borús égbolt
Akinek a házi orgonája egy kis Erdélyt is jelent
A Csíkszeredai Régizene Fesztivál előzetes eseményei részeként a csíkszeredai Millenniumi-templomban Johann Sebastian Bach művei szólalnak meg vasárnap este 8 órától. Az előadó Ivan Sarajishvili Norvégiában élő grúz orgonista, aki a templom 2015-ben felavatott orgonája hangképének a kialakításában közreműködött. Csütörtökön a sajtó képviselőivel találkozott, amikor pályaválasztásától, a régizenéről, a fesztiválról és a koncertről kérdeztük.
[caption id="attachment_30232" align="aligncenter" width="620"]
Ivan Sarajishvili a Millenniumi-templom orgonájánál Fotó: Háromszéki Eszter[/caption]
Ivan Sarajishvili 1972. augusztus 5-én született Tbilisziben (Grúzia), egy gazdag zenei gyökerekkel rendelkező családban. Zongoratanulmányait hétévesen kezdte. Miután 1994-ben alapfokú diplomát szerzett nemzetközi jogból a Tbiliszi Állami Egyetemen, felvételt nyert az oslói Norvég Állami Zeneakadémia egyházzenei tagozatára. Tanulmányai alatt EU-s ösztöndíjasként a Berlini Művészeti Főiskolán historikus előadásmódot tanult, 2000-ben alapképzésben diplomázott egyházzene szakon, 2002-ben Oslóban szerezte meg mesteri fokozatát, majd tanulmányai befejezése után 2004-ben a Dán Királyi Zeneakadémián szólista képesítést szerzett.
Kérdésünkre elmondta, nagyon szerette mindig az orgonamuzsikát, de Grúziában, ahol született, nem volt remény arra, hogy orgonista legyen, hiszen az egész országban a kommunizmus csak egy orgonát hagyott meg, Tbilisziben. Amikor felvették a jogi egyetemre, édesapja egy rigai utazással lepte meg. Riga is tele van szebbnél szebb orgonákkal, és amikor meghallotta az orgonát, eldöntötte, hogy orgonista lesz – vallott a kezdetekről.
A Millenniumi-templom orgonájának építésével kapcsolatban elmondta, első lépésben, amikor megszületett az orgonaépítés ötlete, azt kellett meggondolni, hány billentyűzete legyen, milyen típusú hangszínek legyenek és ennek a koncepciónak az összeállítása. Végül egy olyan modern hangszer született, ami a klasszikus, historikus orgonaépítési modell alapján készült. Az az igazán csodálatos az erdélyi orgonaépítőkben, hogy a sípkészítés, a hang megformálása által historikus, klasszikus hangzást eredményeznek. Nagyon finom, nagyon meleg hangzása van – jellemezte. Hozzátette, korábban végigjárta az erdélyi szász orgonákat, és úgy gondolja, hogy az orgonahangzás olyan, mint a délnémet és északolasz ötvözete, és ebből jön létre egy tipikus erdélyi hangzás.
Székelyföldbe első látogatásakor beleszeretett, egyrészt a csodálatos természet és a kedves emberek miatt, akik erősen ragaszkodnak a saját identitásukhoz, művészetükhöz, hagyományaikhoz, és nagyon jó kézművesek. Elmesélte, ugyanattól az orgonaépítőtől, aki a Millenniumi-templom orgonáját is készítette, van egy saját házi orgonája Norvégiában. Átépítette az egész házát, hogy az orgonát oda be tudja tenni, viszont sokszor nem játszik az orgonán, csak nézi, és úgy érzi, hogy egy kis Erdély van ott a szobájában.
A régizenéről úgy véli, egyik legfontosabb ismérve, hogy retorikai koncepciók alapján születnek meg a darabok. „Mindenféle régizene, de még a barokk zene is nem egyszerűen muzsika, hanem azon túl egy képi megformálás, ugyanakkor egy szónoki beszéd is. Az egyik darab, amit fog játszani, egy korálból és annak tíz variációjából áll. Kiderült, ennek a korálnak igazából tíz szakasza volt, a variációk erre íródtak, és a muzikológusok most jöttek rá, hogy a dallam a szöveget próbálja reprodukálni. Például az egyik variáció az ördögről szól, aki megpróbálja az embert megkísérteni, és az ember ennek keményen ellenáll: a bal kéz játssza az ördögöt, a jobb kéz az embert, a keresztény éneket, a végén pedig az ördög eliszkol” – mondta a beszélgetésen.
A vasárnap esti programról elárulta, kizárólag Bachot fog játszani, és a program összeállításakor két dolgot tartott szem előtt: Bach életművében vannak akadémikusabb művek, amelyek a publikumnak kicsit nehezebbek lehetnek, de ezekből is válogatott, ugyanakkor népszerű darabokat is beválogatott, hogy mindenki találja meg a kedvérevalót. Például a Vater unser, ami Bachnak talán filozofikus gondolatok, technikai megoldások és zeneszerzési szempontokból a legbonyolultabb műve. Másik oldalon D-moll toccata és fúga található, amit „hogyha valaki életében hallott orgonamuzsikát, az biztos ismeri” – mondta.
