Néhány napja az olaszországi Toscana régióban tizenegyedik alkalommal megszervezett Giuliano Carrara Nemzetközi Fotóversenyen első helyezést és a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségének aranyérmét nyerte el a csíkszeredai Potozky László. A Polgár-Társ Alapítvány igazgatója az utóbbi években számos emlékezetes felvételt készített – elsősorban állatokról. [caption id="attachment_26761" align="aligncenter" width="1000"] OLYMPUS DIGITAL CAMERA[/caption] – A legtöbbet díjazott fotója, amellyel ezúttal is kivívta az elismerést, egy őzről készült. Mikor és hol? – A Retyezát Nemzeti Parkból tartottam hazafelé tavaly júniusban, és kevéssel Gyulafehérvár után, egy út menti búzatáblában vettem észre, amint tisztes távolságból kémlelte a forgalmat. A forgalom zajának, illetve a részlegesen elterelt figyelmének köszönhetően észrevétlenül sikerült kiszállnom az autóból és egy többfotós sorozatot készítenem róla. Ezekből a legsikerültebb lett a díjazott felvétel. – Környezetvédőként természetes, hogy a természet ihleti meg. De természetfotósként emlékszik a pillanatra? – Nem beszélhetek egyetlen pillanatról. A természetfotózásra a munkám vezetett rá. Szerencsés embernek tartom magam, mivel ennek köszönhetően szinte napi rendszerességgel kapcsolatban vagyok a természettel, beleértve azt is, hogy az ország nagyon sok értékes, védett területére volt alkalmam eljutni, s külföldi utazásaim során is számos nemzeti parkot, védett területet látogattam meg. Ez késztetett arra, hogy megörökítsek lehetőleg minél többet ebből a sok szépségből. – Van kedvenc témája? – Körülbelül négy éve beleszerettem a madárfotózásba, mára kedvenc válfajommá nőtte ki magát, fotóim 80 százalékát a madarakról készítem. A madarak világa hihetetlenül változatos, és mindig képes a természetszerető embert meglepni, megörvendeztetni. Ha sikerül egy ritka fajt megfigyelnem és lencsevégre kapnom, az nekem maradandó élményt jelent. – Mi a természetfotózás célja? – Számomra a természetfotózás több mint hobbi, a természet, az élővilág védelme iránt érzett elkötelezettségből fakad. Úgy gondolom, ha képeim által is hozzájárulhatok ahhoz, hogy az emberek jobban megismerjék és értékeljék az élővilágot, akkor talán a védelmük érdekében ténykedők is többen lesznek. Ilyen törekvésemet megerősíti az is, hogy sok pozitív visszajelzést kapok a fotóimra, sokan megjegyzik, hogy ezek által ismerkednek az élővilággal. – Úgy tűnik, kifejezetten időigényes témákban leli örömét... – Sajnos a fotózásra jóval kevesebb időt tudok fordítani, mint amennyit szeretnék. Általában a hétvégék egyik napját szánom erre. Ilyenkor jórészt a csakugyan sok türelmet és kitartást igénylő madárfotózásra koncentrálok. Minden módozatát kimerítem, a lesből való fotózástól egészen a lopakodóig. – Biztosan fotózott olyan állatokat is, amelyek itt élnek a környezetünkben, de nem vesszük észre őket... – Leginkább a kevésbé észrevehető, megfigyelhető madárfajokat említeném meg. Egyrészt jó néhány itt fészkelő, de a természetbúvárkodásban kevésbé járatosak elé ritkán kerülő, másrészt a tavasszal és ősszel átvonuló és alig néhány napig, hétig itt időző fajok az ilyen kedvenceim. Vagy említhetem a körülbelül két hete lekapott borzot is... – A közeljövőben Csíkszeredában nyílik kiállítása. Mire számíthat a közönség? – Április 21-én a Csíki Székely Múzeum Kossuth Lajos utcai galériájában nyílik fotókiállításom a Föld napja alkalmából. Ezen a tárlaton elsősorban Székelyföld madár- és állatvilágának több tucatnyi lrdekes képviselőjéről készült felvételeimet állítom ki, kiegészítve néhány Magyarországon, Ausztráliában, Új-Zélandon, illetve Ausztriában készült madárfotóval. Daczó Katalin