Hargita megyében és a régió­ban számos olyan település van, ahol hadi sírok találhatók, amelyek emlékeztetnek a II. vi­lágháború idején történt borzalmakra és amelyek őrzik a hősök emlékét. Csíkdánfalván 2012-ben újították fel a hadi temetőt, amelyben német katonák nyugszanak. A történelmi tudnivalókat illetően Pál Zoltán, a csíkszentmártoni Tivai Nagy Imre Szakközépsikola aligazga­tója és történelem szakos tanára volt segítségünkre, aki Csík­dánfalván él és családjával együtt, önkéntes módon munkálkodik a történelmi értékek megőrzésén, fenntartásán.

A csíkdánfalvi temető mellett már évtizedek óta emlékmű őrzi az ismeretlen német katonák emlékét. 2012-ben azonban Pál Zoltán úgy érezte, szükség lenne a felújításra, egy méltó emlékhely létrehozására. 
– A törvénykezésben számos bekezdés vonatkozik a hadi sírok és emléktáblák gondozására, de mindez csak száraz szöveg. Ha nincs mögötte tartalom, akkor semmit sem ér. Gyakran akár önerőből, önkéntes munkával is lehet ápolni ezeket az értékeket –  kezdte beszámolóját az aligazgató. Hangsúlyozta: száz évvel Trianon után még értékesebbek a megemlékezések. Az emlékhely felújításának kapcsán felidézte: a II. világháború idején 1944-ben érte el a front Székelyföldet, ez volt a kiindulópont. Augusztus 23-a után rengeteg ember, aki 44 őszén védte a Kárpátokat, életét vesztette a frontvonalban. 
– Ez a háború is pont olyan értelmetlen, mint az előző. Románia és Magyarország még 1941-ben a németek oldalán harcolt, aztán a románok gyorsan kapva az alkalmon átálltak a Vörös Hadsereghez, hátba támadva a korábbi szövetségeseiket. Ezekről történésekről – ha körbejárjuk a megyét – sok emlékművet, táblát találhatunk. 2012-ben nyújtottam be egy kérést a helyi közbirtokossághoz azzal a szándékkal, hogy kerítsük be a temetőt, állítsuk vissza a kereszteket – fűzte hozzá Pál Zoltán. A csíkszentmártoni Vitos József és Gergely Zoltán, a szegedi Meritum Egyesület tagjai Murányi Gábor és Szanka József segítségére voltak szakmailag, mivel korábban már az Úz-völgyében is volt példa hasonló tevékenységre. Hargita megyében több példa is van szépen gondozott hadi temetőre, ilyenek többek közt a csíkszentmártoni, az úz-völgyi, a gyergyószentmiklósi hadi temetők, valamint a gyimesbükki emlékhely vagy a csíkajnádi Szent István Egyesület által gondozott magyar honvédsírok. 

Szükség van a közösség erejére 
Pál Zoltán kifejtette: jó lenne közösen összeülni a különböző önkéntes csoportokkal, megosztani a tapasztalatokat és ötletelni a hadisírok gondozását illetően.
– Úgy gondolom, ebben nagy szerepe lehetne a megyei tanácsnak, aki anyagilag is támogathatná a hadisírok gondozását. Nyilvántartásba kellene venni az itt található temetőket, emlékműveket. Össze kellene fogni azokat a civil szervezeteket, önkénteseket, akik hadi sírok, háborús emlékhelyek ápolásával foglalkoznak, hogy egymást szakmailag is segíteni tudják. Fontos kiemelni azt, hogy a gondozás folyamata minden esetben önkéntesen működik. A múlt héten dánfalvi fiatalokkal (János Dávid, Pál Dorka, Gál Mátyás, Gál Márton és Dobos Ádám) közösen dolgoztunk, újrafestettem tavaly a kereszteket, most pedig a kerítést festettük újra. A fiatalok megtakarították a központi emlékművet, és elkezdtük újraírni az elesett hősök nevét tartalmazó kőtáblát – mondta Pál Zoltán, aki szűk családi körben minden évben megemlékezik az elfeledett hősökről.
Akadnak bőven gondok is. Azzal szembesültek nemrég az önkéntesek és önkormányzatok, hogy el akarják vinni a szentmártoni, maroshévízi és dánfalvi hadi sírokból az eltemetett katonák hantjait Moldvába, a Szentháromság temetőben kialakított központi katonai sírokhoz. 
– Furcsának tartottuk mindezt, s ezért döntöttünk úgy, nem engedjük, hogy elvigyék a hamvakat, felszámolják a gyönyörűen rendezett és gondosan fenntartott hadi temetőket. Célunkat végül sikerült elérni. Az évek során számos rosszindulatú megjegyzést kaptunk arra vonatkozóan, hogy biztosan külföldről „pénzelik” a kezdeményezésünket, de ezzel mit sem törődve végeztük dolgunkat – mondta az aligazgató.