Végezetül a régizene-fesztivált beharangozó koncertről úgy vélekedett, csodálatos érzés ilyen nagy koncerten először találkozni ezzel a publikummal, és úgy gondolja, ezt a hangszert a fesztivál a továbbiakban is jól fogja tudni használni, mert a hangvilága nagyon klasszikus, hagyományos.
Háromszéki Eszter
Ivan Sarajishvili a Millenniumi-templom orgonájánál Fotó: Háromszéki Eszter[/caption]
Ivan Sarajishvili 1972. augusztus 5-én született Tbilisziben (Grúzia), egy gazdag zenei gyökerekkel rendelkező családban. Zongoratanulmányait hétévesen kezdte. Miután 1994-ben alapfokú diplomát szerzett nemzetközi jogból a Tbiliszi Állami Egyetemen, felvételt nyert az oslói Norvég Állami Zeneakadémia egyházzenei tagozatára. Tanulmányai alatt EU-s ösztöndíjasként a Berlini Művészeti Főiskolán historikus előadásmódot tanult, 2000-ben alapképzésben diplomázott egyházzene szakon, 2002-ben Oslóban szerezte meg mesteri fokozatát, majd tanulmányai befejezése után 2004-ben a Dán Királyi Zeneakadémián szólista képesítést szerzett.
Kérdésünkre elmondta, nagyon szerette mindig az orgonamuzsikát, de Grúziában, ahol született, nem volt remény arra, hogy orgonista legyen, hiszen az egész országban a kommunizmus csak egy orgonát hagyott meg, Tbilisziben. Amikor felvették a jogi egyetemre, édesapja egy rigai utazással lepte meg. Riga is tele van szebbnél szebb orgonákkal, és amikor meghallotta az orgonát, eldöntötte, hogy orgonista lesz – vallott a kezdetekről.
A Millenniumi-templom orgonájának építésével kapcsolatban elmondta, első lépésben, amikor megszületett az orgonaépítés ötlete, azt kellett meggondolni, hány billentyűzete legyen, milyen típusú hangszínek legyenek és ennek a koncepciónak az összeállítása. Végül egy olyan modern hangszer született, ami a klasszikus, historikus orgonaépítési modell alapján készült. Az az igazán csodálatos az erdélyi orgonaépítőkben, hogy a sípkészítés, a hang megformálása által historikus, klasszikus hangzást eredményeznek. Nagyon finom, nagyon meleg hangzása van – jellemezte. Hozzátette, korábban végigjárta az erdélyi szász orgonákat, és úgy gondolja, hogy az orgonahangzás olyan, mint a délnémet és északolasz ötvözete, és ebből jön létre egy tipikus erdélyi hangzás.
Székelyföldbe első látogatásakor beleszeretett, egyrészt a csodálatos természet és a kedves emberek miatt, akik erősen ragaszkodnak a saját identitásukhoz, művészetükhöz, hagyományaikhoz, és nagyon jó kézművesek. Elmesélte, ugyanattól az orgonaépítőtől, aki a Millenniumi-templom orgonáját is készítette, van egy saját házi orgonája Norvégiában. Átépítette az egész házát, hogy az orgonát oda be tudja tenni, viszont sokszor nem játszik az orgonán, csak nézi, és úgy érzi, hogy egy kis Erdély van ott a szobájában.
A régizenéről úgy véli, egyik legfontosabb ismérve, hogy retorikai koncepciók alapján születnek meg a darabok. „Mindenféle régizene, de még a barokk zene is nem egyszerűen muzsika, hanem azon túl egy képi megformálás, ugyanakkor egy szónoki beszéd is. Az egyik darab, amit fog játszani, egy korálból és annak tíz variációjából áll. Kiderült, ennek a korálnak igazából tíz szakasza volt, a variációk erre íródtak, és a muzikológusok most jöttek rá, hogy a dallam a szöveget próbálja reprodukálni. Például az egyik variáció az ördögről szól, aki megpróbálja az embert megkísérteni, és az ember ennek keményen ellenáll: a bal kéz játssza az ördögöt, a jobb kéz az embert, a keresztény éneket, a végén pedig az ördög eliszkol” – mondta a beszélgetésen.
A vasárnap esti programról elárulta, kizárólag Bachot fog játszani, és a program összeállításakor két dolgot tartott szem előtt: Bach életművében vannak akadémikusabb művek, amelyek a publikumnak kicsit nehezebbek lehetnek, de ezekből is válogatott, ugyanakkor népszerű darabokat is beválogatott, hogy mindenki találja meg a kedvérevalót. Például a Vater unser, ami Bachnak talán filozofikus gondolatok, technikai megoldások és zeneszerzési szempontokból a legbonyolultabb műve. Másik oldalon D-moll toccata és fúga található, amit „hogyha valaki életében hallott orgonamuzsikát, az biztos ismeri” – mondta.
Végezetül a régizene-fesztivált beharangozó koncertről úgy vélekedett, csodálatos érzés ilyen nagy koncerten először találkozni ezzel a publikummal, és úgy gondolja, ezt a hangszert a fesztivál a továbbiakban is jól fogja tudni használni, mert a hangvilága nagyon klasszikus, hagyományos.
Háromszéki Eszter
.jpg)