Erdély iránt? Van-e személyes kötődése? Járt-e már itt korábban? Nem gondolt arra, hogy a földrajzi távolság jelentősen megnehezíti a kutatást? – Erasmusos, történelem sza­kos diákként egy számomra is­meretlen vidéket akartam választani és alaposan feltérképezni, felfedezni. Magyarország volt számomra az egyik legjobb terület erre. Sajnálatos módon Franciaországban semmit nem tudunk Magyarországról. Egy szegedi történész látogatott az otthoni egyetememre, és egy konferencián előadást tartott a XX. századi Magyarországról. Ezt követően kezdett el kimondottan érdekelni ez a téma, különösen a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar kisebbség kérdése. Így elolvastam pár könyvet Magyarország történelméről, és eljutottam/befogadtak Erasmus-diákként Szegedre, ahol az alkalmat megragadva maradtam még egy évet ezután (és remélem, még egy harmadik és negyedik évet is maradok). Ebben a XX. századi Magyarország témakörben Erdély a legérdekesebb és legjobb példa. Szeretném megérteni, hogyan éli meg mindennapjaiban ezt a helyzetet a kisebbség, és hogyan működik a különböző népcsoportok közötti kapcsolat. Tulajdonképpen igen, úgy gondolom, valamivel nehezebb lenne ezt a témát csupán Franciaországban tanulni, de lehetséges. – Pontosan mi a kutatása témája, hogyan és miért választotta ezt? – Pontosabban, idén a szakdolgozatomat a dualizmus korabeli erdélyi magyar identitásról írom, az akkori oktatás tükrében/szemüvegén keresztül. Alapjában véve átolvastam az összes tankönyvet az akkori időkből, és elemzem, hogy mit mutattak és magyaráztak ezek a könyvek Erdélyről és lakosairól. Ezelőtt a nemzetek születéséről, a nacionalizmus fellendüléséről/felemelkedéséről és az erdélyi etnikai helyzetről és annak hátteréről/háttéradatokról igyekeztem egy kontextust felépíteni. – Eddig milyen „vonalon” próbált elindulni, milyen forrásokat használt? – Amint fentebb írtam, régi magyar tankönyveket használtam fel a dualista monarchia idejéből, és e könyvek mellett összegyűjtöttem a tőlem telhető módon cikkeket és könyveket történelemíróktól, akik valamit is írtak az akkori helyzetről, függetlenül a nemzetiségüktől, attól, hogy magyar, román, német, francia vagy amerikai történészek. – Talált-e eddig valami érdekes vagy számára meglepő információt? – Véleményem szerint már számos érdekes dolgot találtam. Ahogyan a románokat bemutatták az írások, különösen érdekes volt és néha egyben vicces is. Vagy akár az is érdekes, ahogyan ők (szerk. megj.: a románok) a magyar hősökkel és azok Erdélyhez való kötődésével foglalkoztak, mint Mátyás király, Rákóczy, Attila ügyében. Százával tudnám mondani az érdekes-furcsa részleteket Székelyföldről. Kiemelni a székelyek eredetét és az arról szóló legendákat tudnám. Vagy a székely mentalitást, amely nagyon is érdekes, nagyon büszke emberekről lévén szó, akik számtalan régi hagyománnyal rendelkeznek. És érdekes az is, ahogyan az anyaországi magyarok büszkék a székelyekre, és ahogyan Székelyföldre mint paradicsomra gondolnak. Csak egy példa, a dualizmus korában egy tankönyvben a székelyeket mindig kemény munkásoknak, gazdálkodóknak mutatták be, bátor embereknek, a románokat pedig lusta parasztembereknek tüntette fel a legtöbb könyv. Ezt nagyon viccesnek, mosolyogtatónak tartom, megmagyaráz néhány sztereotípiát e nemzetekről. – Mit gondol, külföldiként könnyebb-e írni a témáról? Kevésbé szubjektív, esetleg más részleteket is észrevesz, mint egy magyar vagy román történelem szakos hallgató? – Egyrészt könnyebb, mert nincs nemzetiségi vagy családi-születési kötődésem a témához. Ettől függetlenül általában nehéz, ha egy nemzet történetének kritikusa kell legyél és szakosodva vagy erre a nemzetre, hisz az adott nemzetnek nem mindig könnyű elfogadni a kritikát. Az én esetemben nem nehézség ez, mert mind a magyar, mind a román nemzetet és történelmet taglalom-kritizálom, úgyhogy van egyféle immunitásom a témában. Továbbá a tanáraim és barátaim tudják, hogy mennyire szeretem a magyarokat és Erdélyt, szóval minden rendben van. Mindeközben igenis érdekelnek a románok és történelmük is, még ha jelenleg a magyar nyelvtudásom határozottan jobb is, mint a román. – Miben lehetnek a segítségére a székelyföldi újságolvasók? – Azáltal, ha valaki szeretné megosztani a véleményét, tapasztalatait Székelyföld, Erdély, Magyarország, Románia kapcsán, romániai magyarul beszélőként, a különböző erdélyi közösségek közti kapcsolatról vagy bármiről Erdély kapcsán. Örömmel hallgatnám őt és nagy segítségként fogadnám. A kapcsolatot magyar nyelven is felvehetjük, de sajnos tudom, hogy csak töröm a nyelvet… Háromszéki Eszter