Kevés a felhasználható forrás
Másik akadályozó tényezőként említette, hogy nincs elegendő forrás a fenntartásra, az kizárólag önkéntes munka alapján történik, és ezért épp itt lenne szükség a civil szervezetek vagy a megyei tanács anyagi segítségére. Hozzáfűzte:  számolni kell az emberek közömbösségével is, rohanó világunkban könnyen elfelejtik a múlt ápolását és örökségünk továbbadását. Kifejtette: szükség van arra, hogy a fiatalabb generációk halljanak ezekről a történésekről, nagyszüleik által, és azonosuljanak vele, érezzék szívügyüknek. Nem szabad keresztülnézni a háború szörnyűségein, erre emlékeztetnek a hadi temetők és kézzelfogható emlékét képezik a történelmünknek, a székelység múltjának – hívta fel a figyelemet az emlékezés fontosságára
– Úgy látom, már nincs meg, vagy legalábbis nagyon ritka az a közeg, ahol elmesélik az unokáknak a történteket, az élő információt, ami által fenntartható az emlékezet – fűzte hozzá Pál Zoltán. Mint mondta: az együttes munka nemcsak a tárgyi emlékeket tartja fenn és építi, hanem egy közösség életét, kapcsolatait is. A közösségi munka lehetőség arra, hogy az emberek beszélgessenek, ismerkedjenek,  barátságokat kössenek. Ezt tudták nagyapáink is, akik a kalákák során számos alkalommal segítették egymást – tette hozzá.
– Saarlandi német barátainkkal is kiváló kapcsolatot tartunk, akiktől sikerült megszerezni a sokáig ismeretlen német katonák adatait, Bernd Langler és Bernhard Schmidt időként támogatnak a temető gondozásához szükséges eszközökkel, kellékekkel (jó minőségű lemezeket és 20 liter festéket kértünk és kaptunk a keresztek borításához, valamint a kerítés újrafestéséhez). Német barátaink, ha tehetik, el is látogatnak évente Dánfalvára, hogy megemlékezzenek. A csíkdánfalvi iskola a háború idején ideiglenes honvéd kórházként szolgált, a temetőben 36 katona van eltemetve, 5 ember neve pedig ismeretlen. Nyolc évvel ezelőtt Csíkdánfalva Közbirtokossága karolta fel a hadi temető felújításának  ügyét, és most is besegített jó minőségű festék vásárlásban, hogy tudjuk teljesen újrafesteni a temető kerítését – avatott be a hadisírgondozás részleteibe Pál Zoltán.
Hozzáfűzte: azt tapaszatlta, hogy van nyitottság az ilyen jellegű tevékenységre, de lehetne az emberekben a hajlandóság még nagyobb. 
– A hadi sírok megóvásához sok mindenre van szükség, és jó lenne ugyanebben a temetőben emlékművet állítani azoknak a dánfalvi lakosoknak, akiket a háború idején elhurcoltak orosz hadifogságba, vagy hősi halált haltak az első, illetve a második világégéskor.  Továbbra is fontosnak tartom az emlékek megőrzését, mert részét képezik a történelemnek és okot adhatnak arra, hogy elgondolkozzunk a jövőn – zárta beszámolóját Pál Zoltán, akit a magyarországi Honvédelmi Minisztérium ezüst fokozattal tüntetett ki a hadisír­gondozás területén végzett munkájáért.